Örökségünk
2018. október 24. 09:48

Pest és Buda életében 1703. október 23-a fordulópont volt. Ekkor kapta vissza a két település a szabad királyi város rangot, amivel aztán újra elindulhattak a teljes pusztulásból a máig tartó fejlődés felé.

Írta: Domonkos Csaba; nyitókép: Pest városa 1728-ban

 

Pest és Buda élete a török kiűzése után gyakorlatilag a semmiből indult újra. A két város mai szemmel kicsi volt, hiszen Pest gyakorlatilag a Kiskörútig tartott, Buda pedig a Várat és annak közvetlen környezetét jelentette. 

A két város a visszafoglalás után nem kapta vissza automatikusan korábbi kiváltságait: a Budai Kamarai Felügyelőség alá helyezték őket. Ennek oka csak részben volt az, hogy a visszafoglalt részeket Bécs fegyverrel szerzett területnek tekintette, és nem szándékozott automatikusan visszaállítani a régi, török idő előtti közigazgatást. De az is közrejátszott, hogy a két város gyakorlatilag elpusztult, a lakosság szinte teljes egészében a birodalom más részeiből ide vándorolt telepes vagy ide helyezett hivatalnok, illetve katona volt. Azaz gyakorlatilag teljesen új településeknek voltak tekinthetők. 

Pest és Buda az 1686-os ostrom idején

Az 1700-as évek elején Buda lélekszáma 10-13 ezer fő körül mozgott, míg Pest lakoságszáma nem érte el a 4000 főt. Azonban a városok gyorsan fejlődésnek indultak, a lakoságszám folyamatosan növekedett: továbbra is elsősorban a birodalom más területeiről érkezett telepesek találtak itt új otthont.

Mindezek ellenére a két város küldöttei már az 1687-es országgyűlésen kérvényezték az egykori privilégiumok (telekkönyv vezetése, vámszedési jog, saját földbirtok léte, stb.) visszaállítását, arra hivatkozva, hogy a két város mégis csak az egykori királyi székhely és az ország egy fontos kereskedő városa volt egykoron.

A bécsi udvar ekkor még nem adta meg ezen jogokat. Azonban a két város újdonsült polgársága megtalálta a „gyökereit”, egyre tudatosabban nyúlt vissza a török idők előtti formákhoz, akár a városokra való hivatkozásokban, akár más módokon. 

A két város folyamatosan dolgozott a jogainak megszerzésén, Buda – mai szóval – lobbistákat alkalmazott a céljai elérésére, sőt jó pénzt ajánlott egy Szapolyai János király által kiadott oklevélért, amely Buda kiváltságait megerősítette, azonban a bécsi udvar nem ismerte el az oklevél érvényességét. 

Pest ezzel szemben jogi érvekkel hozakodott elő, és megpróbálta azokat az uralkodóval – azaz a hivatalok kihagyásával – elismertetni. 
A következő évtizedben a két város egyre több jogot szerzett meg, például egyes termékekre (építőanyagra) vámmentességet, vásártartási, kövezetvámszedési jogot, adómentességet kapott.

1701-ben összefogtak Esztergommal és Székesfehérvárral, így a négy város már elég erős volt ahhoz, hogy a jogaikat érvényesítsék. Kedvezett az is, hogy 1699-ben a karlócai békével lezárult a török elleni háború, viszont nyugaton új háború készülődött. 

Buda és Pest címerei 1703-tól

A győzelem 1703-ban következett be: hosszas tárgyalások és némi pénz kifizetése után I. Lipót király kiadta a két város kiváltságlevelét. Az okiratot a király 1703. október 23-án látta el kézjegyével. 

A pénzt az ún. fegyverjog címén fizették be, mivel Bécs úgy tekintett a töröktől visszafoglalt területekre, mint meghódított új szerzeményre. Így a városoknak e fegyveren szerzett jogokat kellett megváltaniuk. Buda ezért 8600, Pest 6400 forintot fizetett.

A két város ezen oklevéllel visszakapta a szabad királyi városi privilégiumokat: a polgárokat visszahelyezték szabadságjogaikba, ezentúl ugyanaz a jog illette meg őket, mint a török hódítás előtt itt élt elődeiket. A szabad királyi városok saját jogalkotási jogot, vámjogokat, így többek között a dunai átjárás utáni vámszedési, kocsmatartási és húsmérési jogot kaptak. Saját bíróság előtt pereskedhettek, az elöljáróikat maguk választhatták, mentesültek a vám és a harmincad fizetése alól, valamint a városi polgárokhoz nem lehetett katonát beszállásolni. A „negyedik rend” tagjaiként szavazati joggal vehetnek részt küldöttjeik az országgyűlésen, és a városok földesúri jogot gyakorolhatnak a saját tulajdonú területeiken. 

Így indult meg a két város török háborúk utáni fejlődése a romokból, ami aztán száz év alatt a reformkorhoz, majd újabb közel száz év után a a XIX. század végi robbanásszerű fejlődéshez vezetett.

A cikk megírásához Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig című tanulmányát használtuk fel. (Urbs Várostörténeti Évkönyv 1. Budapest, 2006) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó