Múltidéző
2018. október 20. 19:54

1808 októberében alakult meg az első bizottság Pest fejlesztésére. A bizottságok tevékenységükkel máig meghatározták a főváros fejlődési irányait és klasszikus városképét.

Írta: Domonkos Csaba; Nyitókép: a reformkori Pest Duna-partja

 

A budapesti fejlesztésekben újra napirendre került egy olyan szervezet, amely a teljes város fejlesztésért felelne. A fővárosi fejlesztési tanács nem előzmény nélküli a város történetében, és a rendszerváltás óta folyamatosan fel-fel merült az igénye egy ilyen szervezetnek. 

A konkrét elődről, a Fővárosi Közmunkák Tanácsáról talán mindenki hallott, ez a szervezet 1870 és 1948 között volt a budapesti fejlesztések motorja, a nagyobb építkezések, az átfogó várostervezés szakmai szervezete. De ez a szervezet sem volt előzmény nélküli, ugyanis 1808 és 1860 között létezett a József nádor által életre hívott Szépítő Bizottmány. 

József nádor, a Szépítő Bizottmány életrehívója


József nádor 1795-től volt Magyarország nádora, azaz a király „helyettese”. A nádori működése során feltett szándéka volt Pest fejlesztése, hogy a fővárost méltó nádori központtá tegye. Siklóssy László – a Közmunkatanács krónikása – szerint ebben része volt annak is, hogy a Firenzében született József igazi amatőr építész volt, és valódi érdeklődése erre és nem az államügyek felé hajlott.

A nádor, aki 1801-ben már javasolta az udvarnak Pest tervszerű fejlesztését, Hild Jánossal együttműködve 1804-re már kész tervekkel rendelkezett Pest modernizálására, és egy évvel később ő javasolta bátyjának, I. Ferenc királynak, hogy a város rendezésének és az építkezéseinek felügyeletére az addigi ad-hoc bizottságok helyett egy állandó bizottságot állítsanak fel. Addig ugyanis minden feladatra, városi nagyszabású tervre külön bizottságok alakultak, egymással párhuzamosan működve. 

A terv 1808 októberében vált valósággá, ekkor alakult meg a Szépítő Bizottmány, amely első alkalommal 1808. október 25-én ült össze. Az új szervezetnek az elnöke a nádor lett, abba a Helytartótanács egy tagot (aki az üléseken rendre elnököl), a Városi Tanács 3 tagot és 3 választott polgárt delegált, valamint tagja volt a városi főkapitány, Hild János építőmester, egy mérnök, egy ácsmester, egy kőműves mester, valamint jelen volt az üléseken a városi mérnök is. 

A Pesti Német Színház 

 

A bizottmánynak minden tervet, bontást engedélyeznie kellett. Az első időszakban nemcsak a műszaki megfelelést ellenőrizték, hanem azoknak a Hild-féle tervekhez is illeszkednie kellett. Hild 1811-es halála után a legmeghatározóbb építész Pollack Mihály lett, akinek döntő befolyása volt arra, hogy az ekkori építkezések egységes, harmonikus városképet alakítottak ki. 

A Bizottság saját építkezésekbe is kezdett, amelynek anyagi alapját az eladott házhelyek ára és a városi hozzájárulás biztosította. E pénz fedezte az új hivatali épületek, a Dohány-, a Só- és a Hajóhivatal épületét, a Duna-part kikövezését, a csatornahálózat kiépítését, az új Német Színház építését.

A Szépítő Bizottmány bonttatta le a régi, még megmaradt városfalakat és a városkapukat: a kovácsműhelyeket és a mészárszékeket a város külterületére költöztették. Nagy jelentőségű volt az utcai fasorok megjelenése, elsősorban az Üllői úton, amelyre a kelet felül érkező futóhomok miatt volt szükség. A Szépítő Bizottmány volt a kezdeményezője és a motorja a Városliget fejlesztésének is, amelyre már 1813-ban pályázatot írtak ki.

A napóleoni háborúk lezárultával, amely Magyarországot a győri csatát leszámítva katonailag nem érintette – viszont a gabona iránti igény és az infláció pénzbőséget teremtett, és így anyagi alapot adott a Bizottmány nagyszabású terveihez –, valamint a Bizottmány iránt teljesen elkötelezett Hild János 1811-es halálával a Bizottmány egyre nagyobb mértékben bürokratikus hivatallá vált. Az 1820-as évektől inkább a tervek jóváhagyója, mint kezdeményezője lett.

A Szépítő Bizottságnak mégis döntő szerepe volt az 1838. utáni szabályozások kidolgozásában. A nagy árvíz bebizonyította, hogy a város árvízvédelmi intézkedései elégtelenek voltak, itt a hatóság nem tett eleget, de a helyreállításban már döntő szava volt a Szépítő Bizottmánynak. Az új építési szabályok fő célja az volt, hogy egy esetleges újabb katasztrófa esetén a házak összedőlését megakadályozzák és gondoskodjanak az emberek védelméről. Meghatározták így a kötelező falvastagságokat, elrendelték, hogy lakószint csak az 1838-as árvíz szintje felett 15-18 centivel lehet, és még az ablakok középvonalának távolságát is meghatározták (2,5 méterben). 

A Hatvani kapu a mai Astoria helyén, háttérben a Rókus-kápolnával

 

A bizottság ezután azonban lassan elsorvadt, és József nádor 1847-es halála után igazából eredeti feladatát sem tudta ellátni. 

Igaz, az 1830-as években olyan konkurenciája akadt, aki a fejlesztési feladatok jelentős részét átvette, tovább gondolta és részben meg is valósította, nagyobb, Pesten túlmutató, országos léptékben is. Ez pedig nem volt más, mint Széchenyi István. Azonban mind József nádor, mind Széchenyi egymásban nem vetélytársat, hanem munkatársat látott, annak ellenére, hogy néhány kérdésben, például a városi parkok tekintetében nem értettek egyet, így Széchenyi kezdte el a városi zöld területek létrehozását, de az olyan hatalmas mű megvalósításában, mint a Lánchíd, vállvetve együtt tudtak dolgozni. 

És Buda? Buda kisebb és szegényebb volt Pestnél: 1811-ben ott is létre jött egy hasonló bizottság, de ott mind a pénz, mind az építési kedv kisebb volt. Buda fejlődése csak később, a XIX. század második felében indult meg igazán, leginkább a Szépítő Bizottmány szellemi utódaként létrejövő és Pest-Budából a világváros Budapestet alkotó Közmunkák Tanácsának tevékenysége nyomán. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó