A magyar képzőművészet bemutatására és felsőfokú oktatásásra már a XVIII. század közepe óta voltak kísérletek, ám ezek rendre kudarcot vallottak. Ez valószínűleg egyrészt a biztos anyagi háttér hiányának a következménye, másrészt a Bécstől való függésnek is (a párizsi Louvre és a szentpétervári Ermitázs közötti területen mind a mai napig Bécs rendelkezik a legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménnyel).

Ám a polgárosodás előretörésével és a nemzeti eszme elterjedésével egyre nagyobb volt az igény egy magyar képzőművészeti intézmény felállítására. Az áttörés 1861-ben következett be, amikor megalapították az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatot.

A első fővárosi műcsarnok a Sugárúton (ma Andrássy út) kapott helyet. A képet Divald Károly készítette 1883 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A társulat azelső feladatának egy művészeti tanintézmény felállítását tartotta, amelyhez egy bizottságot is felállított. E bizottság tagja volt Kelety Gusztáv, aki Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából európai körútra ment, hogy tanulmányozza a művészeti akadémiák és kiállítóterek működését. A tapasztalatait A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban című könyvben publikálta.

Kelety rájött, hogy az akkori magyar viszonyok nem teszik lehetővé egy teljes akadémiai képzés elindítását. Javaslata egy alapképzésre terjedt ki, amely magában foglalta a tanárképzést is. Így az akadémia szót megkerülve egy mintarajztanoda felállítására tett javaslatot. Végül 1871. május 6-án megszületett az a miniszteri rendelet, amely elrendelte az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdének, a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjének felállítását.

Folyosó az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde sugárúti (ma Andrássy út) épületében 1883-ban (Fotó: FSZEK Budapest Ggyűjtemény)

Ám a Mintarajztanoda sokáig kénytelen volt mostoha körülmények között működni: lakásokat béreltek, ahol gyakran kevés volt a fény, s emellett nedvesek voltak a falak is, és nem tudták felvinni a nehéz szobormintákat sem, továbbá a kiállításokat sem tudták megtartani hely hiányában. A megoldás csak az lehetett, hogy ha a Mintarajztanoda egy új otthont kap, amely épület figyelembe veszi az intézmény szükségleteit. Ezért az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Pest város közgyűléséhez fordult, és azt kérték, hogy biztosítsanak számukra elővételi jogot a leendő Sugárút (ma Andrássy út) melletti telkek megvásárlásánál. A költségeket pedig közadakozásból tervezték fedezni.

Pest közgyűlése 1872-ben helyt adott a társulat kérésének, majd hosszas alkudozásokat követően 55 000 forintért adta el az Oktogon és Körönd közötti szakaszon elterülő telket. Az épület megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyen Láng Adolf terveit választották ki. Az itáliai reneszánsz palotákat idéző épület kivitelezése 1875. április 12-én vette kezdetét, és kicsivel több mint egy évig tartott. Az épület egyik ékei a Róth Zsigmond (Róth Miksa édesapja) által készített és adományozott színes üvegablakok. Ám hamarosan ezt az épületet is kinőtte az intézmény.

A helyhiányt csak ideiglenesen tudta orvosolni a Városligetben az 1885. évi Országos Általános Kiállításra készült Műcsarnok, amelyet Pfaff Ferenc tervei alapján építettek fel, s amelynek Zsolnay kerámiái már az átadást követően is nagy tetszést arattak. Mivel igen hamar szűkösnek bizonyult ez az épület is, új otthont kellett emelni a Műcsarnoknak. Az új és végső épület tervezője Schickedanz Albert lett.

A Pfaff Ferenc által tervezett Műcsarnok épülete 1885 után. Az épület sokáig kereste a helyét: szolgált fővárosi múzeumként és művészeknek alkotóházként is. A közelmúltban újították fel a Liget Budapest Projekt keretében, és a Millennium Háza nevet kapta (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Schickedanz Albert 1846-ban született Sziléziában, ám 1848-ban már Késmárkon élt a családja. Noha szász származásúak voltak, édesapja harcolt a szabadságharcban, amiért a későbbiekben várfogságra ítélik. Ő maga 1865-ben kezdte meg tanulmányait, ám a család szűkös anyagi háttere miatt dolgoznia kellett. 1868-ban Pestre költözött, és Ybl Miklós irodájánál kezdett el dolgozni. Itt szerkesztői-tervezői munkát végzett, illetve több tervrajzot is készített.

Emellett Székely Bertalannál, illetve Lotz Károlynál festeni is tanult. Ennek köszönhetően számos képet festett. Ezenkívül számos bútort tervezett a kor eklektikus stílusában. Többek között az ő tehetségéről tesz tanúságot Jókai Mór úgynevezett dedikációs szekrénye is.

Sokáig kellett várnia arra, hogy az építészet terén is bizonyíthasson. Még az Ybl-irodánál dolgozott, amikor elnyerte a Batthyány-mauzóleum építési jogát. Ám a kivitelezés során több olyan hiba is bekövetkezett, amelyek visszavetették Schickedanz Albertet a tervei teljes megvalósításában. Így nem olyan lett a mauzóleum, ahogyan azt eredetileg elképzelte. De ez nem vette el a kedvét.

Schickedanz Albert portréja a Vasárnapi Ujság 1888. május 27-i számában

Az áttörést és az elismertséget az 1884-es esztendő hozta el Schickedanz számára. Ugyanis ekkor kérte fel az Országos Képzőművészeti Társulat a leendő Hősök tere rendezési, illetve a mellette felépítendő új Műcsarnok építési terveinek elkészítésére. Ezt követően nyílt tervpályázatot hirdettek meg, amin a Schickedanz Albert – Herzog Fülöp építészpáros nyert. Mindeközben részt vett az Országház tervpályázatán is, ahol bekerült az első négy helyezett közé, illetve szerepelt a városligeti történelmi főcsoport (Vajdahunyad vára) pályázatán is.

A Műcsarnok építése 1894 októbere után vette kezdetét, és 1896. február 13-án már sajtótájékoztatót tartottak, igaz az újságírók nem mehettek be. Az elkészült 2300 négyzetméter alapterületű épületet a millennium alkalmából 1896. május 4-én adták át Ferenc József király jelenlétében.

A Műcsarnok új épülete 1896-ban Klösz György felvételén. A Hősök terén még zöldellő park volt ekkor (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.080)

A Műcsarnok belső tere napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Finom részletek a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Belső díszítések (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Schickedanz Albert a Műcsarnokot úgy tervezte, hogy az a magyar képzőművészet temploma legyen. Ezért az épület legmeghatározóbb része a Hősök terére nyíló hatoszlopos portikusz, amely az ókori görög és római templomokra emlékeztetheti a szemlélőt. A hat oszlopot korinthoszi oszlopfő díszíti, amely az ókori görög oszlopfők közül a legdíszesebb.

Az oszlopcsarnok (vagy portikusz) része még a vörösréz kazettákkal díszített főkapu, amelyet Sátor Pál készített el. Meg kell még említenünk az oszlopcsarnok hátsó falán lévő freskókat is, amelyek Deák Ébner Lajos munkái és „a szobrászat kezdetét Vulkán és Athéné alakjával, a művészetek kútforrását Apollóval és a múzsákkal, s a festészet eredetét a szerelmes pásztorral az antik legenda szerint” – mutatják be, ahogyan azt a Műcsarnok oldalán olvashatjuk.

A portikusz tetején lévő timpanon egészen 1938-ig állt üresen. Ekkor ugyanis államalapító királyunk halálának 900. évfordulójára meghirdetett Szent István-emlékév alkalmából Haraghy Jenő készítette el a mind a mai napig látható mozaikot, amelynek címe Szent István, a művészetek pártfogója.

Szent István, a művészetek pártfogója (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ám az épület különlegességét mégsem ez adja, hanem a pécsi pirogránit felhasználása a homlokzaton. Schickedanz ezzel az „arany középutat” választotta, mivel a Műcsarnok megtervezésével kapcsolatban két felfogás létezett: az egyik csoport egy modern acél- és üvegszerkezetű kiállítóteret szeretett volna (szemük előtt a londoni Crystal Palace és a párizsi Palais de l’Industrie példája lebegett), míg a másik csoport egy historizáló, emlékműszerű épületet tartott kívánatosabbnak. Schickedanz alapjaiban véve egy historizáló kiállítóteret tervezett, ám a pirogránit felhasználásával az épület részéve tette a korabeli iparművészet egyik csúcsának számító terméket is.

Az épület oldalhomlokzata a Dózsa György út felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A pécsi pirogránit díszek különlegessé teszik a homlokzatot (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Műcsarnok a Hősök terén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület másik oldala a Városligetre néz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Műcsarnok könyvtárát az 1950-es években alapították, és nemzetközi szinten is kiemelkedő művészettörténeti gyűjteménnyel rendelkezik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Műcsarnok Budapest 1944–1945-ös ostromában megsérült, ám a világháborút követően kijavították a károkat. A teljes felújításra egészen 1994-ig kellett várni, ugyanis ekkor már szükséges volt a 100 éves épület rekonstrukciója. Azóta eltelt majdnem harminc év, és újfent szükséges felújítani a főváros egyik ékének számító Műcsarnokot. Ezt felgyorsítandó a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé és kiemelten közérdekű beruházássá nyilvánította az épület teljes körű rekonstrukcióját és korszerűsítését a 261/2020. (VI. 4.) számú rendeletében. Ennek köszönhetően remélhetőleg hamarosan kezdetét veheti az épület felújítása.

Nyitókép: A Műcsarnok 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)