Vajon melyik hídra ismerne rá a tervezője, ha ma látná egykori munkáját? Nyilvánvaló, hogy a Rákóczi hídra igen, hiszen az aránylag fiatal, 35 éves. Egy kicsit azért változott a megépítése óta, mert az 1995-ben világszínvonalú világítása, amely úgy működött, hogy a lámpák felülre, a torony tetején lévő tükrökre világítottak, 20 év alatt elavult, ezért ma LED-lámpák világítják meg. 

Ugyanezt mondhatjuk el az M0 északi és déli hídjáról, a Megyeri és a Deák Ferenc hidakról, hiszen ezek is 30 éven belül épültek. Ezeken a fiatal hidakon kívül azonban kettőre ismerne rá, aki az eredetit megalkotta. 

Nézzük hát sorban! A Lánchídról volt már szó előző cikkünkben, az ugye 1915-re egy egész más szerkezettel épült újjá, mint amit William Tierney Clark megálmodott, és Clark Ádám vezetésével 1849-re felépült. 

A következő híd az Összekötő vasúti híd volt, azt feltehetően (valójában 100 százalékban nem tudjuk) Feketeházy János tervezte. Ő még megérte, hogy a hídja mellé egy másik épült, igaz, az eredeti szerkezet bontásakor már a legnagyobb magyar hídépítő mérnök nem élt. Azóta immár a hatodik vasúti híd épül itt, épp ezekben a napokban is. 

A Margit hídra is csodálkozva nézne Ernest Gouen, ha ma kisétálna a Duna-partra. A jó francia mérnök ugyanis egy sokkal keskenyebb, karcsúbb hidat tervezett. 

A Margit híd nem sokkal az átadása után, 1876 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A régi, 1876-ban átadott hidat 1935–1937-ben kiszélesítették, de még jóval azelőtt, 1900-ban megépült a szigetre vezető szárnyhíd. A német csapatok 1944–1945-ös pusztítása után még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán acélhíd épül-e ide vissza. Már elkezdték a vasbeton szerkezet elemeinek előállítását, amikor sikerült annyi acélgyártási kapacitást találni, amely elég volt ahhoz, hogy ismét acélhíd épüljön.

A szerkezet ívhíd maradt, de magasabbak lettek az ívek, és az útpályát tartó oszlopok közül eltűntek a keresztmerevítések, az úgynevezett andráskeresztek. Ezek a híd legutóbbi felújításakor visszakerültek, az eredetihez hasonló díszítésekkel együtt (amelyekhez a mintát a Duna medréből előkerült töredékek adták).

A Margit híd szélesítése 1935-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az Északi vasúti hídból is már a harmadik változat ível át a Duna fölött, az első 1896–1944 között szolgált, a következő 1953-tól 2008-ig, utóbbi  valójában egy ideiglenes szerkezet volt, a mostani híd ezt követően épült fel. 

Az eredeti Erzsébet lánchíd (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. ltsz: KPLGY 2013.6.1.1)

A maga korában világrekorder nyílású lánchíd, az Erzsébet híd tervezői is döbbenten néznék a mai Erzsébet hidat. Lehet, hogy ismerős lenne nekik, mert a magyar mérnökök jól ismerték a német hidakat, és egy hasonlóval találkozhattak már a két világháború között Kölnben. De amíg 1903-ban egy elegáns városi hidat adtak át Budapest belvárosában, addig 1964-ben egy autópályahídnak örülhetett a magyar lakosság. 

A háború után épült Árpád híd sem maradt változatlan, hiszen az eredetileg tervezettnél eleve keskenyebb híd épült meg 1950-re, amelyet 1984-ben úgy szélesítettek ki, hogy a régi szerkezet széleit, a konzolos részeket levágták, és a régi híd mellé, jobbról-balról egy-egy új hidat építettek. 

Akkor melyik híd maradt meg változatlan formában? 

Az Árpád híd a megépülte után, az 1950-es években (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. Ltsz: TFGY.2018.1530.11)

A háborús pusztítást az egykori Horthy Miklós híd sem élte túl. Az akkor alig 8 éves építményt is berobbantották a Dunába a német csapatok. Az újjáépítés a régi tervek szerint zajlott, de a hídon még így is voltak változások, szélesebb lett, bár alapvetően nem változott.

A Horthy Miklós híd az átadása után, 1937-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Szabadság hidat is felrobbantották 1945 januárjában a német csapatok. Feketeházy 1896-ban átadott zseniális munkáját a robbantás csak megrongálta, de közel fele megmaradt, a hiányzó részeket pedig 1946-ra ki is javították. A szerkezet ugyanaz lett, de a díszek egy részét, a címereket és a díszes korlátot a középső nyílásban nem kapta vissza. Ám idővel ezek is visszakerültek a hídra, 1986-ban a címerek, majd a Szent Korona, a legutóbbi felújításkor pedig az összes egykori elem, a díszes korlátok, a lámpák, így a híd gyakorlatilag ugyanolyan, mint átadásakor, 1896. október 4-én volt. 

A Szabadság híd képe nem sokat változott 1896 óta (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

De miért nem maradhatnak meg a hidak olyannak, amilyennek épülltek? Azért, mert a XIX. századi hidakat lovas kocsikra vagy legfeljebb lóvasútra, esetleg könnyű villamosokra tervezték. A hidak forgalma ráadásul azóta a sokszorosára növekedett, s ezt a régi szerkezetek nem bírnák el. Gondoljunk bele: a régi Lánchíd útpályája fából volt, a Margit hídon is fakocka burkolaton haladtak egykor a lovas kocsik. 

A híd ráadásul egy szerkezet, amely öregszik, évtizedek alatt elhasználódik, az anyaga elfárad. Szélsőséges esetben ez tragédiához vezet, de általában a szakemberek előbb észreveszik a bajt. A hidakat ezért folyamatosan karban kell tartani.

A II. világháború utáni újjáépítésnél ráadásul a gyors munka és az anyaghiány is behatárolta az építők lehetőségeit. A Margit, az Erzsébet és a Petőfi hídnál kihasználták, hogy kisebb-nagyobb mértékben a kor igényeihez igazíthatták a szerkezetet. A Lánchídnál, bár voltak javaslatok a jelentős szélesítésre, az építők nem éltek ezzel a megoldással, nemcsak a régi híd iránti tiszteletből, hanem mert a kőpilonok is behatárolták a lehetőségeket. 

A Szabadság hídnál pedig a gyorsaság döntött, mivel azt a hidat eredeti formájában pár hónap alatt helyre lehetett állítani. Ennek ellenére az 1960-as években volt olyan elképzelés, hogy elbontják, és a helyére egy autópályahíd épül. 

Nyitókép: Az eredeti Erzsébet lánchíd (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)