Köztér
2018. október 5. 17:13

A napokban megnyílt Budai Vigadó, a Hagyományok Háza régi-új otthona alaposan átgondolt felújítás eredménye, amelynek során a funkcionalitást és a korhű enteriőrök restaurálását kiválóan sikerült összehangolni.

Írta: Bukovszki Péter; fotók: Kozics Júlia

 

Bár még mindenhol érezni a festék friss szagát, a belül teljesen újjáépült Budai Vigadó termeiből már a vidám gyerekzsivajjal kísért népzene hangjai szűrődnek ki: a házat ugyanis hivatalosan egy nappal épületsétánk előtt, csütörtökön nyitották meg a nagyközönség számára. A kívül-belül megújult épületbe ennek köszönhetően visszaköltözhetett a Hagyományok Háza, amely ezentúl igényeinek megfelelően használhatja a teljesen megújult tereket. De hogyan is zajlott ez a megújulás? 

Felújítás két részletben

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy az épület homlokzata már a 2007-es nagyfelújítás idején visszakapta eredeti díszeit, amikor a teljeskörű tatarozás mellett a háború utáni újjáépítés hiányosságait pótolták. Már ez sem volt mindennapi feladat az akkori felújítást tervező Nagy Csaba építész (ő vezette a mostani rekonstrukciót is) és Déry Attila építész-művészettörténész számára, hiszen ekkor a belső tér még a régi, leromlott állapotát mutatta, ezért a homlokzatot egy akkor még nem létező, jövőbeli átépítés kívánalmainak megfelelve kellett felújítani, de az eredeti tervekhez hűen. Ez sikerült is, ekkor nyitották újra a második emelet befalazott körablakait, és helyezték el újra az eltűnt homlokzati díszítőelemeket. A belső felújításra azonban ekkor még várni kellett. Egészen három évvel ezelőttig. 

A Budai Vigadó épülete a Corvin tér felől

2015-ben kezdődött ugyanis a Budai Vigadó belső tereinek újjáépítése, amely ha lehet, még a külső munkálatoknál is nagyobb kreativitást és odafigyelést igényelt. Harmóniát kellett teremteni a külső és a belső terek között. 

Új terek

A Kallina Mór és Árkay Aladár tervezte épület soha nem volt szokványosnak mondható, hiszen eklektikus, döntően neoreneszánsz külsejéhez szintén eklektikus, de szecesszióba hajló belső díszítés kapcsolódott (az épület történetéről itt olvashat bővebben). Ezt a sajátos kettősséget a most befejeződött, 7,5 milliárd forintba kerülő átépítés sem tüntette el, a ház belső terei ugyanis egyszerre hordozzák a XXI. század posztmodern vívmányait és jelenítik meg az eredeti rajzok és tervek alapján restaurált stukkókat, szobrokat és festést. 

Az előcsarnok díszei is újjászülettek

A sajtóbejárást vezető Nagy Csaba Ybl-díjas építész és Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója elárulták, hogy a ház leromlott, elhasználódott belső tereit nem pusztán felújítani kellett, hanem a benne működő intézmények funkcióinak megfelelően újragondolni is. Ennek érdekében szüntették meg az utólag beépített belső födémeket, amelyekből 1800 tonna sitt keletkezett, ám az épület hasznos alapterülete is csökkent. Utóbbit azonban a pinceszintek és a padlás beépítésével ellensúlyozták, amelyek korábban nem voltak alkalmasak a használatra. A pince az épület elhelyezkedése folytán évtizedeken keresztül beázott, mivel a hegyről lezúduló víz rendszerint ezen a részen gyűlt össze, és ehhez társult még a Budai Vigadó teljes Fő utcai oldalának süllyedése is, amelyet szintén orvosolni kellett. Ezt követően azonban rengeteg hasznos alapterületet nyertek, így az alagsori részen raktárakat alakíthattak ki. A tárolóhelyiségek áthelyezésével értékes termek szabadultak föl, például a bejárati előcsarnokból balra nyíló egykori étterem területe. 

Kelemen László főigazgató és Nagy Csaba építész

Az alapterületet az épület legfölső szintjének átalakítása tovább növelte: a padlástereket átépítették, kibővítették, az egyik részen például a táncosoknak szánt próbatermet alakítottak ki, melynek padlója a mai kor technikai színvonalának megfelelően hangelnyelő képességgel rendelkezik, így az alatta lévő termekben dolgozók szinte semmit nem hallanak majd a lépésekből. A hangszigetelés egyébként sok más helyen is észrevétlenül jelen van a házban, a belső udvar árkádsorának tetején éppúgy, mint az udvart lefedő üvegtető tartógerendáinak belsejében, így az épületben számos tevékenységet lehet végezni egyeidejűleg anélkül, hogy az énekesek és a táncosok zavarnák egymást vagy akár az előadást. 

