2017. szeptember 21. 22:46

Budapest egyik legszebb, szállodával egybeépült gyógyfürdője majd száz éve a fővárosi Duna-part éke, a patinás épületegyüttes sorsa azonban korántsem indult ilyen rózsásan.

Írta: Bukovszki Péter, fotók: Vasárnapi Ujság

 

A gondok igen korán kezdődtek: már az építés ideje is jócskán elhúzódott. Az 1911-ben elkezdett munkálatokat ugyanis az első világháború jelentősen hátráltatta, így az egykori, méltatlan Sáros-fürdő helyére emelt gyönyörű, modern épület, Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor műve végül csak 1918 szeptemberére készült el.

A szeptember végi megnyitás örömteli eseményét a Vasárnapi Újság hatalmas címlapfotóval ünnepelte meg, a Pesti Hírlap pedig kiemelte, hogy nemcsak a fürdő, hanem a szálloda iránt is nagy volt az érdekelődés:

„Ma reggel hét órakor adták át a Szent Gellért-fürdőt a közforgalomnak. Már jóval a megnyitás előtt a fürdő kapujánál sok ember állott és amikor a fürdőt megnyitották, azonnal megtelt fürdőző vendégekkel. Délelőtt tíz óráig 248 ember fürdött meg az új fürdőben. A szálló százhetvenöt szobája közül százharmincat foglaltak már le.”

A Gellért fürdő megnyitását a Vasárnapi Újság címlapon ünnepelte

A fedett sétány

A fürdőszálló hallja

A történelem közbeszól

A XX. századi történelem azonban nem hagyta, hogy a vendégek sokáig élvezzék a fürdő szolgáltatásait. Egy hónappal a megnyitás után, 1918. október 31-én ugyanis kitört a forradalom, az épületet pedig hamar átvette a katonaság. A Budapesti Statisztikai Közleményekben 1934-ben megjelent írásában Lieber Endre így ír erről: „A megnyitás óta amúgyis elsősorban katonai célokra lefoglalt szálló és fürdő ettől kezdve még hosszabb ideig majdnem teljesen el volt zárva a polgári lakosság elől. A kommunisták rövid uralma erős nyomot hagyott a Szent Gellért-fürdő és szálló életében is, hiszen elkommunizálták a főváros fürdőit is.”

A tiszavirág életű kommunista uralommal változások is együtt jártak, és bár a szobaárak általában csökkentek, az egy napra kibérelt szobák árát például „a nagyobb üzemi költségre” hivatkozva 30 százalékkal megnövelték (kivéve persze akkor, ha hivatalos látogatásról vagy katonai célról volt szó).

Luxusgondok

Bár a Gellért fürdő gyönyörű épületének kialakítása kezdettől fogva alapvetően a luxust szolgálta, ezt a viharos körülmények között nem lehetett gazdaságosan fenntartani, a szálló így a megnyitását követő zavaros években állandó pénzügyi gondokkal küszködött.

Idővel tehát a teljes működést újra kellett gondolni, a húszas évek derekára azonban a hotel már a hazai és a budapesti társasági élet központjává vált, ahol gyakran rendeztek különféle eseményeket, bálokat és konferenciákat.

A racionális problémák és a politikai viharok ellenére azonban egyvalami biztosan nem változott: a késő szecessziós palota mindvégig komoly és megkerülhetetlen szereplője maradt a budapesti idegenforgalomnak, még ha eltérő felfogásban is.

A második világháborús pusztítás és az azt követő újjáépítés ugyan rajtahagyta a nyomát az épületen, a Gellért azonban minden hullámvölgyből talpra tudott állni: patinás szállodája és gyönyörű, igényes és egyedi díszítésekkel ellátott fürdője ma is ugyanúgy kiváltja az emberek csodálatát, mint megnyitásakor, 1918-ban.      


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó