Hogy a „betontenger” kifejezés találó a Budaörsi útra és környékére, könnyű belátni. A Sas-hegy menedék volta is nyilvánvaló, mert tényleg úgy emelkedik a beépített terület fölé, mint valami sziget a tengerben (még akkor is, ha az efféle kertvárosias beépítettség, amely körülveszi a hegyet, Budapest sok részén maga volna az oázis). A szavak igazi értelmét mégis akkor értjük meg, ha végignézzük a néhány éve felépült tágas látogatóközpont kiállítását.

A Sas-hegy megismeréséhez ugyanis nem annyira a távolba kell meredni, hanem inkább le kell hajolni a földig, és az apró részletekben, kis élőlényekben meglátni az értéket, az évezredes üzenetet. Nem harsány dolgok ezek, hanem finom kis rezdülések. Egy sajátos gyíkfajta, amely itt sütkérezik az első tavaszi napfényben. A sziklagyepben élő bikapók, a nyúlfarknyi budai nyúlfarkfű vagy a dallamos nevű magyar gurgolya. Kész csoda, hogy itt, a nyüzsgő város közepén ilyen békességben élhetnek. Pontosabban a természetvédelem egyik sikertörténete: a Sas-hegyet már 1958-ban védett területté nyilvánították, így elkerülte, hogy a terjeszkedő város minden talpalatnyi zöldet elfoglaljon.

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Korábban, még a XIX. században ez is szőlőhegy volt (persze csak ott, ahol a szőlő és ember is meg tudott kapaszkodni), és a filoxéra után könnyen juthatott volna az óbudai hegyek vagy a Rózsadomb sorsára. Neve egyébként, bármennyire is szép volna, egyáltalán nem azért „sas”, mert itt bármi efféle ragadozó fészkelne: egyszerűen így ferdült el a korábbi Adels Berg, azaz Nemesek hegye Adlers Bergre, azaz Sas-hegyre. Felér amúgy egy időutazással ide feljönni: a hegycsúcsról könnyebb elképzelni az egykori Budát, amikor még csak egy-két hétvégi nyaraló vagy présház tarkította a hegyoldalakat. 

A természetvédelmi területre a '90-es években még bárki belóghatott kutyát sétáltatni, csak az elmúlt évtizedben kezdték igazán komolyan venni a védelmét. Ma már masszív kerítéssel, állandó őrséggel védik; és fokozatosan kiegyelték azokat a fajokat is, amelyek nem idevaló őshonos növények. Sőt, egy XI. kerületi képviselő kezdeményezésére a környező háztulajdonosokat is megkeresték, hogy lehetőleg onnan se terjedjen át például az agresszíven tért hódító orgona vagy bálványfa. Ha vállalják, hogy ezek helyett őshonos cserjéket (sóskaborbolya, kökény, galagonya) vagy fákat (tölgyek, hársfélék, korai mezei-, hegyijuhar-fajok) ültetnek, az újbudai önkormányzattól elismerést is kaphatnak: egy „Sas-hegy Barát Kert” feliratú zománctáblát (meg ezenfelül még más ajándékokat is).

A Sas-hegy igazi szezonja márciusban indul, ugyanis ekkor nyílik az egyik legszebb, legfotogénebb virág a még csak éledező gyepen: a leánykökörcsin. Ezt is, mint mindent, vezetett túra keretében lehet megtekinteni. A program évek óta tömegeket vonz ide. Március 18. és 20. között minden nap 11-kor és délután egy órakor is várják azokat, akik csalhatatlan bizonyítékot keresnek arra: itt a tavasz. És ehhez még a városból sem kell kimozdulniuk.