Az egykori padlástér, ma próbaterem, hangelnyelő padlózattal

A polgármester lakása

Kevésbé ismert tény, hogy a Budai Vigadó fölső szintjén régen szolgálati lakások voltak, többek között Budapest főpolgármestere részére, amelyet a város egykor a támogatás fejében kért az intézménytől. Ezekben később természetesen már egészen mások laktak, néhány érdekesség azonban kapcsolódik hozzájuk. Az épületben lévő egyik személylift például a főpolgármesteri lakáshoz tartozott, ezt azonban, mivel a ház hivatalosan csak három emeletes volt, a Rákosi-korszak egyik rendelete alapján el kellett bontani. A felújítás azonban orvosolta a problémát, és ma már négy lift üzemel a teljesen akadálymentesített házban, az egykori lakások területe pedig tovább növelte a hasznosítható terek számát. 

A belső udvar a legfölső szintről nézve. Szemben nem sokáig marad üres, fehér fal: oda télikertet terveznek

A főlépcsőház olyan, akár egy reneszánsz palota - szecessziós díszítőelemekkel

A megújult belső tér egyik legszebb eleme a főlépcsőház, amelyet immár természetes fény világít meg, ugyanis a munkák során kibontották a korábban bevakolt fölülvilágító ablakot. Így teljes pompájukban személhetőek meg a koraszecessziós díszítőelemek: az eredetinek megfelelően újragyártatott lámpák és a falak visszafogott, pávákat és növényeket ábrázoló ornamentikája.

A belső tér visszafogott, mégis lenyűgöző

Noha a belső díszítettség eredeti mértéke ismert volt a mostani tervezők előtt, Nagy Csaba elárulta, hogy az aranyozást több helyen, például az átépített színházterem alsó szintjén szándékosan nem állították vissza. A hajdani polgári miliő helyett ugyanis a népi motívumokat részesítették előnyben, hangsúlyozva ezzel az épület ötvenes évek óta létező új funkcióját, a népművészet ápolását.

A színházterem összecsukható nézőtere

A terem szecessziós csillárjai

Bár a színházterem aranyozása visszafogottabb lett, az idők során elveszett stukkódíszeit visszakapta, így három szecessziós csillárjával mégis pompásabb, mint eddig volt. A színpadot és a nézőtér széksorát is átalakították, utóbbi lejtése meredekebb lett, mint régebben volt, ugyanakkor az egész szerkezetet össze lehet csukni a terem végébe, így a helyiség nagyobb társasági események, bálok, táncestek megrendezésére is alkalmassá vált. 

Udvarból aula

A korábban nyitott belső udvar lefedésével az épület gyakorlatilag egy új, világos aulát is kapott, amely nemcsak azért hasznos, mert az épületen belüli közlekedés során senkinek nem kell a hidegbe kimennie, hanem azért is, mert újabb multifunkciós teret biztosít az intézménynek. Ráadásul itt az épület egyik kellemetlen adottságát is sikerült előnnyé változtatni. Mivel a telek elhelyezkedése folytán az Iskola utcai homlokzat magasabban helyezkedik el, mint a Fő utcai, emiatt a belső udvar egyik oldala is följebb van, mint a másik. A most beépített széles, lelátószerű falépcső ugyanakkor olyan természetességgel köti össze a két részt, mintha mindig így lett volna. 

A belső udvarból lett aula világos, tágas, tetőablakai nyithatók és árnyékolhatók

A Budai Vigadó átfogó felújításával a Hagyományok Háza, a Magyar Állami Népi Együttes, a Kárpát-medence népi tudását átfogó Lajtha László Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum, valamint a Népművészeti Módszertani Műhely olyan otthonra lelt, amely minden szempontból megfelel az intézmények igényeinek. A rekonstrukció más, hasonló beruházások számára is kiváló példa lehet, hiszen az 1900-ban átadott, szecessziós díszítőelemekkel gazdagított épületet olyan módon sikerült XXI. századivá varázsolni, hogy közben az eredeti szépségét is visszakapta. Egyszerre kortárs és tiszteli a múlt értékeit; erre a harmóniára pedig Budapestnek valóban nagy szüksége van. 

Az előcsarnok korhű díszítése mellett remekül megfér a korszerű világítástechnika


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó