A Belvárost a Városligettel összekötő, fasorral szegélyezett út ötlete a reformkorból származik, de megvalósítására csak jóval később, a kiegyezés után került sor. A tervezésnél a kezdetektől egy egyenes, töretlen vonalú díszút koncepciójával találkozunk, amelynek megépülését több jelentős politikus is támogatta. Egyikük Andrássy Gyula miniszterelnök volt, aki párizsi emigrációja idején találkozott hasonlóval, így az előkép nem más, mint a világhírű Champs-Élysées.

Az Andrássy út madártávlatból (Fotó: Civertan Grafikai Stúdió, Jászai Balázs)

A párizsi Champs-Élysées (Fotó: pixabay.com)

Az Andrássy út a Városliget felé nézve. A háttérben az Ybl-féle Gloriette (díszkút) látszik, ma Széchenyi-emlékmű és -kilátó a Széchenyi-hegyen. A felvétel az 1890-es évek elején készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.)

Pest tudatos városépítése a korszakban igen nagy lendületet vett, a Sugárút kialakítása pedig ennek egy jelentős és nagyszabású állomása, mellyel a város nyugat-európai társaihoz kívánt csatlakozni, így reprezentációs igényt is kielégített. Amellett, hogy a díszút a város presztízsén is emelt, praktikus okok is közrejátszottak megépítésében.

A Millenniumi emlékmű a későbbi Hősök terén 1917-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 175029)

Korábban ugyanis a Király utca látott el hasonló feladatot: összekötötte a Belvárost a külsőbb kerületekkel és a Városligettel. Ehhez azonban túl keskeny volt és zsúfolt, az amúgy is sűrű beépítésű Terézváros egészségügyi körülményein is rontott, így elkerülhetetlen volt a tehermentesítése. (Még akkor is, ha az új Sugárút nem kapcsolódott egyik korabeli országúthoz sem.)

Az Andrássy út napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az Andrássy út a Kodály köröndnél a Hősök tere felé (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A díszút nyomvonalát négy lehetséges tervváltozat közül választották ki 1871-ben. Ugyanebben az évben a város vezetősége egy másik nagyszabású tervvel állt elő, a Nagykörút ötletével, amellyel a kiválasztott útvonal szerint megépített Sugárút a mai Oktogonon találkozott. (Ekkor a jellegzetes nyolcszögletű tér helyén még csak egy hatalmas gödör áll, feltöltésére az építkezések alatt került sor.) 1871-ben a Sugárút építésének előkészítése a terület kisajátításával vette kezdetét, a zegzugos utcákból álló környéken a szükséges bontások csak 1872-ben, az anyagi háttér biztosításakor kezdődtek meg.

Az Andrássy (Sugár) út az Oktogonnál a Városliget felé nézve. A felvétel 1878 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára HU.BFL.XV.19.d.1.05.106)

Az Oktogon napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Oktogon légi felvételen (Fotó: Civertan Grafikai Stúdió, Jászai Balázs)

Az épülettömbök előzetes megtervezésére, tehát egyfajta egységes arculat megalkotására Ybl Miklóst és Linzbauer Istvánt kérték fel, akik más építészekkel együtt, a ma jól ismert neoreneszánsz koncepciót alkották meg. Pest vezetőinek határozata szerint az egész útnak és az azt szegélyező házaknak 1872-től számítva öt éven belül el kellett készülniük. 1872-ben egy nemzetközi konzorcium, a Sugárútépítő Vállalat kötött szerződést Pesttel az út kivitelezésére, amelynek vezetőépítésze Unger Emil, majd halála után Petschacher Gusztáv lett.

Az Andrássy (Sugár) út a Munkácsy Mihály utca irányából a Rippl-Rónai (Bakony) utca felé nézve, balra a 114. és 116. számú épületek. A felvétel 1882 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

Az 1873-ban bekövetkezett tőzsdekrach és világgazdasági válság azonban lelassította, majd szinte ellehetetlenítette az építkezést. Világossá vált, hogy a munkálatok öt év alatt nem fejezhetők be, így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1876-ban kénytelen volt beavatkozni, és a maga kezébe venni az irányítást. Az új építési hullámhoz azonban újfajta befektetők csatlakoztak, a pénzügyi befektetők helyett megjelent a pénzarisztokrácia és a felső középosztály, hogy saját reprezentációs igényeinek megfelelő épületeket szerezhessen az újonnan kiépült és presztízses díszút mentén. Az első magánszemély telektulajdonosok között volt gróf Keglevich Ilona, gróf Erdődy István, gróf Zichy Jánosné, gróf Dessewffy Aurél, Szili Kálmán és Szemlér Mihály is. Fontos befektető volt továbbá a Magyar Államvasutak és annak nyugdíjpénztára is.

A Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút), Andrássy út sarka, balra a Foncière-palota. A felvétel 18901893 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.08.033)

A Sugárút három szakaszra osztható a két nagy méretű, mértanilag szabályos térnek köszönhetően. Az egyik a már említett, nyolcszögletű Oktogon, a másik pedig a kerek Körönd, mai nevén Kodály körönd. Az út három szakasza a Belvárostól való távolság függvényében változik, a Városliget felé haladva az út egyre szélesebb, a szegélyező házak magassága pedig egyre alacsonyabb. A Deák Ferenc tér felé eső, belső szakaszon négy- és ötemeletes épületeket láthatunk, földszintjükön üzletekkel, csakúgy, mint a Belvárosban. Az Oktogon és a Körönd közötti szakaszon már szervizút és fasor is látható mindkét oldalon, a Köröndön túl pedig már előkertes villákkal találkozhatunk.

A Kodály körönd (Körönd), szemben az Andrássy út 83–85. A felvétel 1885 és 1890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.06.057)

A díszút kiépítésével párhuzamosan zajlott a közvetlen környék rendezése is, amelynek során a Sugárúttal párhuzamos, hosszú és keskeny utcákat alakítottak ki. Ezekre merőlegesen pedig teljesen egyenes és rövid utcákat építettek, négyzet alakú telkeket kialakítva. Így a Sugárutat magában foglaló városrész utcahálózata igen jól áttekinthető, a külső szakaszon egyenesen szellősnek mondható.  Az egységes kialakítás azonban nemcsak az utcák vonalvezetésére jellemző, hanem a Sugárút mentén álló házak homlokzatára is, amelyet erősen kiugró és karakteres főpárkány koronáz, hangsúlyozva ezzel a horizontális hatást.

Az Andrássy út és a Kodály körönd (Körönd) a Városliget felé nézve. A felvétel az 1890-es évek elején készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.07.134)

A Kodály körönd napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az utcakép vízszintes jellegét kupolák és oromzatok sem törik meg, így a házsor egybeolvad. Az egységesítés persze nemcsak magára az útra, hanem az azt felosztó terekre is jellemző. A horizontális hatás jól érvényesül az Oktogon négy oldalán álló bérpaloták esetében is, ezeket a Szkalnitzky Antal és Koch Henrik alkotta építészpáros jegyzi. A vízszintes hatás nem, az egységes összkép azonban jellemző a Körönd épületeire is. A kör alakú téren álló hatalmas házakat három külön építész, a már említett Petschacher Gusztáv, Kauser József és Bukovics Gyula tervezte, így architektúrájuk nagyban eltérő. Mozgalmas tömegalakításuk ellenére azonban igen harmonikus képet alkotó együttesről van szó.

A Kodály körönd légi felvételen (Fotó: Civertan Grafikai Stúdió, Jászai Balázs)

A két tér közötti különbség persze nemcsak a különböző építészeknek köszönhető, hanem az építés idejének is. Az Oktogon kialakítása rögtön az első szakaszban, 1872-ben megtörtént, míg a Körönd házai jóval később, az 1880-as évek elején épültek fel, nem meglepő tehát a stílusbeli különbség. Összességében igen szerencsés, hogy a későbbi tér lazább elrendezésű, jó átvezetőként funkcionál a szigorúbb kialakítású belső útszakasz és az előkertes villákkal beépített külső szakasz között.

Mint már említettük, a Sugárút mentén álló épületek stílusa Ybl Miklós és Linzbauer István munkájának köszönhetően egységes neoreneszánsz. Az olasz quattrocento építészet hatását mutató stílus hozzánk Bécsen és Berlinen keresztül érkezett, így összképét tekintve a budapesti példa kevésbé francia, mint inkább osztrák és német példákkal rokonítható annak ellenére, hogy Andrássy Gyula szeme előtt alapvetően a párizsi sugárutak képe lebegett.

Az Andrássy (Sugár) út 25. alatti Drechsler-palota, tervezője Lechner Ödön és Pártos Gyula. A felvétel 18841890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.06.053)

Egy alapvető különbség azonban az osztrák példákkal szemben felfedezhető. Míg a bécsi Ringstrasse (bár az valójában körút, így a mi Nagykörutunk előképeként is felfogható, mégis fontos megemlíteni) tele van nagyszabású és reprezentatív középületekkel, addig a Sugárúton kevés középület található. Gazdasági megfontolásból inkább lakóépületeket alakítottak ki. Az itt található középületek ugyan reprezentatívak, kialakításuk mégis kevésbé feltűnő, inkább belesimulnak az egységes utcaképbe. Ez alól kivételt jelent Ybl Miklós egyik főműve, a magyar építészet kiemelkedő alkotása, az Operaház. Bécsi hatást mutató homlokzata igen reprezentatív és látványos, neoreneszánsz stílusa viszont az összképhez igazodik.

Az Andrássy út, a Magyar Állami Operaház épülete (Ybl Miklós, 1884.). A felvétel 1898 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.08.073)

Az Oktogontól nem messze található, három fontos középületet is magában foglaló, az Izabella utca és Vörösmarty utca közé eső tömb azonban jól belesimul a díszút horizontálisan hangsúlyos összképébe. A két szélső épület, a Rauscher Lajos és Kolbenheyer Ferenc által tervezett Mintarajziskola, illetve a Láng Adolf által tervezett régi Zeneakadémia főhomlokzata kifejezetten síkszerű, és quattrocento reneszánsz hatást mutat. Közéjük jól illeszkedik a mozgalmasabb homlokzatú, ám szintén erős vízszintes tagolással kialakított régi Műcsarnok, mely szintén Láng Adolf munkája.

Az Andrássy (Sugár) út 71., Magyar Királyi Országos Mintarajziskola (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem). Balra az Izabella utca. A felvétel 1878 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV)

A Mintarajziskola (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) épülete az Andrássy úton 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A mai Andrássy út képéhez szorosan hozzátartozik a Hősök tere és az Ezredéves emlékmű, az út nagyszabású, méltó lezárása azonban nem képezte az eredeti koncepció részét, a gondolat csak jóval később merült fel. Az emlékmű 1902-re készült el teljesen, megkoronázva ezzel Budapest első sugárútját.

A kisföldalatti egyik állomása napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Kodály körönd állomás napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Sugárút történetével kapcsolatban természetesen fontos megemlítenünk a kisföldalattit is, amelynek ötlete szintén az 1896-os millenniumi ünnepség kapcsán született, a Városliget elérését biztosító tömegközlekedés hiánya ugyanis ekkor vált témává. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ellenezte egy felszíni kötöttpályás eszköz elhelyezését, ezért Balázs Mór javaslatára egy földalatti vasút építése mellett döntöttek. Az építkezés 1894-ben kezdődött, 1896-ra már kész is volt a világ második földalatti vasútja, amely a londoni mellett kuriózumnak számított. Nem meglepő tehát, hogy az Andrássy út és a Millenniumi Kisföldalatti 2002 óta az UNESCO világörökség részét képezi.

A budapesti Sugárút történetét a Sisa József által szerkesztett Építészet és Iparművészet című kötetből, illetve Végváry Annamária: A Sugárút és a Körút története című írásából ismerhetjük meg még alaposabban.

Nyitókép: Az Andrássy (Sugár) út a Városliget felé nézve, előtérben a Nagymező utca kereszteződése. A felvétel 1878 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.05.107)