2017. október 31. 16:37

A művészet kialakulásában az emlékállításnak meghatározó szerepe volt. A szobrászat egyik fontos feladata a síremlékek elkészítése volt. Ebben olyan kiváló alkotók is részt vettek, mint a századforduló legjelentősebb szobrásza, Stróbl Alajos.

Írta és fotózta: Ludmann Mihály

 

„Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk.” Így kezdődik a legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd, jól mutatva azt, hogy az elmúlás, a halál mennyire fontos és emberi. Mert a fa elpusztul, az állat kimúlik, az ember meghal. A létezés, az emberi is, térben és időben korlátozott, de az emlékezés beteljesíti az örök élet vágyát, hiszen akire gondolunk, akinek az emlékét őrizzük, azt ezzel a szellemi tettel létezővé tesszük.

A művészet kialakulásában az emlékállításnak meghatározó szerepe volt. A megalitikus építményektől a mai sírkövekig és sírkápolnákig, az első képzőművészeti alkotásoktól a síremlékszobrokig mind az örökkévalóságban való létezést szolgálták.

Nem véletlen, hogy a szobrászat egyik fontos feladata a síremlékek elkészítése volt. Ebben olyan kiváló alkotók is részt vettek, mint a századforduló legjelentősebb szobrásza, Stróbl Alajos (1856-1926). Népszerű és ragyogó művésze volt korának és ezért szép számmal mintázott síremlékszobrot is.

*

Vetter Antal síremléke volt az első megbízása a fiatal szobrásznak, 1882-ben állították fel. Vetter Antal a szabadságharc katonatisztje volt. Síremléke még a klasszicista hagyományok továbbélését mutatja. A magas talapzaton elszunnyadó oroszlánt látunk, amely az életerő elmúlását jelképezi, úgy mint Canova Mária Krisztina főhercegnő bécsi kenotáfiumán (1805).

*

Stróbl Alajos első figurális síremlékműve szintén egy hivatásos katona, Henneberg Károly altábornagy számára készült 1890-ben. A bronzszobor egy lova mellett álló huszárt ábrázol. Stróbl kortársaitól eltérően nem vonzódott különösen a lovas szobrokhoz, itt is úgy jeleníti meg a két szereplőt, hogy egymás mellett állnak. A ló mozdulata és lehajtott feje az összetartozást és az engedelmességet fejezi ki a gazdája és a sors iránt. Egyetlen lovas szobrot mintáz majd, ez a budai várban álló Szent István-szobor.

*

Arany János síremléke a költő halála után három évvel, 1885-ben készült, mely szerény, mint amilyen a költő volt, de szép és harmonikus, gazdag és sokszínű szobrászi nyelven megszólaló. Nagyon egyszerű, egy bronz koporsó, rajta koszorúval. A posztamens építészeti tervét Kallina Mór rajzolta meg, aki többek között a Budavári evangélikus templomot és a Honvéd Főparancsnokság épületét is tervezte.

*

Szilágyi Dezső 1889-1895 között igazságügyi miniszter volt, halála után egy gránitból készült egyszerű, ívelt tetejű sztélét kapott, amelyen egy vakfülkében fehér márványból készült domborműves portréja látható. A sírtábla előtt egy életerős kő oroszlán ül, amely az első lábait egy könyvön nyugtatja, amelyre a „Törvény” szó van felírva. A síremlékét hét évvel a halála után, 1908-ban állították fel.

*

Stróbl szerette az oroszlánokat és a legnagyobb hazai síremlékre is mintázott hármat. Részt vett a Kossuth-mauzóleum szobrászi tervezésében, amely szintén a Fiumei úti temetőben található. A monumentális mű építészeti keretét Gerster Kálmán tervezte. A szobrász alkotása a mauzóleum tetején álló bronz szárnyas géniusz alakja, aki láncon egy oroszlánt vezet. A géniusz (eredeti jelentése életerő, védőszellem) égő fáklyát tart a jobb kezében, amely az öröklét szimbóluma. Az építmény felső része a halikarnasszoszi mauzóleuméra hasonlít, ezzel is a sírépítmény jelentőségét és időtlenségét hangsúlyozva. A fehér márvány nőalak a gyászoló Magyarországot jelképezi. A sírkamrához vezető lépcső mellett két kő oroszlán áll vigyázón.

*

A Kossuth-mauzóleum nagyszabású és ünnepi, de léptékében sokkal emberibb a 101 éve felavatott nagy festő és grafikus Zichy Mihály síremléke, amely szintén Stróbl Alajos és Gerster Kálmán műve. Ez a művészt ábrázolja, hiteles szoborportréján megőrizve karakteres arcát és figyelő tekintetét. Látjuk, hogy rajzol, jobb kezében rajzeszköz és baljában a vázlatfüzetét tartja. Ennél szebb emléket nem is lehetne állítani ennek a nagyszerű festőnek.

*

Legalább ennyi szépséget vonultat fel Ybl Miklós obeliszkszerű síremléke. Tervezője Font Sándor építész volt, aki gondosan ügyelt arra, hogy párkányzat elemei felidézzék a neoreneszánsz építészet díszítő formakincsét, amely stílusnak Ybl is jelentős mestere volt. A szalagfonatos ívvel lezárt obeliszk orommezőjében plasztikusan kiemelkedő körző és vonalzó látható, amelyek az építészet szimbólumai. Az emlékmű leghangsúlyosabb része azonban Ybl Miklós portréja, amely természetesen Stróbl Alajos munkája. A gyöngysoros medalionba foglalt profil hiteles és őszinte. Az egész síremlék fehér színű mészkőből készült és Ybl Miklós születésének bicentenáriumára, 2014-ben szépen felújították.

*

Márkus József 1897-től 1906. február 15-ig Budapest főpolgármestere volt, akinek 1915-ben bekövetkezett halála után az utódai a síremlékét Stróbl Alajossal készíttették el. Az emlékmű görög sztélét utánoz, domborművein egy anya és két szeretetet kifejező két gyermeke látható. Vagyis most csak részben, mert a borostyán egy részét benőtte.

*

Régi hagyomány, hogy a családok nem külön sírhelyekre temetkeznek, hanem közös sírboltba. A Gerster család sírboltjának tervezésében és szobrászi megformálásában Stróbl Alajos is részt vett. Munkatársa a kor kiváló és népszerű festője, Lotz Károly volt. Jól ismerték egymást, hiszen mind a két művész fontos feladatot kapott az Operaház művészi díszítésében.

$

Stróbl Alajos síremlékei katonáknak, miniszternek, főpolgármesternek, Magyarország kormányzójának valamint költőnek, festőnek és építésznek állít emléket, de ki készíti el a síremlék-faragó szobrász síremlékét? Sajátos, de jellemző, hogy ő maga, mégpedig úgy, hogy egy szobrát a megalkotott sok közül kiválasztja.

Stróbl Alajos 1926. december 13-án halt meg és a Kerepesi úti temetőben (mai nevén: a Fiumei Úti Sírkertben) helyezték végső nyugalomra. Az eredeti síremléke magas posztamensre állított sztélé volt, timpanonnal lezárva. A művész domborműves portréja meandermotívumos medalionban volt, hasonlóan, mint az Ybl-síremléken. Ez a síremlék a háborúban, 1945-ben megsérült. A ma látható 1971-ben készült, amelyre a szobrász 1875-ös domborműves önarcképének másolata került. Szellemes játék, játék a halállal, megmutatva a síremlékekben megfogalmazódó örökkévalóság vágyát és ígéretét. A művész ezen a domborművön még csak 19 éves ifjú.

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.”

Így kezdődik Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd című verse. És erről szól november elseje, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk. De gondolunk rájuk és akkor velünk vannak.  


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó