A Vasárnapi Ujságban közölt rajzon is látható, hogy 1867. február 18-án este a Nemzeti Múzeum lépcsőjén égő mécsesekből rakták ki a MINISTERIUM szót az Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésében a haza függetlenségének visszanyerését remélők. De nem csupán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelképes épületénél égtek a fények, hanem szinte minden pesti és budai otthonban. „Nem maradt Pesten egyetlen ház a Duna-parti palotáktól kezdve a sorompók körüli házikókig, mely legalább egy szerény mécset elfeledt volna kitenni ablakába” – olvashatjuk a beszámolót, amely szerint nem szervezett, nem hivatalosan rendezett akció volt ez, hanem a városlakók spontán megmozdulása.

A cikkíró szerint Magyarország népének két évtizednyi nélkülözés után teljesültek be az ábrándjai, a „jogos birtok” visszanyerése, s már az elért cél küszöbét kezdték érezni a lábak alatt. 

Ünneplés Andrássy Gyula háza előtt 1867 februárjában (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1867)

A régóta visszafojtott lelkesedés az utcára csalta az embereket, az utcákon „nagy népsokaság hullámzott”.

„Talpon volt mindenki, csak a poroszlók maradtak honn. […] Különösen a város szíve körül a Váczi, Uri és Kígyó utcza táján vőn a tolongás nagy mérveket.” Este 8 óra tájban „tekintélyes menet indult az egyetemtől fáklyákkal, dallal és zenével az alkotmány visszavívóinak tiszteletére.” A menet először a Deák-kör helyisége előtt állt meg, éltették Deákot.

A lelkes pesti ünneplő tömeg, amely a magyar kormány felállításában az alkotmány helyreállítását látta, az új miniszterelnök lakhelyét is felkereste: házához fáklyás felvonulást szerveztek.  Az új miniszterelnök így szólt a jelenlévőkhöz: „Szép tűz az, mely a ti kebletekben lángol, a lelkesedés tüze. Csak azon ifjúság, melynek ereiben a lelkesedés lángja forr, számíthat joggal a jövőre. Azonban ha azt akarjuk, hogy az, a miért lelkesedéstek fáklyáját lobogtatjátok, erőben, eredményben megizmosodjék, a lelkesedésnek higgadtsággal és értelemmel kell párosulni. A haza sorsa kezünkbe van ismét letéve, fáradalmainknak tehát még csak virága van. Adja Isten, hogy ti, kikre a haza a jövőben számit, azon sikernek, melynek mi még csak illatát érezzük, mint épen és szépen kifejlett gyümölcsnek izét élvezhessétek!”

A menet a hosszasan tartó lelkes éljenzés s az egyetemi dalárda éneke után az országház elé vonult, majd csöndben és rendben feloszlott.