2018. augusztus 22. 10:39

„A fürdés a test épségben tartására mulhatlanul szükséges...”. A saját fürdőszobával nem rendelkező lakások magas száma miatt a XIX. századtól egészen a XX. század derekáig a tisztasági fürdők meghatározó elemei voltak a nagyvárosi hétköznapoknak. Mára a legtöbb megszűnt, vagy a kor követelményeinek megfelelően átalakult – többek között ilyen a Ferencváros szívében megbúvó Dandár fürdő is, melyet 40 éve alakítottak át gyógyfürdővé.

Írta: Fenyővári Bernadett; fotók: Kis Ádám és Fortepan

 

A rendszeres zuhanyzás ma már a mindennapi rutin része, elegendő azonban csupán 60 évet visszarepülni az időben ahhoz, hogy saját fürdőszobás lakás tulajdonosaként igazán kiváltságosnak érezhessük magunkat.

1960-ban összesen 476 ezer ilyen otthon volt az országban, 1963-ban ez a szám 577 000-re növekedett, ami az akkori lakásoknak nagyjából a 20%-át jelentette. Az 1966-os Népszabadság arról számolt be, hogy megközelítőleg 8,3 millió ember él saját fürdőszoba nélkül. A nagyvárosi polgárok szerencsésebbek voltak, Budapesten például már 1910-ben a lakások 23,9 %-a fürdőszobás volt, 1941-ben pedig ez a szám egészen 44,4 %-ig emelkedett.

A MAHART hajójavító zuhanyzója 1955-ben (Forrás: Fortepan, UVATERV)

Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a lakosság nagy része rendszeres tisztálkodás nélkül élte napjait, ugyanis a legtöbb munkahely biztosította dolgozóinak a zuhanyzás lehetőségét. Saját fürdőszoba és munkahelyi tisztálkodóhelyiség híján megoldást nyújtottak a városokban elterjedt tisztasági fürdők, amik kádakkal és zuhanyzókkal várták vendégeiket.

Tangentor kád a Dandár Gyógyfürdőben

Szaporittassanak a közfürdők. A főváros lakosságához arányban igen kevés tisztasági fürdővel bir. A szegény munkásnép a fürdők költséges voltánál fogva alig képes félévenkint egyszer megfürdeni, holott elvitázhatlan tény, hogy a fürdés a test épségben tartására mulhatlanul szükséges [...]” – írja a Gazdasági Mérnök Újság 1884-ben.

A furfangosabb vállalkozók már egészen korán felismerték a fürdőszobák hiányából adódó pénzkeresési lehetőséget, ilyen volt például a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár tulajdonosa, Gschwindt Mihály, aki a gyárban keletkező szeszpárlásból megmaradt meleg víz felhasználásával létrehozta Józsefváros első tisztasági közfürdőjét. Az 1887-es Budapesti Hírlapban szereplő hirdetés „moslék-, vas-, fenyő-, korpa- és szappany-, továbbá villanyos fürdőkkel”, meleg és hideg vizes zuhannyal és egyenlően fűtött helyiségekkel csábította a tisztulni vágyó fővárosiakat.

A tisztasági fürdőkből mára kevés maradt fenn, a legtöbb megszűnt, vagy megváltozott funkcióval üzemel tovább, ilyen például a Kürt utca 4. szám alatt található nappali melegedő is, ami egykor szintén a fürdőszoba nélküli lakosok higiéniás állapotán igyekezett javítani.

Az egykori Kürt utcai tisztasági fürdő táblája – ma nappali melegedő hajléktalanok számára

Akadnak olyan tisztasági fürdők is, melyekre már csak a tervtárak megsárgult papírtekercsei emlékeznek. Ide sorolható az 1949–51 között Wágner László tervei alapján megépült győri Gőzfürdő is – melynek dokumentációját a Lechner Tudásközpont őrzi. Az intézmény, ahogy neve is utal rá, a tisztálkodáshoz szükséges kádak mellett gőzfürdős medencével is várta vendégeit. A létesítmény megnyitása után 6 évvel egy fedett, 25 méteres úszómedencével gazdagodott, így már télen is úszhattak a sportolásra vágyó győriek. A fürdőt végül 1972-ben bezárták, 23 évvel később pedig lebontották az épületet.


Győr Városi Fürdő – Alaprajz, metszet, helyszínrajz és homlokzatok (Forrás: Lechner Tudásközpont tervtára)

A Boráros tér közelében található Dandár is tisztasági fürdőként kezdte pályafutását. A helyi védelem alatt álló épület tervezőjéről a források eltérően nyilatkoznak, van, ahol K. Császár Ferencet nevezik meg, néhol azonban Maróthy Kálmán neve szerepel. Az építkezés 1929-ben indult meg, a tisztálkodni vágyók pedig 1930-ban próbálhatták ki először a 24 káddal és egy medencével működő létesítményt – törölközőhasználattól függően 70 vagy 50 fillérért. „1930-ban 36–38 Co-ra melegített vezetéki vízben tisztálkodtak a közeli piacosok, az állatvásártér (a Hámán Kató tér) messziről jött csiszárjai, a jó vásár után, hazatértük előtt” – írja a Ferencvárosi Kerületi Lapok 1987-es száma. Az elsősorban munkásréteg által használt fürdőben nem csak tisztálkodásra nyílt lehetőség, a férfiakat borbély, a hölgyeket pedig fodrász várta a teljes megújulás jegyében. A II. világháború csak kisebb sebeket ejtett az épületen, így a fürdő rövid bezárást követően 1945-ben újra megnyithatott.

A Dandár fürdő medencéje 1975-ben (Forrás: Fortepan, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Dandár fürdő átalakítása az 1970-es évek elején kezdődött meg, a vezetéken érkező vizet ekkor váltotta fel a Széchenyi fürdő jótékony hatásairól ismert gyógyvize, melyet locsolókocsikkal szállítottak az udvaron lévő tartályba. A fürdőszobás lakások száma folyamatosan növekedett, így végül 40 évvel ezelőtt, 1978-ban az egykori tisztasági fürdő teljes mértékben gyógyfürdővé avanzsált.

A Dandár Gyógyfürdő bejárata

Az első, mindenre kiterjedő rekonstrukció 2013–2014 között zajlott. Ekkor az addig kihasználatlan területeket (ide sorolható a lakóházakkal körülölelt belső udvar és a pince) különféle fürdőszolgáltatásokkal bővítették ki. Jelenleg a szauna mellett két beltéri és két kültéri medencével, valamint egy merülővel várják a regenerálódni vágyókat. A fürdőbe a gyógyvíz a Nemzeti Színház közelében található kútról érkezik, melynek ásványi anyag tartalma jótékony hatását elsősorban az ízületeken fejti ki.

A Dandár Gyógyfürdő kinti medencéje


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó