2016. április 17. 12:57

Szenvedély - Rajongás és művészet címmel mutatja be a Ludwig Múzeum a rockzene és a képzőművészet, valamint a rajongás viszonyrendszerét boncolgató új kiállítását.

A rockzene, a rajongói viselkedés és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálja a Ludwig Múzeum (Lumú) Szenvedély - Rajongás és művészet című, szombattól látogatható kiállítása mások mellett Pipilotti Rist, Ming Wong és Németh Hajnal munkáin keresztül.

A berlini Künstlerhaus Bethanienből a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében érkezett tárlat egyben a Ludwig Passion elnevezésű, tízhetes eseménysorozat első nagyobb állomása is – mondta el a kiállítás pénteki sajtóbemutatója előtt Fabényi Julia, a Lumú igazgatója.

Christoph Tannert kurátor hozzátette: a tárlat a hatvanas-nyolcvanas évek zenei rajongói magatartását járja körül, különös tekintettel a rockzenére. Egyes művészek munkáikon keresztül maguk is rajongóként jelennek meg, mások erre a rajongásra reflektálnak, de bekerültek olyan munkák is, amelyek azt dokumentálják, miként viselkednek a rajongók. A kurátor Chilétől Zambián át Szingapúrig három generáció mintegy ötven művészének munkáit válogatta be az anyagba, köztük például Horváth Tibor vagy Németh Hajnal alkotásait.

Tannert a tárlat egyik kulcsdarabjaként szólt Julie Herbster Girl Rock című munkájáról: az ideális háziasszony feladatairól szóló, Selbst ist die Frau (A nő maga) című, ötvenes évekbeli útmutatóba a művész egy Girl Rock feliratú kazettát helyezett, ezzel is felülírva a hagyományos társadalomszemléletet.

A rockzene egy szubkulturális dimenzióból nőtt ki, és vált a mainstream részévé, majd ágazott sokfelé – idézte fel a kurátor, hozzátéve: az anyagba csak az antidiktatórikus irányzatok kerültek be. Közös vonás azonban, hogy a rajongók azt gondolják magukról, valamilyen különleges szubkultúra részei, holott ilyen szubkultúrák ezrével léteznek egymás mellett – jegyezte meg.

A dél-afrikai Candice Breitz például rajongói klubokat hívott meg, hogy csoportképeken megörökítse, amint jellegzetes ruhákban Marilyn Manson, az Abba vagy Britney Spears világához igyekeznek hasonulni. Susanne Bürner 50 000 000 nem tévedhet című videóján csupán egy koncert elragadtatott arcú hallgatói tűnnek fel, maga az énekes nem is látható.

Sebastian Szary üres backstage-eket fotózott, olyan helyeket, ahová minden rajongó vágyakozik, az elhagyatott helyiségek a sztárok nélkül azonban többnyire lehangoló látványt nyújtanak. Stary Mwaba festménysorozatával a zambiai rockszcéna ikonikus alakjai előtt tiszteleg, a világhírű svájci médiaművész, Pipilotti Rist ellenben kritikusan viszonyul a popkultúrához I'm Not The Girl Who Misses Much című videójában.

A szingapúri Ming Wong azt bizonyítja, hogy David Bowie művészetére az ázsiai kultúra is hatással volt, Robert Lippok installációján a látogatók el is játszhatják a Bohemian Rhapsody első versszakát, de a rajongói magatartás legszélsőségesebb példáját Klaus Beyer adja. A berlini születésű gyertyaöntő és amatőr művész életét a Beatlesnek szentelte: a brit együttes összes dalát lefordította németre, magnóra énekelte, képeket és videókat is szerkesztett hozzájuk.

A tiszteletadás különböző formáiban gazdag, egyben azokra reflektáló kiállítás június 26-ig látogatható a Lumú második emeletén.

(MTI)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó