A forrongó Európában 1848 tavaszán Párizs és Bécs után Pesten is kitört a forradalom. Az ifjúság Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével a március 13-i, bécsi események hatására cselekvésre szánta el magát, és elhatározták, március 15-én az egész városban kihirdetik követeléseiket, az Irinyi József által 12 pontban megfogalmazott petíciójukat.

Az 1848. március 15-i forradalom pesti helyszínei: 1. Pilvax kávéház, 2. Orvosi egyetem, 3. Jogi és Bölcsészkar épülete, 4. Landerer nyomdája, 5. Magyar Nemzeti Múzeum, 6. Városháza, 7. Nemzeti Színház (Pest-Buda-Óbuda 1837-es áttekintő térképe, forrás: mapire.eu)

Pilvax kávéház

Minden a Pilvax kávéházban kezdődött. Az Úri, majd Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utca 7. szám alatt egykor működő kávéház az 1840-es években a radikális értelmiség és főleg az ifjúság kedvelt törzshelye volt.

A Pilvax kávéház 1848-ban. Innen indult a forradalom 1848. március 15-én reggel. A márciusi ifjak itt fogalmazták meg a 12 pontot, és Petőfi Sándor itt szavalta el először a Nemzeti dalt (forrás: Ország-Világ, 1895. március 17.)

A Pilvax elődjét, a Cafe Renaissance-t Privorsky Ferenc kávés nyitotta meg 1838-ban. Ismert nevét Pilvax (Pillvax) Károlyról kapta, aki 1842-ben vette át, és 1846-ig üzemeltette a kávéházat. Az 1848-as kora tavaszi események alatt már Fillinger János bérelte a helyiséget, ezért egyes források Fillinger kávéházként is említik. 

A Pilvax kávéház bejárata 1900-ban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. november 11.)

Itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország mozgalom, amelynek tagjai között találjuk Petőfi Sándor mellett Jókai Mórt, Vajda Jánost, Arany Jánost és Vasvári Pált, illetve a Tízek Társasága nevű asztaltársaság, amelynek tagja volt Petőfi Sándor mellett többek között Jókai Mór, Tompa Mihály és Degré Alajos. Ők voltak a márciusi ifjak.

A Pilvax kávéház bejárata 1910-ben (Forrás: Élet, 1910. november 13.)

A március 15-i forradalmi események kiindulópontja lett a kávéház. Petőfi és fiatal társai itt beszélték meg követeléseiket, amelyeket végül 12 pontban fogalmaztak meg, és Petőfi itt szavalta el először a Nemzeti dalt. A kávéházat az események előtti tisztelgésként – Petőfi javaslatára – egy rövid ideig a Szabadság Csarnok vagy Forradalmi Csarnok névvel illették.

A Pilvax kávéház belseje 1913-ban (Forrás: Tolnai Világlapja, 1913. október 26.)

A szabadságharc bukása után a kávéház többször is nevet és tulajdonost váltott. Utolsó tulajdonosa, Schovanetz János adta vissza régi nevét, és lett így újra Pilvax az emlékhellyé is váló kávéház: a Nemzeti dal egy bekeretezett példánya mellett Petőfi és Jókai arcképe figyelte a vendégsereget. Az épületet végül városrendezési okok miatt elbontották. Az 1920-as években nem messze az eredeti helyszíntől nyílt meg a Pilvax Étterem és Szálloda, amely 1927-től a Petőfi Társaság találkozóhelye volt.

Egyetemek

A Pilvaxban döntötték el a márciusi ifjak, hogy az egyetemekhez vonulva buzdító beszédekkel szólítják meg az ifjúságot. Székely József, aki 1848-ban a mérnöki egyetem hallgatója volt, 1898-ban a Vasárnapi Ujság hasábjain emlékezett vissza a jeles nap eseményeire. Az ő elbeszélése alapján a Pilvaxból az ifjúság először az orvosi egyetemre ment, onnan a mérnöki karra és a jogi egyetemhez vonultak.

A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke és kórháza 1784-től működött a jezsuiták egykori épületében az Újvilág utca (ma Semmelweis utca) és az Egri út (ma Kossuth Lajos utca) sarkán. Az épületet, amelyhez Petőfiék 1848. március 15-én vonultak, a XIX. század végén, a Kossuth Lajos utca mai formájának kialakításakor elbontották. A ma itt álló eklektikus bérházat Czigler Győző tervei szerint 1893 és 1895 között építették. Földszintjén 1926-ban nyitott meg a Fórum mozi, amely az államosítás után, 1951-ben kapta a Puskin nevet.

Az orvosi egyetem is az egyik helyszín volt, amely a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán állt, az épület helyén 1893 és 1895 között épült fel a képen látható eklektikus bérház. Klösz György felvétele 1895 körül (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.079)

A bölcsész- és mérnöki kar, valamint a jogi egyetem 1848-ban a mai Egyetem téren álló egykori pálos kolostor épületében működött. A Pázmány Péter alapította Nagyszombati Jezsuita Egyetemet Mária Terézia királynő 1777-ben Nagyszombatból Budára tette át, és a bölcsészeti kart a királyi palotában helyezte el.

II. József 1784-ben elrendelte az egyetem Pestre helyezését: a jogi kar a pálos kolostor épületébe került, a bölcsészkar pedig a királyi kúria régi, a mai Ferenciek terén lévő, 1898-ban lebontott épületébe. Utóbbi 1805-ben költözött át a mai Egyetem térre a jogi kar mellé, a pálos kolostor harmadik emeletére. II. József rendelete alapján a bölcsészkar részeként hozták létre 1782-ben a Mérnökképző Intézetet (Institutum geometricum), a műszaki egyetem elődjét, amely ebben a formában 1850-ig, a megszüntetéséig működött.

A pálos kolostor sincs már meg, amelyben 1848-ban az egyetemek működtek. A helyén épült fel a képen látható Királyi Magyar Tudományegyetem (ma az ELTE Jogi Kara) a mai Egyetem téren. A fotó, amelyen az Egyetemi templom is látható, 1900 körül készült (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A századfordulóhoz közeledve a városrendezési tervek szerint a pálos kolostor helyén egy teljesen új épületet emeltek. Először a Szerb utcai neoreneszánsz stílusú rész készült el, majd a neobarokk palota, amelyet 1900-ban avattak fel, terveit pedig Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond készítette. A főépület a barokk egyetemi templomhoz csatlakozik, és tervezői erre figyelve stílusában barokk jegyeket is felhasználtak.

A megszólított egyetemi hallgatóság mellett az utca embere is egyre nagyobb számban csatlakozott a vonulókhoz, így mire Landerer Lajos nyomdájához értek, már közel ötezer főre duzzadt a menet.

Landerer és Heckenast nyomdája

Az egyetemtől a tömeg az akkor Agria Gasse (Egri út) nevet viselő, későbbi Hatvani, ma Kossuth Lajos utcán vonult a Szép utcai kereszteződésig. A sarkon álló háromemeletes épület Pollack Mihály tervei szerint 1816-ra készült el. 1841-től 1852-ig itt működött a Landerer és Heckenast-féle Nyomda- és Kiadóvállalat.

A Horváth-ház, amelyben Landerer és Heckenast nyomdája is működött, s ahol 1848. március 15-én kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, ma is áll. Carl Vasquez metszete 1837-ben készült az épületről (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Landerer Lajos, a nyomda tulajdonosa ismerte a márciusi ifjakat: a Jókai szerkesztette „Életképek” folyóirat az ő nyomdájában jelent meg, az újság közreműködői és írói között pedig ott találjuk Petőfi Sándort, Bajza Józsefet, Degré Alajost, Vajda Pétert. Intézkedéseiből is gyanítható, értesítést kapott a tervekről, különben nem rendelte volna el még 14-én minden dolgozója másnapi kötelező megjelenését, és előre nagy mennyiségű papírt áztattak be a nyomtatáshoz.

„A pesti diákok a nép kivánatit elmondják”, Vinzenz Katzler metszete, amely 1848-ban készült, a nyomda előtt ábrázolja a forradalmi tömeget (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A tömeg 10 óra körül ért a nyomdához, ahol Landerer az ellenállás legkisebb jele nélkül fogadta őket. Bár először „vonakodott”, a cenzor engedélyének hiányára hivatkozott, de azután maga javasolta, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. Így születtek meg a szabad sajtó első termékei, a 12 pont és a Nemzeti dal. A röplapok első példányait az ablakon szórták ki a kint várakozó tömegnek. Petőfi a forradalomban vállalt szerepe miatt a Szabadsajtó Udvarának nevezte az épületet.

A Belvárosban, a Kossuth Lajos utca 3. szám alatt ma is felkereshetjük a Landerer és Heckenast nyomdájának helyet adó épületet, igaz, azóta átépítették (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A házat 1851-ben új tulajdonosa, Szentgyörgyi Horváth Ödön átépíttette Wieser Ferenc tervei szerint. Ekkor készült az erkélyt tartó négy allegorikus – a négy elemet szimbolizáló – szobor is, Bauer József munkája. A Landerer-nyomda megszűnése után a helyiségek egy részét a Vasárnapi Ujság szerkesztősége foglalta el, másik felében kávéház, majd fogadó működött.

A Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatására emlékező dombormű Petőfi portrészobrával a Kossuth Lajos utca, Szép utca sarkán 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Későbbi tulajdonosai több átalakítást is végeztek az épületen, amely Budapest II. világháború alatti ostromakor súlyosan megrongálódott, helyreállítása 1956–1957-ben történt meg. A háznak két évszázados fennállása alatt számos neves lakója volt, többek között Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, Marastoni Jakab festő, Szkalnitzky Antal építész, Renner Gusztáv királyi tanácsos, Donáth Sándor műkereskedő.

Az egykori Horváth-bérház, vagyis a nevezetes nyomdaépület belső udvara a Kossuth Lajos utcában 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nemzeti Múzeum

A forradalmi tömeg – egy rövid ebédszünetet követően – délután 3 órakor a Nemzeti Múzeum előtti térre vonult, ahol a kellemetlen időjárás ellenére népgyűlést tartottak. A Nemzeti dal és a proklamáció példányait nem győzték osztogatni, Petőfi Sándort pedig az oldalsó bejáraton kellett bejuttatni, így tudott csak az összegyűlt embertömeg elé kiállni a Múzeum lépcsőjére.

A Nemzeti Múzeum Carl Vasquez grafikáján 1837-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Bár jól hangzik, és sokat ismételgetve a köztudatban is megragad, ennek ellenére akkor és ott nem szavalta el a Nemzeti dalt – megtette ezt aznap előtte egy párszor máshol –, de Vasvári Pállal és Irinyi Józseffel lelkesítő beszédet intézett a néphez, amely közfelkiáltással elfogadta indítványukat. Így elindultak a Városházához, hogy képviselőik útján követeljék a városi tanácstól a 12 pont elfogadását.

Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt 1848. március 15-én (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 13.)

Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt 1848. március 15-én (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 13.)

A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista stílusú épülete nem sokkal a márciusi események előtt készült el, Pollack Mihály tervei szerint 1837 és 1847 között épült, alapítója gróf Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja volt. Később is fontos szerepet töltött be – nem csak múzeumként – ugyanis itt ülésezett az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, később a képviselőház, 1867-től 1902-ig pedig itt működött a felsőház.

Vasvári Pálra emlékező tábla a Nemzeti Múzeum lépcsője mellett napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Magyar Nemzeti Múzeum 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Városháza

A tömeg a Nemzeti Múzeum kertjéből a Városháza elé vonult. A Belvárosi plébániatemplom mögött egykor álló épületet ma már hiába keressük, az Erzsébet (korábban Eskü téri) híd építésekor, 1900-ban lebontották.

Carl Vasquez 1837-es rajza a Városházáról (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A német nyelvű Pesten Stadthausnak hívott épület alapjait 1702-ben kezdték építeni, 1767–1768-ban pedig egyemeletesre bővítették. Az 1800-as évek elejére ismét aktuálissá vált átalakítása, ekkor Hild József is készített terveket (1807-ben és 1811-ben), de végül Kasselik Ferenc elképzelései szerint építették át a tornyos barokk épületet 1842 és 1844 között klasszicista stílusban, az eredeti falak megtartásával és második emelettel való bővítéssel.

A Városháza Henry Winkles 1845-ös metszetén (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Városháza fő éke a homlokzat közepén emelkedő és az átalakítások során megmagasított torony volt. Alagsorában börtön működött, földszintjén a kápolna mellett hivatalok, az emeleten tanácstermek kaptak helyet. A második emeleten szolgálati lakásokat is kialakítottak. Az épület így is hamar szűk lett, 1862–1863-ban ismét átépítették, immár Hild József tervei szerint.

Tüntetés a pesti Városháza előtt 1848. március 15-én délután (Forrás: Budapest, 1985. február)

A folyamatosan duzzadó hivatalok végül „kinőtték” az épületet, és 1868-ban a Lipót (ma Váci) utcában megkezdték a törvénykezési palota építését. A Városháza annak megnyitásakor, 1874-ben kapta a „régi” jelzőt.

A Városház tér a régi Városháza épületével és várakozó bérkocsikkal Klösz György 1890-es felvételén (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Városháza melletti téren rendszeresen tartottak vásárokat, 1848. március 15-én pedig itt gyülekezett a hatalmas tömeg. Követeik átadták a 12 pontot a tanácsnokoknak, akiket Rottenbiller Lipót alpolgármester győzött meg azok elfogadásáról, bár sokat győzködni nem kellett a honatyákat. Miután aláírták a proklamációt, maga Rottenbiller mutatta fel azt az ablakon át a kint várakozó tömegnek.

Át Budára – a Helytartótanács és Táncsics kiszabadítása

A folyamatosan duzzadó tömeg a Városházáról Budára indult, hogy a Helytartótanácsnak, a legfőbb kormányzati szervnek is átadja követeléseit, a 12 pontot. Bár már épült a Lánchíd, a közel húszezer ember nem ezen, hanem a pesti Redoute-nál (ma Vigadó) kialakított hajóhídon kelt át, és vonult az Úri utca 53. szám alatti épülethez, amelyben 1795-től működtek az ország fő közigazgatási szervének hivatalai.

A régi Vigadó homlokzata a hajóhíd pesti hídfőjével Carl Vasquez 1833-as rajzán. Ezen a hídon vonult át a forradalmi tömeg 1848. március 15-én Budára, hogy Táncsics Mihályt kiszabadítsák börtönéből (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A középkori eredetű templom romjait és a környező telkeket a török kiűzése után a ferencesek vették birtokba, akiknek II. József rendelete miatt 1786-ban távozniuk kellett. Ezután levéltár, majd a budai főhadparancsnokság működött az épületben, itt raboskodtak a Martinovics-féle jakobinus összeesküvés vádlottjai. 1795-től 1848-ig a Helytartótanács, majd a létrejövő minisztériumok, 1867 és 1945 között pedig a Belügyminisztérium működött itt.

A Királyi Helytartótanács épülete Carl Vasquez 1837-es rajzán (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Pollack Mihály tervei szerint 1823–1824-ben az épületet kibővítették, majd 1870 és 1872 között Kauser Lipót és Frey Lajos tervei alapján átépítették. A II. világháborúban megrongálódott épületet 1950-ben állították helyre, ma a Magyar Tudományos Akadémia intézetei működnek benne.

Az Úri utca 53. szám alatti épület napjainkban, 1848-ban itt működött a Helytartótanács (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Helytartótanács elfogadta a tömeg követeléseit, így a cenzúra eltörlését, a sajtóbíróságok nép közüli választását és az akkor még Mihajlo Stancsics nevű rab kiszabadítását. Táncsics Mihály író a közeli József kaszárnyában sajtóvétség miatt raboskodott, ugyanis 1846 után röplapokban követelte a jobbágyság felszabadítását. A tömeg átvonult a később a rabról elnevezett Táncsics Mihály utca 9. szám alatti épülethez, kiszabadították a mit sem sejtő Mihajlot, hintóra ültették, amelyet a felhevült nép saját kezével húzott át Pestre.

Az egykori József laktanya épülete a budai Várban, a Táncsics Mihály utcában, napjainkban. Itt raboskodott az 1848. március 15-én kiszabadított Táncsics, de korábban ez az épület volt több évig Kossuth Lajos börtöne is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kaszárnya helyén középkori eredetű palota állt, amelynek romjaira Buda 1686-os visszafoglalása után lőportárat építettek. A XIX. század elején azt visszabontva a telken húzták fel a József kaszárnyát kora klasszicista stílusban. A laktanya börtönként is funkcionált, Táncsics mellett több híres ember is raboskodott a falai között: Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós, Jókai Mór.

Emléktábla a Táncsics Mihály utca 9. szám alatti épület falán 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XX. század elején a Pénzügyminisztérium használta az épületet, amely a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok tulajdona lett, és laktanyaként működött. A magyar állam tulajdonába 2006-ban került ismét csereépületek felajánlásával.

Vissza Pestre – Ünneplés a Nemzeti Színházban

A március 15-i események záró helyszíne a Nemzeti Színház volt, amely bő tíz évvel korábban, 1837-ben nyitotta meg kapuit akkor még Pesti Magyar Színház néven a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán. A klasszicista épület terveit ifjabb Zitterbarth Mátyás készítette. A Nemzeti Színház nevet 1840-ben vette fel, amikor Pest vármegyétől az állam tulajdonába került.

A Pesti Magyar Színház épülete Carl Vasquez 1837-es rajzán, a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán. A Nemzeti Színház nevet 1840-ben vette fel az intézmény (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Grassalkovich Antal adományozta telken felhúzott épületet 1875-ben Szkalnitzky Antal tervei szerint átépítették, és sarokbérházzal egészítették ki. A tűzveszélyesség rendszeresen visszatérő probléma volt a színház életében, míg végül elavultságra és tűzvédelmi okokra hivatkozva az épületet 1908-ban bezárták. Új Nemzeti Színház építése helyett pedig kibérelték a mai Blaha Lujza téren egykor állt Népszínházat a társulatnak, ahol 1964-ig játszottak. Az Astoria sarkán álló Nemzeti Színház épületét 1914-re lebontották, helyén 1991-re épült fel a ma is látható irodaház.

A Pesti Magyar Színház belső nézete Carl Vasquez 1837-es rajzán (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Nemzeti Színházban 1848. március 15-ére eredetileg a Két anya egy gyermeke című színmű volt műsorra tűzve, de az igazgatóság és Bajza József aligazgató az aznapi események láttán úgy döntött, Katona József Bánk bánját fogják előadni. A darabot azonban pár jelenet után félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg, amely az est díszvendégeként Táncsics megjelenését várta, hiába. A kiszabadított rab ugyanis az izgalmak kipihenésére megszállt a Nádor fogadóban, és az esti előadásra nem tudott elmenni a színházba.

A Nemzeti Színház épülete Rudolf Alt 1845-ös rajzán, a mai Astoriánál, a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán. Itt zárult a forradalom napja 1848. március 15-én este a Bánk bán előadásával és ünnepléssel (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Bánk bánt nem folytatták, helyette a nép kívánságára elszavalták a Nemzeti dalt, elénekelték a Szózatot, a Himnuszt, a Rákóczi-indulót és a Hunyadi László opera jelesebb áriáit. Érdekesség, hogy ezen az estén szökkent szárba Jókai Mór és Laborfalvi Róza művésznő szerelme, mikor Jókai a színpadra lépett, hogy beszédével lecsendesítse a tömeget, Laborfalvi pedig mellére tűzte nemzeti színű kokárdáját.

A Nemzeti Színház Rákóczi úti (akkor Kerepesi úti) épülete, már átépítve és bővítve, Klösz György felvételén 1880–1890 között (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083)

A Nemzeti Színház és bérháza Klösz György felvételén 1876–1883 között. Balra, a mai Rákóczi (akkor Kerepesi) úton a színház oszlopos épülete, a Múzeum körút sarkán pedig a hozzáépített bérház (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.148)

A március 15-i forradalom csak a kezdete volt annak a harcnak, amelynek célja a magyar szabadság kivívása volt. A jeles nap 1990 óta hivatalos nemzeti ünnepünk, egyben a magyar sajtó napja, emlékezve, hogy ezen a napon nyomtatták ki első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt, és hirdették ki a polgári sajtószabadságot.

Nyitókép: Nemzeti színű zászló lobog az egykori Landerer-nyomdának is helyet adó épület bejárata felett (Kossuth Lajos utca 3.) 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)