A régi Rózsadomb szőlőművelését kutatva bukkantunk a képre a Fortepan archívumában, amely a nagyjából 150 évvel ezelőtti világot mutatja meg nekünk. Amikor még…

Állt a Rózsadombon a Veronika-kápolna, ahogy ez a kép bal oldalán látható. Az 1690 körül a korábbi faépület helyére emelt épületet később tovább bővítették, szépítették. A mai Margit körúton található ferences rendházhoz tartozott, valamikor onnan egy kálvária vezetett fel hozzá szép stációkkal. (Neve ezért Kálvária-kápolna is volt.) A II. világháborúban megsérült épületet 1951-ben elbontották. 

Szőlőt műveltek a Budai-hegység minden valamirevaló hegyoldalán. A kép az 1870-es évek elején készülhetett, még a filoxéravész előtt. 

Rendezetlen volt a Duna-part. És sokkal keskenyebb is – csak a későbbi forgalomszabályozási munkák során töltik fel majd annyira, hogy itt haladni tudjon Óbuda felé a forgalom.

A Császár fürdő klasszicista, 1841–1842 között emelt Hild József-féle épületegyüttese uralta a látványt. A háttérben látszik a Szent István-kápolna tornya, amit szintén ő tervezett.

Állt a Császár-malom is. Ennek a helyén létesül majd az 1880-as évek második felében a Lukács fürdő. A malom jellegzetes saroktornyainak egyike látszik a fák takarásában – az erődszerű építményben nem csak lisztet, de lőport is őröltek, felhasználva a hévizek energiáját. Mögötte a hegyoldalon valószínűleg ennek az építményei, zsilipei láthatók, de hogy a kőfalak rendeltetése pontosan mi, ma már nehezen rekonstruálható.

A Niedermayer utca vezetett fel a Kálvária-hegyre. Azaz a mai Gül Baba utca a Rózsadombra. Niedermayer Ferenc budai ácsmester és szőlősgazda volt, ő parcellázta fel szőlőtelkeit a XVIII. század derekán. Jól látszik a hegyoldalon a későbbi Vérhalom és Apostol utca nagyjából mai vonala is még dűlőútként. 

Kétnyelvű város volt Buda. Az egy évtizeddel későbbi fotókon már csak Császár fürdő felirat van, ekkor azonban még ott áll a Kaiser Bad is. Az épület másik oldalán hasonló kettősséggel állt a Kávéház–Kaffeehaus felirat.

Lóvasút járt Budán. Ez ugyan nem látszik, csak tudjuk, hogy ott az épület mögött. Mivel a Malom-tó még nagyon „belógott” a mai Frankel Leó utcába, itt kényszerűen összeszűkült a pálya.

Jó, hogy megőrizte ez a kép azt a világot, amelynek néhány eleme még ma is megvan, de többségében már csak az emlékekben él.