2017. január 4. 11:54

1957. január 2-án nyílt meg a Divatcsarnok Budapesten, az egykori Párisi Nagy Áruház épületében. Az épület a hanyatlás évei után a 21. században nyerte vissza régi pompáját.

Az Andrássy út (akkor Népköztársaság útja) 39. szám alatt épült háromemeletes, neoreneszánsz épület története egészen az Andrássy út (Sugárút) megszületéséig nyúlik vissza. Az 1800-as években lezajlott út- és házépítések során ezen a telken épült fel a Terézvárosi Kaszinó, amelynek leghíresebb nevezetessége a Petschacher Gusztáv által tervezett és Lotz Károly freskóival díszített nagyterem volt. A házat 1909-ben vette meg Goldberger Sámuel, a kiváló érzékkel megáldott üzletember, hogy francia mintára létrehozza az ország első modern nagyáruházát.

Sok kicsi sokra megy

A Goldberger textilgyáros család sarja 1892-ben nyitotta meg első boltját az akkor még csak kiépülőben lévő Rákóczi út 38-as számú házában, a Kazinczy utca sarkán. Bár az üzlet inkább bazárra hasonlított, már ennek is a fellengzős Párisi Nagy Áruház nevet adta. A sok kicsi sokra megy elvet követve nála mindent lehetett kapni a gombostűtől a kalapig, a tanszertől a zokniig, ráadásul olcsón, mert nagy tételben vásárolt, és csekély haszonnal adott túl az árun. A vevők kifogástalan, udvarias kiszolgálásban részesültek, a leglehetetlenebb kívánságaikat is teljesítették, így a boltot egy idő után vidékről is egyre többen keresték fel. Goldberger fokozatosan terjeszkedett, a századfordulón már 148 alkalmazottat foglalkoztatott. Bevezették a csomagküldő szolgálatot is, hogy az eladókra nehezedő nyomást csökkentsék, ám ez tovább lendítette a forgalmat. A zsúfolt üzletben nem sokat törődtek a biztonsággal, 1903-ban egy rövidzárlat miatt tűz ütött ki, tizennégy ember vesztette életét, köztük az egyik tulajdonos, Goldberger Henrik felesége, és az árukészlet nagy része is megsemmisült. (Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére.)

Goldberger a tűzvész után hamar talpra állt, és úgy döntött, hogy új áruháza számára megvásárolja az Andrássy úti Petánovics-házat, az egykori Terézvárosi Kaszinóval együtt. Az átalakítás tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Casino tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta. A Petánovics-házat 1909-től teljesen átépítették, a gyenge alapozás miatt csupán a Lotz Károly freskóival díszített báltermet tudták megtartani. A Párisi Nagy Áruház 1911. március 3-i megnyitása kisebbfajta szenzáció volt. A Népszava például így lelkendezett Budapest első világvárosi áruházáról: "A monumentális palota úgy díszlik az Andrássy út elején a többi épület sorában, mint egy büszke dáma nyakán az ékszer."

A szecessziós stílusú, egyedülállóan ívelt homlokzatú, átriumos belterű, üvegtetejű, teraszos elrendezésű palota Európában akkor páratlan vasbeton szerkezettel és technikai berendezéssel épült, az áramszünetek esetére villanyfejlesztő gépházat létesítettek, és a legmodernebb tűzvédelmi rendszert építették ki. A vásárlókat márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és üvegfalú, tükrös felvonók kápráztatták el, a tetőteraszon étterem létesült, kilátással a budai hegyekre, télen korcsolyapályát működtettek. Az árak is ehhez méretezettek voltak, a személyzet külön tanfolyamon tanulta a mosolygás és a kiszolgálás művészetét.

20. századi hullámvasút

Az első világháború utáni gazdasági válság miatt 1924-re a Párisi majdnem csődbe ment, ezért Goldberger a családi vállalkozást részvénytársasággá alakította, ő lett a főrészvényes. Az áruház egyes osztályait más-más bérelte, és az így szétváló boltok között csak az egységes nyitvatartási idő és a kötelező kollektív reklámozás jelentett kapcsolatot. Ekkor már szinte mindent árusítottak, inkább a bazár-jelleg felé léptek vissza. A főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelyeként forgalmuk fellendült és jövedelmezővé vált. 1930 körül négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztattak.

Az épület viszonylag épségben vészelte át Budapest ostromát, ezután államosították, de egy évtizedig csak könyvraktárnak használták. Csupán 1957. január 2-án nyerte vissza eredeti funkcióját, és nyílt meg az akkori Népköztársaság útján Divatcsarnok néven. (A Párisi Nagy Áruházzal egy időben, Magyar Divatcsarnok néven az 1900-as évek derekán már működött egy áruház a Rákóczi út 74. szám alatt, és egészen 1948-as államosításáig virágzott a Párisi konkurenseként.)

A nyitás napján a vásárlók sora a Terézvárosi templomig nyúlt, a szerencsés első vásárlót megajándékozták. A Centrum Áruházakhoz tartozó épületet 1963-64-ben felújították, átalakították, terét egy szinttel megemelték, 1967-ben műemlékké nyilvánították.

A Divatcsarnok a nyolcvanas években

Újjászületés

A rendszerváltás után a Divatcsarnok a Centrum áruházakkal együtt ment tönkre, 1999-ben végleg bezárt. Állaga egyre romlott. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében álló épületet 2005-ben a luxemburgi székhelyű ORCO ingatlancég vásárolta meg luxusáruház építése céljából. A grandiózus elképzelésekhez társuló nagyszabású átalakításokhoz a műemlék-felügyelet nem járult hozzá.

A Párisi Nagy Áruház végül a Tiba János tervei alapján elvégzett, részletes történeti kutatáson alapuló rekonstrukció során, eredeti pompájában újult meg, változatlan maradt homlokzata és a Lotz-terem is. Az épület szerkezetén egyetlen helyen változtattak, a Paulay Ede utca felé néző teraszra egy sokszögű üvegbúrát helyeztek. A 2007-2009 között zajló felújítás során az épületet irodaházzá alakították, amelynek földszintjén és első emeletén könyváruház működik, a Lotz-terem elegáns kávézóként funkcionál.

(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga; fotó: Gömbpanorámák)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó