2016. október 17. 15:47

A közelmúltban több fórumon is napvilágot látott a hír, hogy az egykori zugligeti lóvasút végállomás műemléki védettséget élvező épülete a jövőben megújul, és új funkciót kap: a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény költözik a falai közé. Ennek kapcsán az alábbiakban bemutatjuk a közel 150 éves, díszes épület múltját.

Írta: Balázs Attila

 

A Zugligetbe vezető lóvasút terve már a XIX. század derekán napvilágot látott, 1852-ben adták ki az első hivatalos engedélyt a sínpálya megépítésére, ebből azonban semmi nem vált valóra. Közel húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tényleges építkezés megkezdődjön.

Ebben a korban a legelterjedtebb tömegközlekedési forma az omnibusz volt, vagyis a ló vontatta kocsik, melyek sok esetben minden menetrendet nélkülözve közlekedtek. A lóvasút jóval kötöttebb közlekedési forma lett a lefektetett sínpárnak köszönhetően, és bár ugyanúgy állati erővel vontatták a kocsikat, jóval szervezettebben történt mindez, és több utas szállítására voltak képesek ilyen módon.

A zugligeti járat 1868. június 30-án indult meg először, második lóvasútként Budán. Az első Óbudára közlekedett, és mindkét járat a Lánchíd budai hídfőjétől indult. A mai Bem térig azonos pályán haladtak, ahol a zugligeti járat a Margit körút felé kanyarodott, majd a mai Retek utca – Szilágyi Erzsébet fasor - Zugliget út útvonalon érte el az egykori Szarvas vendéglőhöz közeli végállomását a Zugligetben. Még nem voltak számozott járatok, színekkel különböztették meg a különböző viszonylatokat, a zugligeti a sárga színt kapta, így a lóvasutak elején sárga zászlók jelezték az utasoknak, hogy merrefelé is fog haladni a kocsi. 

A Zugligeti út 64-es szám alatt találhatjuk ma az egykori végállomás épületét, mely egészen a XX. század elejéig töltötte be ezt a feladatát.  A későhistorizmus jegyeit magán viselő épület a Hegyvidéken a XIX. századi villák, középületek építésénél közkedvelt svájci stílus jegyeit viseli magán, melynek fő jellegzetessége a lombfűrésszel kialakított áttört, fa díszítéssel ellátott homlokzat. A végállomás első és hátsó téglaépítésű része között volt egykor a két oldalról nyitott peron, ahol az utasok várakozhattak. 1896-ban villamosították a pályát, ezért a lóvasútnak leáldozott, és villamosok vették át helyüket.

1903-ban készült el az új villamos végállomás, mely ma a Libegő alsó állomása közelében található. Ezzel ez egykori lóvasút végállomásának épülete egyszerű megállóhellyé változott. Sokak bánatára az utolsó villamos 1977 januárjában hagyta el a Zugligetet, az 58-as járatot felszámolták, bár a korabeli hivatalos tájékoztatás szerint csak ideiglenesen. Ezt követően posta, illetve távírda működött az épületben, majd a főváros kellő forgalom hiányában ezeket a hivatalokat is bezáratta, majd jelentős belső átalakításokkal bérlakásokat alakítottak ki benne.

A rendszerváltást követő években a lakókat kiköltöztették, és helyüket hajléktalanok vették át, akik tovább rombolták az amúgy is rossz állapotú épületet. Jelen pillanatban üresen áll, de az önkormányzat tervei szerint újra régi pompájában tündökölhet ez a kerülettörténeti- és építészeti szempontból kiemelten értékes épület.

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Már az 50-es években is laktak az épületben. Pl. az egyik osztálytársam családja, az Adamikék. Talán érdekes lenne őket megkeresni.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó