Írta: Domonkos Csaba

2020. március 29. 11:00

Senki sem tudja pontosan, hogy miért kellett felrobbantani a régi Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren. A város és az ország vezetőinek a térrel tervei voltak, a Nemzeti Színházzal viszont nem. Hivatalosan a nagyszabású városfejlesztési elképzelésekre hivatkoztak, ám Budapest lakói politikai okokat sejtettek a döntés mögött.

Évtizedek óta tartja magát az a meggyőződés, hogy a „hatalom” azért kívánta eltüntetni a Blaha Lujza térről a Nemzeti Színházat , mert „nemzeti” volt, és ez a kifejezés valamiért szálka volt az ország vezetőinek, s kivált a kulturális élet teljhatalmú vezetőjének, Aczél Györgynek a szemében. A hivatalos indok, a metróépítés kapóra jött: a nagyszabású városmodernizációs elképzelés jó ürügy volt a hatalom számára a bontáshoz. 

A Nemzeti Színház a József körút felől 1964-ben (Forrás: Fortepan/Uvaterv) 

Nem tudunk igazságot tenni abban a kérdésben, hogy a közlekedési fejlesztések vagy a politikai okok voltak-e fontosabbak, emlékezni a színházra, és annak 55 évvel ezelőtti felrobbantására viszont tudunk. 

Valójában a „Nemzeti” is ideiglenes épület volt, amelyik ráadásul egy másik ideiglenes épületet váltott fel a színház történetében. Az első Nemzeti Színház ugyanis az Astoriánál állt, a Rákóczi út elején – ahol most egy csupaüveg irodaház áll –, ám valójában ez sem Nemzeti Színháznak épült. Eredetileg az 1837-ben alapított Pesti Magyar Színház – amelyet 1840-ben neveztek át Nemzeti Színházzá – itteni épületét is ideiglenesnek szánták, addig tervezték itt elhelyezni a társulatot, amíg az új, végleges, méltó épület felépül. Ami persze nem történt meg. Az Astoriánál álló színházépület 1908-ra életveszélyessé vált, és a tűzoltóság bezáratta. 

Az eredeti Nemzeti Színház, amely 1840-től 1908-ig működött a Rákóczi út 3. (1906-ig Kerepesi út 3.) alatt, az Astoriánál, az épületet, amelyet 1875-ben a Kiskörút felőli oldalán sarokbérházzal bővítettek, 1908-ban lebontották (Fotó: Fortepan  Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.05.083)

A terv az volt, hogy ezután épülhetne fel az „igazi” Nemzeti Színház. Ideiglenesen, az eredeti elképzelések szerint mindösszesen egy évre, a korábbi Népszínházat bérleték ki a Nemzeti Színház társulatának.

A Tőry Emil és Pogány Móric által készült terv a színházra, amely ugyanott állt volna, ahol a régi, azaz az Astoriánál (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1913. június 22.) 

A Népszínházat (amelyről a Népszínház utca is a nevét kapta, és a mai napig őrzi az emlékét) 1875 októberében adták át. Az alapítványi tulajdonú, de fővárosi fenntartású színházat a korban divatos népszínművek bemutatására hozták létre, azaz a társulat népies jellegű drámákat és vígjátékokat játszott, illetve később operetteket is. A célközönsége a „szélesebb néptömegek voltak”. Ez azonban a külsőségekben nem jelentett alacsony színvonalat, hiszen a hatalmas színház – amelyben 1407 ülőhely, ötven páholy és 475 állóhely volt – rendkívül díszes volt. A neoreneszánsz, a maga korában igen modern épület megnyitóján maga a király is megjelent. 

A Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) épülete 1893-ban, Blaha Lujza tér (ekkor a Népszínház utca és a Rákóczi út találkozása) (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.020)

Az otthonát vesztett Nemzeti Színház társulatának ezt az épületet bérelték ki 1908-tól, elvileg addig, amíg az új épületbe beköltözhetnek. Amire azonban a helyről, a tervekről és a költségekről döntöttek volna, már kitört a háború, így az új színház nem épült meg, a társulat maradt a Blaha Lujza téri épületben, annak ellenére, hogy az 1930-as években, majd a háború után is napirendre került, hogy a társulatnak egy új, korszerű épületre volna szüksége.

A hivatalos döntés az épület bontásáról 1964-ben született meg, amelyet közlekedés- és városfejlesztési okokkal magyaráztak. A pesti közönség azonban politikai szándékot sejtett az elhatározás mögött, amelyhez csak ürügy volt a metró. A szakemberek szerint ugyanis a metrót a színház elbontása nélkül is meg lehetett volna építeni, és ez nem is volt titok, a korabeli újságok is megírták. 

A Nemzeti Színház nézőtere 1964-ben (Fotó: Fortepan / Uvaterv) 

Annak ellenére sem aggódtak az építők, hogy korábban voltak problémák itt a talajjal, ugyanis a Blaha Lujza tér környékén nagyon folyós talajjal találkoztak. Az itteni alagútépítési lehetőségeket vizsgálva 1960-ban – amikor hivatalosan az építkezés állt – egy kísérleti alagútszakaszt építettek a Rókus kórháznál, ahová eredetileg az állomást szánták, annak kiderítésére, hogy a túlnyomásos, keszonos építés elhagyható-e.

A terv az volt, hogy kémiai módszerrel szilárdítják meg a homokot, ám a kísérlet balul ütött ki, rés keletkezett a megszilárdult anyagban, és a vizes homok elkezdett beomlani az alagútba. Két napon keresztül reális veszély volt, hogy a Rókus kórház egyszerűen bezuhan az alagútba. Hasonló veszélyben forgott egy rövid ideig az Uránia mozi épülete is. 

Három évvel később, 1963-ban indult újra a valódi metróépítkezés, megváltozott tervekkel. A Rókus kórház alól az állomás a Blaha Lujza térre került, ahol az építők – mint írtuk – először nem is akarták lebontani az épületet, annyit kértek csak, hogy három évre, amíg a színház alatt folynak a munkák, ürítsék ki az épületet. Azonban kormány és a párt az 1957-ben felújítottak, ám mégis elavult épület további korszerűsítésének minimálisan 60 millió, de akár 120 millió forintosra becsült költségét sokallta.

A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház 1965-ben, már félig lebontva (Fortepan/Képszám: 31610) 

A hivatalosan beismert városfejlesztési elképzelés nem csak a metróra hivatkozott, hanem arra is, hogy Budapestnek egy akkor korszerűnek mondott városközpontot alakítsanak ki, ami nem jelentett mást, mint egy grandiózus városi autópályát, keresztül a belvároson. 

Ennek részeként a távlati tervekben nemcsak a villamosokat akarták száműzni a Rákóczi útról, hanem a gyalogosokat is, legalábbis az útkereszteződésekben, amihez alul- és felüljárórendszerek kellettek, ahová a metróalagútból a mozgólépcsők megérkezhetnek.

A nézőtér már lerombolva, a színpad még áll (Fotó: Fortepan/Képszám: 138269)

Az eredeti metróberuházásban aluljárók még nem szerepeltek, a mozgólépcsők minden állomáson közvetlenül a felszínre vezettek volna. Az aluljárók csak az 1960-as években kerültek be a tervekbe. A Blaha Lujza téri aluljáró egyik gyalogoskijárata pedig éppen a színház területére esett. 

Másrészt eleve azzal számoltak, hogy vagy a Nagykörutat süllyesztik a Rákóczi út alá, vagy a Rákóczi utat vezetnék át egy felüljárón a körút felett. A színházbontásról szóló döntés pillanatában még nem döntöttek arról, melyik megoldást fogják választani, de mindkettőnek útjában állt volna a színház hatalmas épülete. 

A robbantás pillanata 1965-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 138288) 

A lebontásról szóló döntés természetesen óriási tiltakozást váltott ki a színészek és a közönség soraiból. A leghangosabban Gobbi Hilda tiltakozott, aki állítólag annyira összeveszett a lebontást támogató Major Tamással, hogy annak színházi öltözőajtaját Gobbi hazavitte, és a telkén direkt budiajtónak használta.

Azonban minden ellenkezést lesöpörtek az asztalról. A színházat 1964 végére kiürítették, és 1965 márciusában elkezdődtek a robbantások. A pestiek abban is politikát, a nemzet megalázását láttak, hogy az első robbantásra március 15-én került sor. A legnagyobb robbantás március 28-án történt, majd április 23-án az utolsó részeket is eltüntették. 

 

A Nemzeti Színház víztornya a Csokonai utcában 1960-ban (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU_BFL_XV_19_c_11)

Akkor minden fórumon azt hangoztatták, hogy nagyon hamar új Nemzeti Színház épül, ám ez évtizedekig nem történt meg.
Az egykori színházépületre ma is emlékeztet a Csokonai utcában álló magányos torony, amely egykor a színház tűzoltórendszerének része volt, itt tárolták azt a vizet, amelyet tűz esetén azonnal be lehetett volna vetni. 

Nyitókép: A Népszínház a megnyitásakor, 1875-ben. Ez az épület lett 1908-tól a Nemzeti Színház, amelyet 55 évvel ezelőtt felrobbantottak (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.05.103)  

Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Iskolapeldaja a dilettans, minden szakmaisagot mellozo ideologiailag vezerelt megaloman vandalizmusnak. Ezt igazolja, hogy a metroepitesrol meg propagandafilm is keszult A varos alatt cimmel paradox modon tobbek kozott olyan szineszek kozremukodesevel, akiknek a Nemzeti Szinhaz az anyaszinhazuk volt.
Ezen barbar projektnek volt resze az Erzsebet-hid ujja (nem) epitese a font emlitett elvetemult belvarosi autopalya kialakitasaval es a villamospalya felszedesevel is. Mindezt a kontarkodast annak idejen diadalittasan unnepeltettek az orszaggal, de karos kovetkezmenyeit a mai napig nyogi a fovaros. Ennek a folyomanya tovabba a Magyar Szinhaz szetbarmolasa, a Blaha Lujza ter hanyattatott sorsa, az Erzsebet teri felfordulas es az izlestelen uj szinhazepulet is.
Sajnos minden ideologiatol atfutott rendszernek megvannak a hasonlo probalkozasai, amikor is mar meglevo ertekes es fontos epuleteket varosnegyedeket tesznek tonkre vagy tuntetnek el gondolkodas nelkul, hogy az azok helyere epitett sokszor diszfunkcionalis borzalmaikkal igazoljak onmagukat az utokor szamara.
Hasonlo szellemisegben pusztitottak el meg a ket vilaghaboru kozott mindenfele mondvacsinalt indokkal a meses Tabant es a szinte uj, gyonyoru Dobrentei teret, hogy a helyukre hatalmas modern sugarutat epitsenek tobb szaz lakast befogado teraszos elrendezesu haztombokkel gazdagok szamara. Mindebbol szerencsere semmi nem lett, de a Tabant mar nem kapjuk vissza es az Erzsebet hid budai hidfojenel sem egy elegans belvarosi ter, hanem autopalyalehajtok fogadnak bennunket. Annak az autopalyanak a lehajtoi amelyiknek a Nemzeti Szinhaz is aldozatul esett. Igy epulnek egymasra a kulonbozo politikai rendszerek folulrol vezerelt urbanisztikai fiaskoi.


Egyetértek! A Budapest ikonikus épületeit a háború után, tovább rombolták, immár békeidőben. Amit nem romboltak le, azt megfosztották díszeitől, kupoláitól, lecsupaszított sivár épületeket eredményezve. Ennek szörnyű példája a Budai Vár. A Rákóczi utat egy belvároson átmenő autópályává züllesztették. Bár az "ízléstelen új színházépület" nem tudom mire vonatkozik. Ha az új Nemzeti Színházra, ez vitatható megállapítás, főleg akkor ha a londoni Nemzeti Színház szürke betontömbjére tekintünk.

Válaszok:

A londoni Nemzeti Szinhaz nem lehet merce, hiszen ahhoz kepest minden szep es bar a mi nemzetink is jol mutat Budarol diszkivilagitassal a kornyezo sematikus epuletekkel a hatterben, de ha onmagaban nezzuk es kozelrol akkor mar teljesen mas megiteles ala esik. Az enterioroknel a MUPA-ra is jellemzo stiluskavalkad es az olcso anyaghasznalat, mig kivulrol a szuksegtelen es hivalkodo dekorativ elemek zavarjak a szemem. Sajnos a biggyesztett fityfirittyek nemhogy elfeledtetnek, hogy az epulet egy hatalmas hasab hanem meginkabb kihangsulyozzak azt. Persze ez, ahogyan on is mondja vitathato es nem is akarom senkire raeroltetni a velemenyemet, de kitartok amellett, hogy egy masik epitesz altal tervezett epulet talan szerencsesebb lett volna.


Kedves persona! Azt gondolom, ízlésekről nem lehet vitatkozni.


Anno ott voltam láttam. A kordonok mögött a nézők egy része spontánul elkezdte a himnuszt énekelni erősen megnyomva a "Balsors akit régen tép" strófát.


"Valójában a „Nemzeti” is ideiglenes épület volt, amelyik ráadásul egy másik ideiglenes épületet váltott fel a színház történetében. "
Domonkos Úr!
Én kortárs vagyok, még ültem is a nézőtéren, láttam amikor felrobbantották. Szóval:
Meséljen hol épül olyan "ideiglenes" épület másfél méteres falakkal amelyet az első robbantás félig se tud szétvinni? Annyira masszív és erős épület volt, hogy a Nemzeti Múzeumon kívül nem tudok mégegy hasonlóan erős házat megnevezni Budapesten.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó