2020. február 5. 10:00

Szinyei Merse Pál neve összeforrt fő művével, a Majálissal, amelyet bár az 1870-es évek elején festett, két évtizedes meg nem értést követően, 1896-ban, a millenniumi kiállítás idején kapott ünnepelt elismerést. Alkotóját később a Képzőművészeti Főiskola rektorává választották. Szinyei Merse Pál a budapesti kávéházi élet meghatározó személyisége volt.

Írta: Millisits Máté

Szinyei Merse Pál 1845. július 4-én született, a Felvidék keleti részén fekvő Sáros megyei, Eperjes közelében található Szinyeújfalu nevű településen. Családja jó anyagi körülmények között élt, évszázadok óta nemesi címmel rendelkeztek.  Édesapja, Szinyei Merse Félix (1816-1875) Sáros vármegye vezető tisztségviselője volt,  al-, majd később főispánként tevékenykedett.

Szinyei Merse Pál (előtérben) és barátai az Andrássy út 45. alatti Japán kávéház (ma Írók Boltja) teraszán 1912-ben

Az ifjú Szinyei Merse Pál középiskolai tanulmányait előbb a birtokukhoz közel fekvő Eperjesen, majd távolabb, a Partium központjának számító Nagyváradon folytatta. Itt, a bihari megyeszékhelyen érzett magában elhívást a képzőművészeti életpálya iránt. Váradi rajztanára Mezey Lajos (1820-1880), a tinédzser lelkében elinduló művészi ambíciókat támogatta, akárcsak édesapja. A Nagyváradi Premontrei Rendi Gimnáziumban tett érettségi vizsgájára készülve, tanárai előtt felvállalta, hogy festő kíván lenni.

Idyll című festményét 1862-ben, 17 évesen készítette, felsőfokú művészi tanulmányainak megkezdése előtt (Fotó: mng.hu)

A felsőfokú művészi tanulmányait Münchenben végezte 1864–1869 között. Bajorország fővárosa a XIX. század második felében a közép-európai képzőművészeti képzés központjaként gyűjtötte egybe a több és a kevesebb talentummal megáldott művésznövendékeket. Az 1866 és 1868 között Münchenben tanuló Munkácsy Mihály jegyezte meg a bajor városról: „…annyi itt a pictor, mint otthon nyáron a szúnyog.”

Ruhaszárítás című festménye 1869-ben készült, ebben az évben végzett a müncheni festőiskolában (Fotó: mng.hu)

Münchenben Karl von Piloty (1826-1886), a német történelmi festészet kiemelkedő képviselője volt 1867-től Szinyei Merse Pál tanára, de míg az akadémikus stílusa más magyar tanítványára – köztük Benczúr Gyulára – egy egész életen át alapvető hatást gyakorolt, addig Szinyei rövid idő múlva elszakadt mesterétől.

Piloty  festményeire a megjelenített alakok teátrális elrendezése, felfokozott pátosz volt a jellemző. Szinyeit az akadémiai feladatok kevésbé kötötték le, figyelme inkább a tájképek készítésére irányult. Anya és gyermekei című képével rátalált művészete igazi témájára, a szabad természetben megjelenített alakábrázolásra. A kortárs francia festők kiállítását Münchenben 1869-ben rendezték meg. Az itt bemutatott művek iránt Szinyei nagy érdeklődést mutatott, azokat elmélyülten tanulmányozta. A tárlat évében készült el két nagyméretű színvázlata, amelyek a Hinta és a Ruhaszárítás címet viselik. 

Az 1869-ben készült Hinta című festménye a Magyar Mesterművek album címlapján (1936)

Münchenben ismerkedett össze a nálánál közel húsz évvel idősebb svájci festővel Arnold Böcklinnel (1827-1901), akinek hatása nemcsak az ő, hanem a szintén ebben a városban tanuló Benczúr Gyula (1844-1920) művészetében is megfigyelhető. Több alkotása a böcklini, mitológia témáktól átitatott természetszimbolizmus témakörében fogant, így a Kentaurok rohama, és a Tourbillon című képe.

Életművének koronáját, a Majális című festményt 1872 és 1873 között készítette el. Ez az alkotás megelőlegezi az impresszionista művészek plein air kompozícióit. Az atmoszférikus hatások festői eszközökkel történő megjelenítése, a kortárs francia festők törekvéseivel rokonítható. Témája, egy tavaszi napon, a domboldalon piknikező társaság, világos, könnyed színekkel megfestve. A műalkotás merész újításként hatott, a komor, sötét tónusú képvilághoz szokott magyar művészetszerető közönség körében.

 

Szinyei Merse Pál legismertebb műve, a Majális merész újításként hatott. A festmény 1872-1873-ban készült (Forrás: oszk.hu)

A Majális készülésének folyamatáról és Böcklinnel kialakult barátságáról 1903-ban Malonyay Dezső művészettörténésznek küldött levelében Szinyei a következőket írta: „A Majálishoz kezdtem. A szerencsés véletlen ekkor hozott össze Böchlinnel. Böcklint akkor üldözték, gúnyolták, sőt bolondnak tartották. Ő azért olympusi nyugodalommal mindig jókedvűen föstötte szebbnél szebb képeit. Esténkint együtt ballagtunk ki a Franziskaner-kellerbe s a habzó sör mellett kitárta előttem lelkét, azt a gazdag kincsesbányát. Életem legszebb, legboldogabb korszaka volt ez. Barátságban, mindennapos belső viszonyba éltem a század legnagyobb festőjével. Haladt is a munka akkor. Böcklin animált: zöldebbre, még zöldebbre!... Csak élénk, erős színekkel lehet a napsütést visszaadni!... Lila, piros, sárga, kék, barna, a fehéren a könnyed kék árnyékok játéka!… a csillogó napfoltok!... mindig feljebb és feljebb a skálával!... Böcklin szerette, a mit csináltam, lelkesített.”

Szinyei maga is fő művének tekintette a Majálist, amelynek bemutatásához és vágyott sikeréhez nagy reményeket fűzött. Alkotását Bécsben tárta a nagyközönség elé, ahol a kiállítóteremben nem helyezték festményét az általa kívánt bemutatási körülmények közé.  A bécsi közönyös fogadtatás után úgy döntött, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye számára ajándékként felajánlja művét, feltételként csak az volt az elvárása, hogy az alkotását jól látható helyen állítsák ki.

Az intézmény igazgatójának, Pulszky Ferencnek (1814-1897) a válaszában, hűvös tartózkodást érzett, mivel a levélben csak annyi állt: „…csak küldje ide a fiatal ember azt a képet, majd meglátjuk miféle?!”. A művész ezt követően csalódottan elállt szándékától, szakmai sikertelenségnek élte meg az aktuális helyzetet. Lelki nyugtalanságát enyhítette, hogy Münchenben megismerte Probstner Zsófiát (1853-1954), akit 1873-ban elvett feleségül. Házasságuk első évében készítette feleségéről a Lilaruhás nő című egészalakos festményét. Az alkotás „rajzos keménysége” megtorpanásként tekinthető az impresszionizmushoz közelítő művészetében.

Szinyei Merse Pál a Lilaruhás nő című festményét a feleségéről készítette 1874-ben (Forrás: mng.hu)

Feleségével jernyei birtokán éltek, ahol egyre kevésbé érzett kedvet a festéshez. Idejének nagyrészét a gazdálkodás és a vadászat kötötte le. Az 1880-as években egyre kevesebb képet festett, de az ebben az időszakban alkotott művei közül a Hóolvadást és a Pacsirta című, Bécsben készített alkotását érdemes kiemelni.

Pacsirta című festménye 1882-ből (Forrás: mng.hu)

Több gyermekének fiatalkori halála és a szakmai elszigeteltsége zárkózottá, kedvtelenné tette. Ez a hosszú időn keresztül fennálló lelkiállapot a házasságát is megrontotta, 1887-ben elváltak.

Lippich Elek (1862-1924) író bíztatására Zemplényi Tivadar (1864-1917) ifjú festő 1894-ben felkereste Szinyei Merse Pált, és az egész nyarat jernyei birtokán töltötte.  A fiatal festőt tanítgatva Szinyeinek újra kedve támadt a festéshez, befejezte félbehagyott műveit. A késznek tekintett műalkotásokat, az Oculitot, a Rococót, a Patakot és egy őszi tájképet bemutatta 1894 év végén a budapesti téli tárlaton. Festményei kedvező fogadtatásra találtak a pesti nagyközönség előtt.

Az Őszi táj című festményét (1900) a magyar állam vásárolta meg az 1906-ban megnyíló Szépművészeti Múzeum részére (Forrás: mng.hu)

A legnagyobb elismerést 1896-ban, a több mint húsz évvel korában készített Majális aratta. Szinyei erre az időszakra így emlékezett vissza: „…millenáris kiállításra összekerestem képeimet s ekkor érvényesültem teljesen. A Párisból hazaérkezett fiatal gárda lelkesedett dolgaimért; lármát ütöttek, meglakomáztattak s magukkal ragadták a kritikát is. Sikerem teljes volt.”

A Majálissal nem csak a szakfolyóiratok foglalkoztak, hanem a XIX. század végének kedvelt élclapja, a Borsszem Jankó is, amelybe megjelentették Faragó József (1866-1906) karikatúra rajzát „Akrobaták majálisa” címmel.

A Hóolvadás című festménye 1884-1895 körül készült (Forrás: mng.hu)

Ezután a vágyott elismerés után újra nagy lelkesedéssel fogott ecsetet a kezébe. Az 1896-os év számára több szempontból is a siker éve volt. Az akkori kormánypárt, a Szabadelvű Párt jelöltjeként 1896 októberében a héthársi választókerület képviselőjének választották. Az országgyűlés tagjává választása után kevesebbet festett, mivel sok idejét felemésztette a közéleti szerepvállalás.

Ebben az időszakan is kiállított egy-egy műalkotást évente a legjelentősebb budapesti kiállításokon. A főváros szívében található Kossuth Lajos utca egyik bérpalotájában volt ekkor műterme, amelyet 1898-ban Rippl Rónai József (1861-1927) festőművész barátjának adott át használatra.

Szinyei Merse Pál és barátai 1900-ban (Fotó: Fortepan)

Az 1900-as párizsi világkiállításon a Hóolvadás című képét, ezüstéremmel ismerték el. Ugyanebben az évben a pesti téli tárlaton több festményéről is elismerően nyilatkoztak a kritikusok. A Reggel című festményét Ferenc József császár vásárolta meg, az Őszi táj címűt és az évtizedekkel ezelőtt festett Faunt a magyar állam az 1906-ban megnyíló Szépművészeti Múzeum részére.

A következő év adta meg számára az igazi nemzetközi elismerést. Az 1901-ben Münchenben rendezett kiállításon az 1873-ban festett Majális című alkotása nyerte el a zsűri egyhangú ítélete alapján az aranyérmet. A közel három évtizede várt szakmai elismerést nem követte politikai siker, mivel hiába áldozott kampányára sokat saját vagyonából, a választókerületében nem választották újra.

 Szinyeit  1905-ben az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző (mai Képzőművészeti Egyetem) igazgatójának választották Klösz György felvétele az Andrássy út 69-71. alatti épületről 1880 körül készült (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Első önálló kiállítását 1905-ben rendezték a budapesti Nemzeti Szalonban, ahol nyolcvankilenc alkotását mutatták be. Ebben az évben az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző (mai Képzőművészeti Egyetem) igazgatójának választották, ahol az intézmény tanítási személetének megújításáért tevékenykedett. 

Szabad idejét leginkább kávéházakban töltötte Budapesten. Tisztelői, művészbarátai előbb az Oktogonál működő Abbázia kávéházban, majd 1910-től a Japán kávéházban, az évtized végén a Vigadó kávéházában találkozhattak vele.

Szinyei (balra, előtérben) és barátai az Andrássy úti Japán kávéház teraszán 1912-ben

Az Oktogon téren, az Abbázia kávéházban is sokat időzött (Forrás: mandadb.hu, a fotó 1888-ban készült)

Második gyűjteményes kiállítását 1912-ben az Ernst Múzeumban rendezték meg, ahol kilencvenhat alkotását mutatták be. Az első világháború idején nem nyílt lehetősége Budapestről a felvidéki birtokaira visszautazni, így az 1916 és 1917 év nyári időszakát Fonyódon, a Welics villában töltötte, ahol tíz képet festett a Balatonról.


Rippl-Rónai József Szinyei Merse Pálról készített krétarajza 1916-ból. Szinyei Rippl-Rónainak adta át Kossuth Lajos utcai műtermét

Szinyei Merse Pált az 1919-es esztendő kiszámíthatatlan politikai viszonyai, bírtokainak a cseh katonaság által történő megszállása, folyamatos feszültségben tartották. E válságos év őszén nyílt csak lehetősége, hogy Jernyére hazautazzon, ahol egészégi állapota egyre rosszabbra fordult. Budapesti művészbarátai aggódva figyelték a róla és súlyosbodó betegségéről érkező híreket. Szinyei Merse Pál, a modern magyar festészet előfutára 1920. február 2-án hunyt el a jernyei kastélyában. Sírja a felvidéki település temetőjében található.

Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön kettős profilportréja, amely a Japán kávéházban helyeztek el az 1920-as években, a két kíváló művész tiszteletére

Herman Lipót festőművész kezdeményezésére tisztelői 1920 tavaszán megalakították a Szinyei Merse Pál Társaságot. Ez a csoportosulás a két világháború közötti művészeti életnek egyik fontos, „katalizátor szerepet betöltő” szerveződése volt. A társaság évente kiállításokat szervezett, díjakat adott ki, megjelentette a Magyar Művészet című folyóiratot.

Herman Lipót (1884-1972): Szinyei Merse Pál portréja, 1910-es évek eleje

A szervezet életében Csók István, Réti István és Bernáth Aurél játszotta a legfontosabb szerepet. A Szinyei Merse Pál Társaság minden évben díszelőadással és serlegbeszéddel emlékezett meg névadójáról. A beszédek és a Szinyeiről szóló tanulmányok szövege a Magyar Művészetben megjelentek. A folyóirat címlapján és képes mellékletében gyakran szerepeltek Szinyei Merse Pál alkotásai is.

Nyitókép: Rippl-Rónai József Szinyei Merse Pálról készített képmása,1911, Magyar Nemzeti Galéria 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó