2018. augusztus 15. 08:13

Ha tartós hőség van és aszály, a folyók is apadni kezdenek. És ha a Duna eléri a nagyjából 1 méteres vízszint-határt Budapestnél, a híradásokban rendre megjelenik egy kis zátony. Ez az Ínség-szikla, ami a Szabadság hídtól északra, a Gellért-hegy lábánál áll a mederben.

Írta: Viczián Zsófia; nyitókép: MTI

 

A Duna medre – gondolhattuk volna – nem sima. A víz hol mélyebb, hol sekélyebb, hol homokosabb, hol kavicsos. Sőt, van, ahol egészen sziklás: például a Gellért-hegy lábánál, a Szabadság híd környékén.

Persze nincs ebben semmi meglepő, hiszen logikus, hogy egy hegy sziklatömbje a víz alatt is folytatódjon. Mégis időről időre rácsodálkozunk arra a kis zátonyra, amely a hídtól nagyjából 70 méterre északra, a part közelében kibukkan. Egy méteres vízszintnél már jól kivehetőn fodrozza a vizet, most, 93 centiméteres magasságnál már tisztán látszik. Persze csak akkor, ha tudjuk, hogy mit is keresünk, mert amúgy hihetnénk ezt a kicsi zátonyt a part megerősítésére odahordott kövek egyikének is, amelyik valamiért egy kicsit beljebbre esett a társainál.

Kinek az ínsége?

A sziklatömb morfológiailag tehát a Gellért-hegyhez tartozik, anyaga ahhoz hasonlóan dolomit. De ha egészen pontosan akarunk lenni, a sziklahátságból kiálló és ezért az alacsony vízből is kiemelkedő sziklatömb nem ebből, hanem átkovásodott eocén homokkőből áll. A ritka jelenség ugyanis egy kis geológus team figyelmét is felkeltette, cikkük itt minden vonatkozó tudományos kételyt eloszlat.

Amit mi szorosabb értelemben tehát Ínség-sziklának nevezünk, az ezt a néhány talpalatnyi zátonyt jelöli. Ez természetesen a víz alatt egy nagyobb tömbhöz csatlakozik, amely nagyjából a meder egyharmadáig benyúlik és amelyre a Szabadság-híd pillérjeit is alapozni tudták. Akit a részletes medertérkép és magyarázat érdekel, itt megtalálja. Alapos feltárására a 4-es metró építése miatt volt szükség.

A Gellért-hegy oldala az 1860-as években, Klösz György képén (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

 

Ugyanott, az 1870-es évek közepén, a házsor elbontása után (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

 

Az Ínség-szikla elnevezés kutatásaink szerint a hatvanas évek elején bukkant fel a magyar sajtóban. (Van, ahol Ínségkőként szerepel, így található meg a Budapest Lexikonban is.) „Szemben a Gellértheggyel, mint egy tű, úgy mered a Duna alatt az »ínség-szikla-«. A hajósok így nevezték el ezt a sziklát, mert régen, amikor idáig apadt a víz és nem lehetett hajózni, ínséges idők következtek” – írta 1961 szeptemberének végén a Népszava. Azóta pedig lassan átment a köztudatba, hogy így hívják.

Mostanában a név magyarázatául azt olvashatjuk, hogy a szikla kibukkanása aszályos időszakra utal: és ha sokáig nincs eső, nem lesz megfelelő termés se, tehát ínséges idők következnek. Ez persze igaz lehet, bár visszanézve azokat az elmúlt időszakokat, amikor a kis szikla kidugta a fejét a vízből, igencsak különböző vegetációs időpontokat kapunk: láthattuk már nyáron, ősszel, sőt, télen is. Márpedig mezőgazdasági szempontból bizonyosan egészen más következményekkel jár, hogy ha augusztusban vagy ha decemberben lesz ilyen alacsony a vízállás.

Még nincs kiépített rakpart, a víz fodrozódása sejteti a sziklát (1870-es évek vége) (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

Elkészült a híd: látszik a feltöltött part és a faúsztató tutaj (Forrás: Budapest-képarchívum FSZEK)

Az ínség név valószínűleg inkább a hajósok ínségének rémére utal. A Gellérthegynél összeszűkölő Duna-meder évezredek óta fontos átkelőhely volt, kis túlzással kelet és nyugat közt az egyik kapu. A népi etimológia a hegy régi nevét, a Kelent is az átkelőhelyből vezette le. A környékbeliek egyik legfontosabb bevételi forrása épp ezért évszázadokig a hajózás volt.

A medert, illetve a Gellért-hegy vízbe szakadó impozáns tömbjét sokáig nem szabályozták. Széchenyi István vetette föl először, hogy rendezni, parkosítani kéne, majd fia, Ödön szorgalmazta ugyanezt a városegyesítés éveiben. Buda városa 1872-ben aztán 300 ezer (!) facsemetét ültetett el a kopár hegyoldalon, és megkezdték a sziklás hegyoldal és rakpart rendezését is. Felmerült az is, hogy lebányásznak itt egy jókora részt, ami éppen jó lett volna a hegytől délre eső mocsaras rész feltöltésére: de aztán a Közmunkatanácsnak sikerült ezt a tervet meghiúsítania. A sziklafal tövében futó házsort 1875-ben kisajátították, lebontották, és a század utolsó évtizedében rendezték a rakpartot is. 

Az addig szélesebben elterülő Duna így már keskenyebb, sebesebb mederben folyhatott. Az Ínség szikla – és a hozzá hasonló nagyobb tömbök, melyeket a rakpart építésekor tüntethettek el – többé nem hoztak ínséges időket a hajósoknak. A meder pedig most is, mai adat szerinti 93 cm-es vízálláskor is hajózható. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó