Írta: F. Nagy Veronika

2019. december 16. 11:00

Xántus János fordulatos életútja regénybe kívánkozik. Részt vett a szabadságharcban, majd Amerikába hajózott, ahol a kezdeti nehézségek után elismert térképész és természettudós, néprajzkutató és felfedező lett. Az ismeretlen vidékek megismerése hajtotta egész életében, bejárta Amerikát és a Távol-Keletet, tudományos igénnyel gyűjtött és kutatott. Hazatérve megalapította a fővárosi állatkertet, amelynek első állandó igazgatója is lett. Megteremtette a magyar néprajzi muzeológiát és a Néprajzi Tár őreként, majd igazgatójaként eltökélten küzdött egy önálló etnográfiai múzeum létrehozásáért.

A görög származású, székely felmenőkkel rendelkező Xántus János a Somogy vármegyei Csokonyán, a Széchenyi család birtokán született 1825. október 5-én. Apja, Xántus Ignác uradalmi jogtanácsos, Széchenyi István jószágigazgatója, 1828-tól Somogy vármegye főügyésze volt.

Az ifjú Xántust apja jogi pályára szánta, tanulmányait a győri bencés és a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd a pécsi jogtudományi akadémián tanult. Ügyvédi oklevelet szerzett, de perekkel végül sosem foglalkozott.

Xántus János portréja (Forrás: Vasárnapi Ujság 1862. február 9./Arcanum)

Megyei aljegyzőként tevékenykedett Kaposvárott, ám Jellasics betörésekor belépett a honvédsereg soraiba és rövid idő alatt főhadnagyi rangra emelkedett. Egy felderítő út alkalmával 1849. február 8-án császári fogságba esett Érsekújvárnál, majd a világosi fegyverletétel után közkatonaként besorozták az osztrák hadseregbe.

Családja közbenjárására 1850 júliusában szabadult, de a hazatérés helyett az emigránsokhoz szökött és részt vett az ellenállás szervezésében. Prágában tartóztatták le újra, katonaszökevényként börtönbüntetésre ítélték. Ő azonban az őrzésére kirendelt altisztet csapdába csalva ismét megszökött: Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, ahol 1852-ben felszállt egy Amerikába tartó hajóra.

Schrecker Ignác fényképe Xántus Jánosról, 1865 (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Kalandok Amerikában

Csupán hét dollárral a zsebében lépett New Yorkban a lehetőségek földjére, ahol addig is kalandos élete újabb izgalmas epizódokkal gazdagodott. Megélhetését kezdetben számos módon próbálta biztosítani: volt matróz, napszámos, újságkihordó, könyvkereskedő, gyógyszerész, boltossegéd, zongoratanár, vasúti hivatalnok.

1855-től több felfedező expedíciónak is tagja volt, részt vett a Kansas és Arkansas folyók forrásvidékének feltérképezésében, Kalifornia addig még ismeretlen déli területeinek felderítését már vezetőként irányította 1857-ben. Los Angelesben az állami térképészeti hivatal csoportfőnökévé nevezték ki, az ő feladata volt a Sierra Nevada-hegység felmérése.

A térképészeti munkák után a tengerészmérnöki kar kapitányaként meteorológiai és tengeráramlati vizsgálatokat folytatott, mélységméréseket végzett a Csendes-óceánon.

A kezdeti nehézségek után felfedezései és munkája révén komoly tudományos elismerésben részesült: egyre több társaság választotta tagjai közé, köztük a Philadelphiai Természettudományos Akadémia és a londoni Royal Society is.

Amerikai tartózkodása alatt édesanyjának írt leveleit könyvbe rendezve 1858-ban kiadták itthon „Xántus János levelei Éjszakamerikából” címmel. Sikere még Xántust is meglepte, és ennek hatására írta meg két évvel később megjelenő, kaliforniai expedícióját bemutató könyvét „Utazás Kalifornia déli részeiben" címmel. Ezekben személyes tapasztalatait az írói képzelet tovább színesítette.

Az olvasókat ez nem zavarta, nagy sikert ért el leírásaival, az amerikai préri és az indián népek bemutatásával. A legenda szerint Karl Mayre is – aki egyébként soha nem járt a vadnyugaton – akkora hatással volt könyve, hogy tőle engedélyt kérve Xántusról mintázta Old Shatterhandot, Winnetou barátját.

Utazásai alatt nagyarányú zoológiai és botanikai gyűjtésbe kezdett. A gyűjteményből számos darabot küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Adományai és beszámolói révén munkásságát egyre jobban elismerték hazájában is, és ennek jeleként 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Első hazatérés

Az önkényuralom enyhülését látva a hazatérés mellett döntött. Először Győrben meglátogatta családját, majd Pestre ment, ahol 1862 januárjában megtartotta akadémiai székfoglaló előadását „Adatok a tenger természettani földiratához” címmel. Nem érkezett üres kézzel Pestre, ugyanis húszezer állatpreparátumot és etnográfiai tárgyat ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak, köztük ötezer madarat, ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémiának közel ezer amerikai művet.

Visszatérés Amerikába

Anton Schmerling belügyminiszterré történő kinevezésével az önkényuralom ismét erősödött és ebben a közegben Xántus nem érezte jól magát. Az is zavarta, hogy nem kapott egyéniségének és képességének megfelelő állást, így 1862 nyarán visszatért az Egyesült Államokba, ahol kinevezték mexikói konzulnak.

Miután felmentették állásából, Peruba és Havannába ment, hogy időközben megromlott egészségi állapotát helyreállítsa. Itt vette kézhez Rómer Flóris levelét, melyből megtudta, hogy megválasztották az alakuló pesti állatkert igazgatójának. Ezt ekkor még visszautasította arra hivatkozva, hogy az állatkert eszméjét ő indítványozta, abból anyagi hasznot nem szeretne húzni, az igazgatói poszt pedig fizetéssel járna.

Az Állatkert igazgatója

Az állatkert felállításának eszméje 1857-ben merült fel először, különösen Kubinyi Ágoston és Gerenday József támogatták. Első hazatérésekor Xántus is felkarolta a nemes ügyet és 1862-ben megkezdte a szervező munkát: elnökletével a Természettudományi Társulat előkészítő bizottságot állított fel.

A pesti állatkert a Városligetben, Pecz Ármin terve szerint (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1865. április 2./Arcanum)

A munka lassan haladt a szűkös anyagi lehetőségek miatt és Xántus is visszatért Amerikába 1862 nyarán. Dr. Szabó József egyetemi tanár vitte tovább az állatkert ügyét. A bizottság részvények kibocsátását határozta el és 1864. március 10-én megalakult a Pesti Állatkerti Részvény Társulat.

A fő cél az volt, hogy a tudományos és a mulattató tevékenység mellett a részvényeseknek is hasznot hajtson főleg az állatok eladásából és egyéb hasznosításából.

Állatkerti tó, 1866. Rusz Károly fametszete (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Orvmadarak röpdéje, 1866. Rusz Károly fametszete (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Az állatkerti hírek hallatán és mivel állapota is csak részben javult, 1864 nyarán Xántus az újbóli hazatérés mellett döntött. Egy ótátrafüredi gyógykezelés után erdélyi körutat tett, majd Törökországba utazott, végül Győrbe ment, ahol egy új kaszinó létrehozásán fáradozott és az újságalapítás gondolata is foglalkoztatta. A városi hatóság azonban egyiket sem támogatta, így 1865 őszén Pestre költözött és újra bekapcsolódott az állatkert szervező munkálataiba.

Lovagló-tér az állatkertben, 1895 (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

1865. augusztus 22-én megalakult a részvénytársaság végleges vezetősége, melynek elnöke lett. Ideiglenes igazgatónak felkérték a müncheni állatkert vezetőjét, Leopold Fitzingert, bár személyével szemben voltak fenntartások. A főváros biztosította az állatkert részére a városligeti telket és megkezdődött az állatházak építése, megérkeztek az első állatok.

A park beosztásának tervét Petz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat.

Majomház, 1895 (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

1866. augusztus 9-én teljesült Xántus régi álma és megnyílt a pesti állatkert, melynek első állandó igazgatója végül mégis ő lett. Leopold Fitzinger távozása után ugyanis újból felkérték az intézmény vezetőjének, amit ezúttal elvállalt. Az 1866. augusztusi megnyitó után nem sokkal Erzsébet királyné is meglátogatta az Állatkertet.

Hiányolta az állatok közül a zsiráfot, így közbenjárására Ferenc József 1868-ban egy nőstény példányt adományozott a pesti állatkertnek. A császári pár egyébként már 1866-ban több mint 30 állatot adott ajándékba.

Ragadozók háza, 1895 (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

A kezdeti nagy érdeklődés azonban hamar alább hagyott, mivel a látogatók elsősorban a szenzációt, a látványosságot keresték a kertben. A vezetőség ezt mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással próbálta orvosolni. A pénzügyi nehézségek enyhítésére takarékossági intézkedéseket is bevezettek: a pénztárnokot minél olcsóbb takarmány beszerzésével bízták meg. A kialakult helyzet miatt Xántus 1868-ban lemondott az igazgatói posztról.

Az Állatkert régi főkapuja 1890 körül. Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.107)

Ázsiai expedíció

Eötvös József kultuszminiszter felkérésére 1868 végén csatlakozott a Monarchia távol-keleti expedíciójához, amelyet a kereskedelmi, a politikai és a tudományos kapcsolatok megerősítésére indítottak. Az ő feladata a Magyar Nemzeti Múzeum, az akadémia és a tudományegyetem természetrajzi, néprajzi és könyvtári gyűjteményének gyarapítása volt, amelyet a tőle megszokott lelkesedéssel végzett.

Az út során járt Ceylonban (ma Srí Lanka), Penang szigetén, Malajziában, Szingapúrban, Japánban és Kínában. A felfedezőút vezetőjével kialakult ellentétek miatt 1869 októberében elhagyta az expedíciót és önállóan folytatta útját és a gyűjtést. Elment Borneo, Jáva és Szumátra szigetére.

Ceylon szigetén gyűjtött anyag a néprajzi gyűjtemény kiállításán (Forrás: Tolnai Világlapja. 1907. augusztus 25./Arcanum)

A Néprajzi Múzeum alapjai

A gazdag anyagból 1871 tavaszán nyílt nagysikerű kiállítás a Nemzeti Múzeum Természeti Tárának egyik termében. A helyszűkéből fakadó zsúfoltság ellenére a tárlat áttekinthető volt, mert Xántus ügyelt az elhatárolásra és a jelentősebb tárgyak kihangsúlyozására. A közönség megfelelő tájékoztatására is figyelt: a megnyitó előtt sajtótájékoztatót tartott, illetve magyar és német nyelvű tárgyjegyzéket adott ki.

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1880 és 1890 között. Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.048)

Munkája elismeréseként 1872. március 5-én kinevezték a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé, e tisztségében pedig egy önálló néprajzi múzeum megalapításán munkálkodott.

Figyelmét a távoli vidékek után a magyar népi kultúra felé fordította, és az 1873. évi bécsi világkiállításra „magyar ethnographiai gyűjtemény” felállítását határozta el. Rómer Flórissal az országot bejárva több mint 2500 népművészeti alkotást, kézműipari terméket gyűjtöttek össze, amelyből újabb sikeres tárlatot állítottak össze.

Pulszky Ferenccel, a Nemzeti Múzeum igazgatójával való konfliktusai nem kedveztek a néprajzi osztály fejlesztésének. Változást az 1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Társaság tevékenysége hozott, amelynek hatására Pulszky 1892-ben lehetőséget adott a gyűjtemény külön épületbe költöztetésére, 1893-ban pedig Xántus János igazgatói kinevezést kapott a Néprajzi Tár élére.

Átmeneti megoldásként 1892-ben a Várkert Bazárba költöztették a Néprajzi Tárat, de itt sem voltak megfelelőek a körülmények. Fotó: A Várkert Bazár 1890 körül. Klösz György felvétele. (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.090)

A Néprajzi Tár anyagából a Millenniumi Kiállítás egyik legsikeresebb látványosságát építették fel, a Néprajzi Falut. Fotó: Millenniumi Kiállítás, Heves vármegye pavilonja, 1896. Klösz György felvétele. (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.100)

A néprajzi gyűjtemény 1924-ben költözött a Népliget mellé, a tisztviselőtelepi gimnázium épületébe. Fotó: Könyves Kálmán körút 40. Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteménye és a Tisztviselőtelepi Gimnázium. 1940 (Forrás: Fortepan/Somlai Tibor)

1973-tól 2017 decemberéig az Igazságügyi Palota északi épületrészében fogadta a látogatókat a Néprajzi Múzeum. Fotó: Az Igazságügyi Palota 1898-ban. Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.148)

Szakmai elismerésként 1890-ben a Magyar Földrajzi Társaság alelnökének, 1892-ben a Néprajzi Társaság elnökének választották.

Utazásai során többször volt súlyos beteg, 1894 tavaszán pedig tüdőgyulladást kapott. Családja az Adriai-tenger partjára vitte gyógyulni, de a kór elhatalmasodott rajta, elméje is elborult és 1894. december 13-án, életének 70. évében elhunyt a kalandos életű etnológus. Sírját a Kerepesi úti temetőben Deák Ferencével szemben jelölték ki, nemzeti díszpompával temették el.

Munkásságának eredményeit a néprajztudomány mellett nyilvántartja a muzeológia, a természettudomány és a geográfia is. Sosem lankadó gyűjtőszenvedélye révén 172 000 tárggyal gazdagította a magyar múzeumokat, 24 állatot és két növényt is elneveztek róla.

Nyitókép: Az Állatkert bejárata 1894-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó