Bár a budavári zsidóság története a várossal egyidős, kevésbé köztudott, hogy hány helyszínen találkozhatunk a közösség emlékeivel, és hány ház őriz történeteket a középkortól egészen a XXI. századig. A Várkapitányság Budai Vársétáinak idegenvezetője most ebbe nyújtott betekintést a Shalom, Buda! című vársétán a Pestbudának.
A szecessziós iskolaépítészet egyik nagy alapterületű remekművét három utca, a Lenhossék, a Vendel és a Balázs Béla határolja. Főhomlokzata olyan hatalmas, hogy legalább 50 méterre kell eltávolodnunk ahhoz, hogy szépségét megcsodálhassuk. Amikor elkészült, kiemelkedett az egyszintes középső-ferencvárosi házak közül. Mára jobbára modern lakóházak veszik körül, s talán a helyén is lakóház állna, ha nem kapott volna új funkciót néhány évvel ezelőtt.
Budapest közönsége olyan csodát láthatott 1887. november végén, amilyet korábban nem sokat. Egy kocsi magától mozgott, nem húzta ló vagy gőzmozdony. Ez a jármű ugyan síneken gurult, de a városban addig lovak, a vasutakon meg hatalmas gőzmozdonyok továbbították a kocsikat. Az első villamos alsó áramszedővel és óránként 10 kilométeres sebességgel haladt, az Oktogonnál rendőri kíséret is kapott.
Harminchat négyzetméteres szoba-konyhás lakások, amelyekbe 4-5 fős családok költöztek, három lakásra jutott egy vízcsap a folyosón. Ezt nyújtotta a 125 évvel ezelőtt, 1897-ben átadott Kén utcai minta-munkáslakástelep. A korabeli lakásviszonyokhoz képest valóban előrelépést jelentett egy itteni új otthon, de az ekkor átadott 96 lakás csepp maradt a nyomor tengerében. A később Kis-Dzsumbujként elhíresült telepet pár évvel ezelőtt lebontották.
Máltás Hugó a kevéssé ismert építészeink közé tartozik, pedig rendkívül hosszú pályát futott be, és matuzsálemi kort élt meg: kilencvennégy évesen hunyt el, 1922-ben. Hogy neve nem került be a köztudatba, az a sokkal többet foglalkoztatott kortársainak, elsősorban Ybl Miklósnak a számlájára írható. Pedig Máltás is meglehetősen nagy számban tervezett, különösen a romantika időszakában. Alkotásaiból az alábbiakban mutatunk be egy összefoglalást.
Budapesten a korábban elpusztult történelmi jelentőségű épületek közül többet sikerült újraalkotni az utóbbi években, de a kézműves szakemberek hiánya miatt a megvalósítás hatalmas kihívást jelentett. A jelenleg folyamatban lévő és a jövőben tervezett rekonstrukciókat segíti majd, hogy a jövő évtől olyan képzés indul, amelyen ezeket a művészi tehetséget is igénylő mesterségeket lehet magas színvonalon elsajátítani – hangzott el csütörtökön a Hauszmann Alapítvány konferenciáján a budai Várban.
Gróf Károlyi Istvánnak hatalmas birtoka volt Pest környékén, többek között Fóton és a mai Újpest területén. Eleinte csak megengedte, hogy megtelepedjenek a földjén az emberek, majd 1840-ben már szerződésben is rögzítette, kinek milyen jogai és kötelezettségei vannak. Károlyi gróf előírta, hogy a földjén építkezőknek a házaikat az utcai fronton kell elhelyezniük, hogy dísztelen és jó ízléssel ellenkező épület ne rombolhassa a látványt. Újpest alapítójára emlékezünk születésének 225. évfordulóján.
Amikor a mai Petőfi híd elődje 1937-ben elkészült, még alig volt forgalom rajta, hiszen a budai oldal jórészt beépítetlen volt. Csak rövid idő adatott neki, Budapest többi dunai átkelőjével együtt nyolc év múlva elpusztult. Amikor megkezdődött a hidak újjáépítése, több átkelő helyreállítása is megelőzte, végül csak 1952-ben adták át. Az új szerkezet három méterrel szélesebb lett, és kerékpárút is volt rajta, ami abban az időben azért is volt fontos, mert sokan azzal jártak munkába, hiszen személyautó magánhasználatban nem lehetett.
Ady Endre a húszas évei végén érkezett Budapestre, és belevetette magát a nagyvárosi életbe. Éjszaka mulatott, nappal kávéházi asztalok mellett írta korszakalkotó líráját. A Három Hollóban egy fallal leválasztott asztal mellett dolgozott, de a Bristolban vagy a Meteorban is mindennapos vendég volt. Albérletekben, szállodai szobákban lakott, majd szanatóriumokban töltötte napjait, míg végül Csinszkával kötött házassága után saját otthona lett Budapest belvárosában. A ma 145 éve született Ady Endrére emlékezünk.
A repülés az I. világháború után vált a civil emberek számára is elérhetővé. Az európai országok utas- és postaforgalmában sorra jelentek meg az új járatok, egyre több várost kötött össze repülőgép. Azonban Budapest csak később kapcsolódhatott be a légi közlekedésbe, mert a trianoni békediktátum alapján hazánkat sújtó repülési tilalom 1922. november 17-ig érvényben maradt.
A Magyar Nemzeti Múzeum kertje egy szimbolikus hely, az 1848. március 15-i események emblematikus helyszíne, amely a nemzet kertje elnevezést is kiérdemelte. Budapest egyik legkedveltebb közparkjáról van szó, amely már a XIX. században is a városlakók népszerű pihenőhelye volt. A Múzeumkertben híres írók, szabadsághősök szobrait láthatjuk, legrégebbi fái közé tartozik az a japánakác, amely már látta Kossuth Lajos 1894-es temetését, itt játszottak a Pál utcai fiúk Molnár Ferenc híres regényében. Videónkból kiderül, mennyit kellett régen a padon üldögélésért fizetni, mit dolgozott itt a későbbi albán királyné, és mióta ünneplik meg március 15-ét a szabadság és szerelem kertjében.
A Margit híd elegáns ívsora Budapest egyik ékessége. E kecses és szép szerkezetet is elpusztították a németek a II. világháborúban. A híd két részletben épült újjá, a déli oldalát 75 éve adták át: 1947. november 16-tól használhatták a közlekedők.
A Lechner egy jól csengő név az építészi és a mérnöki világban: előbbi elsősorban Lechner Ödönnek, utóbbi pedig Lechner Lajosnak köszönhető. Az azonos családnév ellenére nem voltak rokonok, a művészi és műszaki tehetség egymástól függetlenül is összesűrűsödött bennük. Az éppen 125 évvel ezelőtt elhunyt Lajos egészen más pályán is mozgott, mint a nála bő egy évtizeddel fiatalabb Ödön. Az alábbiakban összefoglaljuk, mi mindent köszönhet neki hazánk és különösen Budapest.
A Nemzeti Hauszmann Programnak és az elmúlt évek újjáépítési munkálatainak köszönhetően már a köztudatba is bekerült, hogy a Budavári Palota századfordulós bővítési munkálatait Hauszmann Alajos tervezte. Az kevésbé ismert tény, hogy amikor 1891-ben – Ybl Miklós halála után – átvette a feladatot, Györgyi (Giergl) Géza már évek óta dolgozott az épületen. Persze Hauszmann se tétlenkedett, a megbízatást éppen azzal érdemelte ki, hogy számos jelentős építészeti alkotással gazdagította az országot és főleg Budapestet. Kettejük mögé több fiatalabb építész – többségében Hauszmann tanítványai – is felsorakozott, akik a későbbiekben fontos fővárosi épületek alkotóivá váltak. Budapest egyesítésének 149. évfordulóján most ezt, a Budavári Palota építésében részt vevők fővárosi örökségét kívánjuk bemutatni.
Csendes budai zöldövezetben, a II. kerületi Szilfa utcában található a ferences rendtartománynak az az épülete, amelyben óvoda és idősek napközi otthona is működik. A házat ebben az évben teljesen felújították, átalakították, a palatetőt lecserélték, ünnepélyes avatása a napokban volt.
Az irodalmat kedvelők bizonyára sokszor gondolkodtak már azon, hogy kedvenc szerzőjük egy-egy remekműve milyen körülmények között született. Milyen környezetben készült az a bizonyos vers vagy regény, milyen lelkiállapotban volt a költő vagy író, kávéházban dolgozott-e vagy otthon, esetleg a szabad levegőn, egy fa árnyékában ülve vetette papírra a híres sorokat, mondatokat. Mi most Mikszáth Kálmán Lónyay utcai otthonát mutatjuk be, ahol az írónak több regénye is született.
A napokban elkészült a Lánchíd aszfaltpályája, sőt már a próbaterhelés is megtörtént. A hídnak ez már a sokadik útpályája, valószínűleg ez változott a legtöbbször az elmúlt közel 175 év alatt.
Egy nagyváros fejlődése mindig együtt jár épületek bontásával is, hiszen a régiek helyére kerülnek az újak, amelyek már megfelelnek a korszerű igényeknek. A XIX. század első felében alkotó ifj. Zitterbarth Mátyás életműve nagyrészt ennek a jelenségnek esett áldozatul. Pedig zseniális építész volt, amit az is bizonyít, hogy Pest városának elöljárói fontos középületek tervezését bízták rá. Az alábbiakban megismerhetik elpusztult és még álló alkotásait is.
A gázfűtés Budapesten tömegesen csak az 1970-es években épült ki, és utána annyira népszerű lett, hogy jóval könnyebb volt eladni az ilyen lakásokat, mint a villany- vagy távfűtéseseket. Az energiaárak jelentős növekedése miatt nagy valószínűséggel ismét változtatni kell a fővárosi lakások fűtésének módján. De nézzük, mivel világítottak, és hogyan fűtöttek elődeink az elmúlt másfél évszázadban!
A Városliget keleti határát jelentő Hermina út elsősorban templomairól ismert: a nevét is adó Hermina-kápolnáról, illetve az Ajtósi Dürer sor sarkán álló Szeplőtelen fogantatás templomról. A kettő között azonban megbúvik egy alacsonyabb, mégis méltóságteljes megjelenésű épület, melyet eredetileg a Ferences Mária Misszionárius Nővérek építtettek és éppen kilencvenöt évvel ezelőtt adtak át.
A belvárosi Károlyi-palota építtetője, gróf Károlyi György Széchenyi István barátja volt, hozzá hasonlóan ő is önzetlenül támogatta a főváros és az ország felemelkedését, az egyik leggazdagabb főnemesi család tagjaként. A Tudományos Akadémia egyik alapítója, a Lánchíd megépítésének támogatója, a Nemzeti Színház megmentője. Az 1802-ben született és 1877-ben elhunyt mecénásra emlékezünk halálának 145. évfordulóján.
Budapesten, a józsefvárosi kerület Bérkocsis és Bodzafa utcai sarkán – a mai Gutenberg tér, Scheiber Sándor és Somogyi Béla utcák találkozásánál – 1877 októberében olyan ünnepélyes eseményre került sor, amely a korabeli világban is ritkaságszámba ment. A magyarországi zsidó hitfelekezet számára megnyitotta kapuját a rabbiképző intézet, amelyben izraelita diákok kezdték meg tanulmányaikat.
Befejeződött a Széna tér északi részének régóta halogatott felújítása. Bár a terület másik felének rendbetétele még hátra van, a sokáig csak buszvégállomásként és közlekedési folyosóként ismert rész most valódi köztér lett, amely a Régi Szent János Kórházat ugyanúgy felidézi, mint a régi budai városfalat, az 1956-os hősöknek és eseményeknek azonban nem tud méltó emléket állítani.
Hatvanezren jelentek meg aznap a Kossuth-szobor felavatásán, koszorút helyeztek el az ország legfőbb vezetői, a magyar települések képviselői, az Egyesült Államok és Torinó városának küldöttsége, számtalan külföldi ország képviselője, de a katolikus egyház kimaradt, és az ünnepségen a csehszlovák, a jugoszláv, a román követség tagjai sem nem vettek részt. Az emlékművet ma 95 éve, 1927. november 6-án avatták fel, de az eseményt hatalmas viták kísérték.
A Péterfy Sándor utca egyike Külső-Erzsébetváros, benne az úgynevezett Csikágó negyed jellegzetes utcáinak. Ismertségét leginkább kórházának és az ott zajló 1956-os eseményeknek köszönheti, de névadója, a magyar „tanítók atyja” is lakott itt. Jellemző utcaképe a dualizmus idején épült körfolyosós lakóházak, de érintkezik az ország első hivatalos óvónőképző intézetével, volt sörgyári lerakattal és egykori piactérrel is. Lássuk, miről mesél nekünk ez az utca!
Az 1960-as években rémülten feltételezték a szakemberek, hogy időzített bomba ketyeg a budapesti épületekben. Egy szállodafödém beszakadt, egy lakóház éppen egy építészprofesszor szeme láttára kezdett hihetetlenül gyorsan repedni. A felelős a bauxitbeton volt, ezért felkutatták és megvizsgálták az összes érintett fővárosi épületet. Mindez 55 évvel ezelőtt történt.
Budapest legjelentősebb sírkertje, a Kerepesi temető – mai nevén a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert – létesítése után nem sokkal a nemzet dísztemetőjévé vált. Ám 1847-ben ennél prózaibb okok vezettek a megnyitásához: Pest három nagy temetője, a Váci úti, a Ferencvárosi és a Józsefvárosi temető már csaknem megtelt. Már a XIX. században elrendelték, hogy a rossz anyagi körülmények között vagy magányosan elhunyt tudósokat, művészeket ingyenes temetés és díszsírhely illesse meg.
Budapest szakrális építészetében a református templomok művészi kvalitás és városképi szempontok tekintetében meghatározó szerepet töltenek be. Az elmúlt két évszázadban a magyar főváros területén több mint hatvan református templom épült, amelyek közül az évszázados múltra visszatekintők egyszerre képviselnek egyháztörténeti és művészettörténeti értéket. Közülük a legrégebbieket mutatjuk be a reformáció napja alkalmából.
Bár egri remeteként él a neve a köztudatban, Gárdonyi Géza Budapest kulturális és irodalmi életének rendszeres szereplője volt a XIX. század fordulóján. Szemtanúja volt a fejlődésnek indult város kiépítésének, újságíróként éveken át tudósított a Régi Képviselőházból, bejárása volt Fesztyék híres művészszalonjába, de a Centrál, a Valéria vagy a New York Kávéházban is törzsvendégként tartották számon. A ma 100 éve elhunyt Gárdonyi Gézára emlékezünk.
Kiadja: Látóhatár Kiadó
Főszerkesztő: Halász Csilla
E-mail:
pestbuda@pestbuda.hu