Az 1849-ben felépült, az angol William Tierney Clark által tervezett Lánchídon a mostani felújításakor több módosítás is történt, a két legfontosabb változás közül az egyik látható, a másik valójában nem. Mutatjuk, miben lett más a híd, mint a két évvel ezelőtti lezárásakor volt.

1. Eltűnt a rozsda. A híd korábban nagyon rozsdásodott (hiszen a fémszerkezet ki van téve az időjárás hatásainak, és a sózás is erősen rombolja), nemcsak a látható felületeken, hanem a szerkezet alsó részein is. A mostani felújításnál a legkisebb rozsdás részeket is megkeresték, ahol kellett – és több tízezer helyen kellett – a rozsdás fémlemezt kivágták, és a helyére az oda illő, tehát tulajdonképpen egyedi alkatrészt legyártották, behegesztették. A korlátok jelentős része már annyira elrozsdásodott, hogy újra kellett gyártatni, de a nem látható részeken is hihetetlenül sok ponton kellett beavatkozni.

A pályalemezek cseréje (Fotó: A-Híd Zrt) 

2. Elbontották és modern acélszerkezetűre cserélték a vasbeton pályalemezt. Az 1947–1949-es felújításkor a híd pályája vasbeton pályalemezt kapott, ezen volt az aszfalt. Azonban ez a vasbeton lemez egyrészt szigeteletlen volt, másrészt az elmúlt több mint 70 évben tönkre is ment, sőt át is ázott. A vasbeton pályalemez elbontotásával két legyet ütöttek egy csapásra: egyrészt egy modern, jól szigetelhető pályalemezt kapott a híd, másrészt az új pálya sokkal könnyebb, így kevesebb terhelés jut az egyébként igencsak megfáradt szerkezetre (a főbb szerkezeti elemeket, a láncokat, a láncsarukat nem cseréltek, azok jelentős része már 108, illetve 74 éves). A járdán is kicserélték a pályalemezt.

E két jelentős változtatás mellett több más, kisebb-nagyobb változás is történt a hídon.

3. A leglátványosabb változást a laikus szemlélő számára talán a lámpák cseréje jelenti. A mostani felújításnál visszatértek a két világháború közötti megoldáshoz, azaz a kandeláberek két kart kaptak. Ez 1915-ben szükségmegoldás volt, egyszerűen máshogy nem tudták megoldani, hogy elég fény legyen a hídon. A II. világháború utáni újjáépítéskor ezt a megoldást elvetették, visszatértek az 1914 előtti változathoz. Egyébként a háromágú kandeláberek használatát 1986-ban is megvizsgálták, mert akkor is elégtelennek találták a híd világítását, de akkor az Országos Műemléki Felügyelőség ezt a megoldást nem támogatta. Most modern LED-lámpák kerültek a kandeláberekbe, így már elég fény lesz a hídon.  

Új, háromágú kandeláberek a hídon (Fotó: A-Híd Zrt) 

4. Megváltozott a híd színe. A hidat számtalanszor átfestették, a sötét ólomszürkétől, a zöldesszürkén át a világosszürkéig mindenféle volt, de egy biztos, mindig valamilyen szürkés árnyalatú volt a híd. A mostani szín kiválasztását hosszas kutatások előzték meg, megnézték, hogy a megmaradt eredeti elemeken milyen színű festék található még (a legkevésbé változtatott eredeti láncszemek a Budapesti Műszaki Egyetem folyosóján láthatók). Mindenesetre a mostani kékesszürke szín sötétebb, mint a régi.

5. Megszépültek az oroszlánok. Az oroszlánok is megöregedtek, elkopott a foguk, piszkos volt a bundájuk. Most szakszerű restauráláson estek át, visszakapták fogaikat, és pótolták az egyéb kopásokat, javították a hibákat.

Az oroszlánok is megfiatalodtak. (Fotó: A-Híd Zrt) 

6. Megújultak a feliratok és a kőrészek. A kőfelületet ahol kellett, cserélték, javították a burkolatot és a díszítőelemeket, a pilléren a vízmércék rovátkáit is újravésték (kettő is van, ráadásul eltérnek egymástól), a talapzatokon a feliratokat is megújították, ahol hiányzott a híd neve (Széchenyi lánczhíd – 1915-től viseli ezt a nevet) pótolták.

7. A híd új, energiatakarékosabb díszkivilágítást kapott. A LED-es világítás kevesebbet fogyaszt, jobban szabályozható – a színe is! – mint a régebbi.

8. Nem látható változások történtek a lánckamrákban is. A lánckamrák mélyen a föld alatt találhatók, ide horgonyozzák le a hidat tartó láncokat. Nagyon fontos, hogy ezek a termek minél vízmentesebbek legyenek. Az elmúlt 174 év alatt a teljes szigetelést soha nem sikerült megvalósítani, szinte folyamatosan szivattyúzni kellett a vizet innen. A szigetelést most is megújították, modernebb vízzárást kaptak a horgonykamrák, amelyekhez új hágcsókon juthatnak le ezentúl a szakemberek.

A pilonok tetején a nyeregsaruterem (Fotó: A-Híd Zrt) 

9. Nagyobbak, jobban beláthatóak a hídfők aluljárói. A hídfőkben több ütemben épültek ki az aluljárók, azaz nem az 1849-es eredeti  híd részei. A mostani felújításnál kiszélesítették őket, ezáltal a gyalogosok és a kerékpárosok is biztonságosabban tudják azokat használni.

A kiszélesített aluljárók egyike (Fotó: A-Híd Zrt) 

10. A hídon más a forgalom rendje, mint korábban volt, hiszen „civil” személyautók nem hajthatnak át rajta, csak a taxik és a BKK járművei, valamint a kerékpárok. A hídon a története során szinte mindig érvényben volt valamilyen forgalomkorlátozás, hol a nehezebb szekereket vagy az omnibuszokat tiltották ki, hol a kerékpárokat, a II. világháború után pedig a lassabb járműveket. 

A mostani átadást követően néhány évtizedig használható lesz a híd, de a következő felújításnál valószínűleg drasztikusabb változtatásokat kell végezni rajta.

Nyitókép: Az újjászületett híd (Fotó: A-Híd Zrt)