2020. január 30. 09:00

Régi vágyuk teljesült a budaiaknak 1900 januárjának végén, amikor végre megnyílt a régóta vágyott vigadójuk. De milyennek látták a budai polgárok kulturális igényeinek kielégítésére készült épületet 120 évvel a lapok tudósítói? Hogyan számoltak be a főváros legújabb palotájának átadásáról a korabeli újságok? Visszautaztunk az időben, és ennek jártunk utána.

Írta: Bukovszki Péter

Sok évtizedes vágyálmuk teljesült a budai polgároknak, amikor két és félévi építkezés után, 1900. január 30-án, kedden 11 órakor megnyitották a Budai Vigadót a Corvin téren. Az épületet illetően már a korabeli tudósítások sem kerülik el a pesti „nagy testvérrel” való összehasonlítást. A pesti Duna-part Feszl Frigyes tervezte romantikus épülete ugyanis már 1865 óta otthont adott középpolgárság eseményeinek, a budaiaknak azonban jobb híján csak lakások egybenyitott szalonjai, vagy vendéglők (például a Fácán) termei maradtak. Irigykedve szemlélték hát a pestiek fényes Vigadóját, közben pedig állandó csatát vívtak a megfelelő telek megszerzéséért, egészen 1894-ig. 

A Budai Vigadó a megnyitása utáni napokban (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1900. február 4.)

A vigadóért folytatott küzdelmek során az első esti megjelenésű hazai napilap, a Magyarország 1900. január 31-i számában ritkán emlegetett előzményeket villant fel:

„Érdekes a Vigadó történetében, hogy tervezésekor sok ellensége volt s különösen a budai állandó színház miatt történt az. Tudniillik, előbb akartak színházat s csak azután Vigadót. Hogy a Vigadó mégis létrejött, nagy része van abban Széll Kálmán miniszterelnöknek, a ki lemondott az új miniszterelnöki palota felépítéséről, a mi által megmaradt a Várszínház s így a budai színház felépítését bizonytalan időre elhalasztották.”

Hogy mi köze a vigadónak a miniszterelnöki palotához? Ahogy korábban mi is megírtuk, a korabeli sajtó az 1890-es évek végén tényként tálalta, hogy lebontják a Várban a Sándor-palotát és a Várszínházat (a Karmelita kolostorral együtt), és a helyükre egy új miniszterelnöki palotát építenek.  Erről a tervről mondhatott le Széll Kálmán, így maradhatott meg a Várszínház és nyílhatott meg az út a vigadó építése előtt. 

Ilyen is lehetett volna a Budai Vigadó, ha Korb Flóris és Giergl Kálmán II. díjas terve valósul meg (Forrás: Építő Ipar, 1897. április 7.)

Volt, aki már az átadás előtt birtokba vehette

Alkalmas telket találni azonban, mint említettük, nem volt könnyű. Hogy pontosan miért, arról a Vasárnapi Ujság így ír 1900. február 2-i számában:

„Ennek létesítése azonban sok akadályba ütközvén, évekig elhúzódott, különösen pedig azért, mert e czélra alkalmas helyet megszerezni nem lehetett. Végre aztán a főváros 1894-ben megkapta a katonaságtól a nagy kiterjedésű kaszárnyákat. Ezek között azt a raktár- épületet is a Fő-út, Korvin-tér és Iskola-utcza sarkán, a melyben a társzekerek állottak. állottak. Elhatározták, hogy a budai vigadót e katonai épület helyén építik fel, a melyhez 100,000 forintért még két telket szereztek, miután a főváros közgyűlése a budai vigadó építésére 620 ezer frtot megszavazott [...]”

A telket tehát sikerült megszerezni, mégpedig éppen Buda egyik legszebb részén, a Vízivárosban, amely valóban és a szó legjobb értelmében véve polgári hangulatot árasztott. És áraszt ma is. A telekre kiírt pályázatra beérkezett 12 terv közül Kallina Mór és veje, az akkor még csak a húszas évei végét taposó Árkay Aladár közös munkája győzött.

Az 1898 áprilisában indult építkezés olyan sebesen haladt, hogy a ház 1899 őszére nagyjából már készen is volt, csak a belső díszítés egy része maradt hátra. Így több intézmény már a megnyitás előtt birtokba vehette az új épületet, ahogyan a Pesti Napló 1900. január 24.i számában írja: 

„...Tavaly nyáron annyira előre haladt az építés, hogy külsőleg az épület teljesen elkészült, sőt egy részébe augusztusban az anyakönyvi hivatal be is költözhetett Azóta egyre folyt a munka s a lakásokat, kávéházat, vendéglőt is berendezhették. November óta a második kerületi polgári kör is a budai Vigadó épületében van, csak éppen a Vigadó helyiségének díszítő munkái voltak hátra. Most ezzel is elkészültek s a budaiak saját külön s mondhatjuk pompás Vigadója készen áll.”

A Budai Vigadó Erdélyi Mór felvételén az 1900-as évek első évtizedében (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Az első benyomások – a korabeli tudósítók szemével

S hogy milyen is volt az eredeti épület a korabeli tudósítók szerint? Nos, a Pesti Napló már idézett cikke így folytatódik:

„Az épületbe a Corvin-térről vezet be az oszlopos főbejáró. Itt remek előcsarnokba és lépcsőházba jutunk. Az egész előcsarnok és lépcsőház dalmátországi pusicsei sárga márványból készült és tarka szecessziós ízű díszeivel, dús aranyozásával pompásan hat. A földszinten az előcsarnokon kívül csak néhány ruhatári helyiség van. A földszinti előcsarnokból márványlépcső vezet föl az emeletre, Az első emeleten van a tulajdonképpeni Vigadó helyisége. A lépcsőházból nyílik a Vigadó háromszázötven négyszögméter területű gyönyörű nagyterme. E mellett van három kényelmes ebédlő terem, a kisterem, egy cukrászszoba, művészszoba, továbbá férfi- és női ruhatár. A Vigadó épületét három szoborcsoport díszíti, amelyek a vigasságot jelképezik. A Vigadó építése félmillió forintba került.”

A Budai Vigadó Fő utcai homlokzata Kallina Mór és Árkay Aladár rajzán (Forrás: Építő Ipar, 1898. február 23.)

A már idézett Magyarország részletesebben és érzékletesebben mutatja be az új épületet, miközben oda-odaszúr a mindenhol felmagasztalt Pesti Vigadónak:

„A Korvin-térről három kapu nyílik a márvány-oszlopos vesztibülbe, Onnan a földszinti foyer tárul elénk, melyből 1000 személyre való ruhatárba lépünk. A ruhatár új alkotás, a melyben nem lesznek azok a zavarok és háborúk, a mik a pesti Vigadóban folyton előfordulnak. A ruhatárból nyílnak be kétoldalt a női és úri toalettek. Az előcsarnokból négy méter széles márványlépcső vezet föl az elsőemeleti előcsarnokba. Ez az épület központja. Reflektorok világítják meg az üvegfestményű menyezetet. E rész hazai szürke márvánnyal van boltozva. Innen három ajtó vezet a nagy táncterembe,  mely 352 négyszögméter, a második nyilvános nagy terem, ide nem értve a királyi vár dísztermét.

A teremben két freskó ékeskedik, egyik az estét, másik a reggelt jelképezi s ügyes szerzőjük Pauli Erik festőművész. Itt áll két oldalt Meyer Ede két szobra, meg a táncz és zene jelképei. A termet három ívlámpa és 300 izzólámpa világítja be. Az egész terem tengerzöld szinű s szelíd szeczessziós díszítésű. A nagyterem két oldalán két kisebb terem van, fehér fal aranyozva búzakalászszal. Az első csarnokból s a nagyteremből ajtó nyílik be az étterembe. Ez az étterem újdonság. Teljesen magyar stílusban van berendezve. A faragvánvok a magyar motívumokat tüntetik föl. A színe az egész teremnek, az asztalokkal és székekkel együtt, vörös szinű s mégsem bántja a szemet, inkább barátságos. A Vigadó bal részén van a II-ik kerületi polgári kör, mely helyiségét keleti kényelemmel rendezte be.”

A szerző szerint a budaiak új és kényelmes vigadója „kedvesebb és barátságosabb”, mint a pesti, látszott is a megelégedettség a megnyitásra érkező bizottságon. De kik vettek részt az örömteli eseményen? A főváros képviseletében Halmos János polgármester Fényi Dezső főjegyző kíséretében érkezett, a hatóság vezetői részéről pedig Vaszilievits János tanácsos és Wippler Emil fogalmazó vettek részt a megnyitón. 

A Budai Vigadó nagyterme a megnyitás idején (Fotó: Uj Idők, 1900. február 11.)

Farsang lévén, a délelőtti hivatalos átadást este bál követte, amelyre annyi jegyet adtak el, hogy félő volt, a nagyterem kicsinek bizonyul majd. A Vasárnapi Ujság cikke szerint a bálon sok prominens személyiség is megjelent, volt tánc és műtárgysorsolás, mindeközben azonban a budai szegényekről sem feledkeztek meg:

„A miniszterek közül ott voltak: báró Fejérváry Géza, Hegedűs Sándor, Darányi Ignácz, valamint Halmos polgármester és a közélet számos férfia és a hölgyek egész koszorúja. A bál háziasszonyai közül megjelentek gróf Andrássy Tivadarné, gróf Karácsonyi Jenőné, Hegedűs Sándorné, őrgróf Pallavicini Edéné, báró Gerliczy Ferenczné és Halmos Jánosné. Kevéssel tíz óra előtt érkezett meg a mulatság védnökének, Klotild főherczegnőnek a helyettese, gróf Kornis Miklósné udvarhölgy, 
ezután csakhamar megkezdődött a táncz. A figyelmes rendezőség a hölgyeket gyönyörű tánczrenddel lepte meg. Érczfedelű könyvecske ez, tábláján Buda képe s hátsó lapján a Jótékonyság domborművű alakja. Éjfélkor megkezdődött a bál alkalmából összegyűjtött műtárgyak kisorsolása. A felavató-ünnep jövedelme a budai szegények javára esett.”

A Magyarország cikke hozzáteszi, hogy a kisorsolt műtárgyakat magyar művészek ajánlották fel az eseményre, a zenét a honvédzenekar szolgáltatta, a cigányokat pedig Berki Flóris bandája képviselte.

Vidám vacsora a Budai Vigadóban 1909-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Mindenki Ferenc Józsefet várja

A lakosok hamar birtokba vették a Budai Vigadót, ám az ország első embere csak májusban látogatott el a Corvin térre. Ferenc József érkezésére nemcsak az épületet, de az egész környéket ünnepi díszbe öltöztették. 

„A Vigadó környékén már 3 óra felé meglátszott, hogy a királyt várják. A bejárat előtti térség, — Corvin-tér — mely még tegnap törmelékkel, homokbuckákkal volt telve, most csinosan el volt rendezve. A térség két nyílt oldala tele volt ünneplő ruhába öltözött közönséggel. A házak utcára nyíló ablakaiból is díszes hölgyközönség várta a király jövetelét. Az utcák szélén a Lánchídtól egész a Vigadó épületéig tarkállott a királyt váró kíváncsi nép. A király fogadására egybegyűltek a vigadó jobb oldali részén levő fedett kocsifeljárónál gyülekeztek. A kocsiföljáróból a szőnyeggel beterített lépcsőházba lehetett jutni. Legkorábban Márkus és Halmos polgármesterek érkeztek meg. Kevéssel később jött Darányi Ignác miniszter, a kerület képviselője. Öt óra felé érkezett meg Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Széchenyi, a király személye körüli miniszter.”

A szervezők mindent megtettek azért, hogy a Budai Vigadóba belépő uralkodót sikerüljön lenyűgözni:

„A budai vigadó a királyi látogatásra igen ízlésesen volt földíszítve. A pálmakertté alakított lépcsőházból puha, bíborvörös szőnyeg vezet a díszterembe. A terem redőnyeit ez alkalomra lebocsátották s a kigyúlt villamos csillárok fénye mellett várták a fejedelmi látogatót. A teremből balra nyílik a fehér díszítésű cukrászdahelyiség, ebből a budai polgári kör ízléssel berendezett helyiségei, legvégén az olvasóteremmel.[…] A palota oromzatán széles nemzeti színű lobogó lengett, két oldalt a város színeit viselő zászlók. Az egész nagy teret, de még a vigadó-kávéházat is megtöltötte a nagy érdeklődő közönség. Példás nyugalom s rend uralkodott mindenfelé.”

A föntiekből megfigyelhetjük (s ez ma is igaz), hogy a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely és az érkezési sorrend egymással fordítottan arányos: mindig a legfontosabb vendégre kell a legtöbbet várni. Ferenc József érkezésekor tehát már javában készen állt minden és mindenki:

„Negyed ötre a mindjobban közeledő éljenzaj tudatta ő felsége érkezését. Nyitott udvari kocsin érkezett a király Paar Ede főhadsegéd és Pitlik őrnagy szárnysegéd kíséretében. A vigadó előtti oszlopcsarnokban a házigazda, Márkus József főpolgármester és Halmos János polgármester fogadták ő felségét, aki a polgármesterekkel és a miniszterekkel szívélyesen kezet szorított, Márkus főpolgármester pár üdvözlő szót intézett a királyhoz, aki így felelt: – Igen szívesen jöttem. Ez a palota nagyon impozáns. Nemde, azelőtt más épületek álltak a helyén?”

A kérdésre Márkus főpolgármester válaszolt, aki elmesélte a királynak az építés történetét, Ferenc József pedig a budapesti építkezésekről, többek között az Eskü téri híd (a mai Erzsébet híd) építéséről is érdeklődött. A díszterembe érve a király „kedvtelve” körbenézett, majd elismerő szavak kíséretében megjegyezte, hogy impozáns és szép minden, bár az épület kisebb, mint a Pesti Vigadó.

Az étterem díszítésének megtekintésekor az is kiderült, mit gondol a király a szecesszióról, amikor az ornamentikát elnézve megjegyezte: „ez itt szecessziós, de azért ízléses”. De szívesen megnéztük volna a jelenlévők arcát!

A felújított Budai Vigadó 2018-ban (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Hát így zajlott a Budai Vigadó 120 évvel ezelőtti megnyitása. A polgárok alaposan kiböjtölték a létrejöttét, a laptudósítók pedig körbejárták és lelkesen bemutatták az épületet, amelynek az úri és a polgári közönség egyaránt örülhetett, miközben a szegényekről sem feledkeztek el. Az arányos, nem túl hivalkodó épület még Ferenc József tetszését is elnyerte.

Az elmúlt 120 évben megszámlálhatatlanul sok programnak otthont adó Budai Vigadó az elmúlt másfél évtizedben két ütemben újult meg, 2007-ben kívülről, 2015-2018-ban pedig belülről újították fel, hogy megfeleljen a XXI. század kívánalmainak és büszkén álljon az elkövetkezendő 120 év elébe. 

Nyitókép: A Budai Vigadó 1910-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó