2017. május 5. 11:37

Százötven éve, 1867. május 6-án született Iványi-Grünwald Béla, a nagybányai festészet mestere, aki megalapította a kecskeméti művésztelepet. Munkásságának fő korszaka a magyar művészet legjelentősebb virágkorához, a századfordulóhoz kötődik, és e sokoldalú és színes korszak művészi értékeinek gyarapításához az ő festői ténykedése is hozzájárult.

Írta: Ludmann Mihály

 

Münchenből Nagybányára

Hosszú volt az az út, amit a Somogy vármegyei születésű festő bejárt. Először Székely Bertalan Mintarajziskolájában tanult, majd követve oly sok kortársát, Münchenbe utazott. Innen Párizsba ment, ahol a Julian Akadémia növendéke volt. Ferenczy Károllyal együtt tértek vissza a bajor fővárosba, itt a kedvelt magyar festő, Hollósy Simon magániskoláját látogatta.

Ő is egyike volt azoknak a festőknek, akik 1896 nyarán felkerekedve Nagybányára utaztak, ahol Hollósy szabadiskolájának többi tagjával együtt megismerhették a szabadban festés újszerűségét.

Iványi-Grünwald Béla

Ruhaszárítás

 

Nagybánya bűvöletében

A korai finom naturalizmust képviselő műveit rövidesen felváltották a természetet érzékenyebben ábrázoló alkotásai. Erre szép példa a Holdfelkelte című festménye, amelyen az esti félhomály lilás színét remekül ellenpontozza a felkelő hold sárgás, meleg fénye. Azért azt is látjuk, hogy az akadémikus előképektől nem olyan könnyű megszabadulni. A Bércek között című festményén még a barbizoni hagyományokat követő táj előtt kosztümös műteremben festett alakok jelennek meg.

A változás 1903 körül érett be. Az ekkor festett Ruhaszárítás című képe impresszionista technikával, apró ecsetvonásokkal felépített mű, ahol a színesség az egyik meghatározó képi élménnyé vált. A nagybányai szabadiskolába látogató ifjú művészjelöltek közül sokan utaztak Párizsba, ahol 1905-ben bemutatkozott a francia festészet új irányzatát képviselő Fauves/Vadak csoportja. Ez az új, expresszívebb világ rabul ejtett sok ifjút, akik ezt a művészi szemléletmódot magukévá téve, megmutatták Nagybányán is. Iványi-Grünwald piktúrája ekkor átalakult. Színesebbé és dekoratívabbá vált és így eltávolodott a hagyományos nagybányai festészet világától.

A kecskeméti művésztelepen, 1909-1919 között

Kecskemét vezetői a XIX. század végén tudtak és mertek nagyot álmodni. Ennek eredménye a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett Városháza épülte, majd a Lestár Pétert váltó polgármester, Kada Elek is növelni akarta a város kulturális jelentőségét és rangját. Ezért a nagybányai és a szolnoki mintára 1909-ben művésztelepet hoztak létre, ahol két kiváló építész, Szivessy Tibor és Jánszky Béla tervei alapján műtermes házakat építettek. Ez volt hazánk első olyan művésztelepe, amelyet így alakult meg.

Ennek a vezetésére Iványi-Grünwald Bélát kérték fel. Stílusában ekkor a dekoratívabb és konstruktívabb festői modor is megjelent, mint láthatjuk az Uzsonna című képén. Szívesen örökítette meg a kecskeméti világot, beleértve a piacot és a cigánytelep tarkaságát.

Nagybányai táj

Balatoni táj

 

Késői korszak

A világháború után megvált Kecskeméttől, feladatát Révész Imre vette át. Az utolsó két évtizedében kortalan, harmonikus színezésű tájba helyezett aktos kompozíciókat festett előszeretettel. Ezek a képei ahhoz az időtlenséget és szépséget hordozó festői világhoz állnak közel, amit a magyar festészetben Árkádiai művészetnek nevezhetünk, melynek olyan kiváló képviselői voltak, mint Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly vagy Szőnyi István. Iványi-Grünwald képeinek egyéni ízét az adja, hogy ezek az aktos képei olyanok, mintha Veronese nőit a XVII. századi holland tájakba helyezné. Késői balatoni képei oldottabbak és expresszívebb ecsetkezelésűek. 

Iványi-Grünwald Béla 1940-ben Budapesten halt meg, sírja a Fiumei úti sírkertben van. Munkásságának fő korszaka a magyar művészet legjelentősebb virágkorához, a századfordulóhoz kötődik, és e sokoldalú és színes korszak művészi értékeinek gyarapításához az ő festői ténykedése is hozzájárult.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó