Szent László király emlékezete Budapest kerületei közül egyértelműen Kőbányán él a leginkább. Templom, patinás gimnázium és általános iskola is viseli a nevét, de a kerület polgármesteri hivatala és önkormányzata is a róla elnevezett téren található. A XI. század második felében élt, és 1192-ben szentté avatott lovagkirály kultusza a messzire látszó tornyú plébániatemplom 1900. június 27-én, Szent László napján történt felszentelésével kezdődött.

Amikor ezt megelőzően, 1895-ben a fővárosi közgyűlés Benedikovics Károly plébános javaslatára elfogadta, hogy a templom védőszentje Szent László legyen, a fő érv az volt, hogy addig a fővárosban még egyetlen plébániatemplomot sem neveztek el László királyról. (A korábban, 1860-ban felszentelt svábhegyi Szent László-templom csak sokkal később, 1968-ban kapott plébániai rangot.) A megépült templommal, Lechner Ödön remekbe szabott eklektikus-szecessziós épületével ezt a mulasztást bőven bepótolták. 

Szent László király szobrát, Antal Károly alkotását 1940-ben állított fel Kőbányán, a Szent László téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

1940 óta szobra is áll e templom előtt Szent László királynak. A szobor felállítását megelőzően, az uralkodó születésének 900. évfordulójára készülve felmerült az az ötlet is, hogy Kőbányát nevezzék el Szentlászlóvárosnak. Végül ez a terv nem kapott támogatást a fővárostól, így mintegy kárpótlásképpen a királynak az évfordulóra Budapesten állítandó köztéri szobrát Kőbánya kapta.

A szobor megalkotására szűk körű pályázatot írtak ki, amelyet Antal Károly szobrászművész nyert. Az 1909-ben született Antal Károly ekkor már túl volt a budavári Julianus barát emlékmű megalkotásán, s a magyarság gyökereit kereső középkori személyiség szobra bizonyára jó referencia volt a megbízást neki ítélő bizottság szemében.

A szobrásznak a Julianus-szoborral témájában rokon alkotása még az Érden álló, 1942-ben készített Kőrösi Csoma Sándor-szobor, valamint egy szintén Kőrösi Csomát ábrázoló, 1968-ban felállított szobor Pécsett. Hosszú pályája során megalkotott számos szobra közül témája és budapesti vonatkozása miatt kiemelhetjük még a budai Várban 1974-ben talált híres, középkori szoborlelet egyik szobráról készült nagy méretű köztéri reprodukcióját, mely a budai Várban, a Fehérvári rondella közelében áll.

Gyönyörű, szépen gondozott környezetben áll a kőbányai Szent László-szobor (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Antal Károly első benyújtott Szent László-szobortervét azonban nem fogadták el, mivel azt túl modernnek tartották. Így újabb tervet kellett készítenie, s az alkotási folyamatról így nyilatkozott a Magyar Lapok 1940. október 22-i számában: „A szobor elkészítésénél több szempontra kellett tekintettel lennem. így elsősorban a megrendelők véleményére és kívánságára, ami nem mindig azonos a művész elgondolásával, azután az ikonográfiára és nem utolsó sorban az anyagszerűségre. Én úgy érzem, hogy sikerült e szempontoknak jórészt eleget tennem. Az emlékmű ruskicai márványból készült, a nagy király hatalmas alakja egyszerű, zárt kompozíciójú, hiszen ezt nemcsak az ünnepélyes beállítás, hanem az anyagszerűség is megkívánja. Férfias, energikus tekintettel néz előre és izmos karjaival csodatevő bárdjára támaszkodik.”

Antal Károly szobrászművész Szent László királyt ábrázoló szobra ruskicai márványból készült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Valóban, Antal Károly alkotásán mindabból, amit a magyar történelmi tudatban Szent László alakja jelent, nem annyira a dinamikus, lóháton hadakozó, ősmagyar virtust a keresztény lovageszménnyel egyesítő király alakját látjuk. Inkább egy természetfeletti vonásokat hordozó, bálványszerű, végtelen nyugalmat árasztó, az utókornak is erőt adó védőszentet. Attribútuma, vízfakasztó bárdja is a lábaihoz engedve, nyugalomban pihen. Alkatára nézve magas, erőteljes férfialak, amilyenek bizonyosan az Árpád-házi királyok voltak.

A szobor posztamensén domborművek jelenítik meg László király életét (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szobor talapzatán elöl Szent László neve alatt uralkodásának kezdő- és záródátuma szerepel, a posztamens két oldalán domborműveket látunk. Az egyiken László életének talán legismertebb jelenete, a király harca a kun vitézzel, a másikon az a jelenet, amikor Lászlót a keresztes hadak vezérévé választották. A posztamens hátoldalára a Peer-kódex Ének Szent László királyról címen ismert himnuszának első versszakát vésték.

 Dombormű a szobor posztamensén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szent László kőbányai szobrát 1940. szeptember 22-én leplezték le. Külön öröme volt az ünneplőknek, hogy Szent László városa, Nagyvárad, ezekben a napokban került vissza Magyarországhoz. Az ünnepség szónoka Antal István államtitkár volt. Őt követően Dongó Orbán törvényhatósági bizottsági tag mondott beszédet. A szobrot a főváros nevében Szendy Károly polgármester vette át.

A középkori magyar Szent László-himnusz első versszaka a szobor posztamensén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A korabeli sajtó kiemelte, hogy László őrtálló alakja Keletre néz. Egész biztosan volt ebben már aktualizálás is Magyarország közelgő II. világháborús hadba lépésének előestéjén. Ez a háború aztán valóban Kelet hólepte pusztaságain dőlt el, s utána olyan kor következett, amelyben kevés szó esett Szent László király eszményéről. 

De Szent László szobra, Antal Károly remekműve mindezt túlélte, és ott áll ma is, Kőbánya gyönyörű főterén. Erős alakja nyugalmat áraszt, és erőt ad XXI. századi szemlélőinek is.

Nyitókép: Szent László király szobra Kőbányán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)