2016. július 10. 18:43

Nemrég derült ki: az MNB egyik alapítványának a tulajdona lett a Várkert Bazár előtt lévő kis díszes épület. Kaszinó? Kioszk? Vagy mi is ez? Ennek járunk utána.

Írta: Viczián Zsófia; fotók: Timár Sára.

 

Dunai panoráma? Sgraffitók a bejárat felett? Nem csak az elit kiváltsága nálunk: volt a régi Budapesten néhány olyan szolgálati lakás, amely az arisztokraták palotáival vetekedett (legalábbis lokációját tekintve biztosan). Egy gépész és családja lakta például a Margitsziget vízesése mögötti kis épület emeletét, és sokak által ismert az Alagút oldalában lévő, a Lánchídra panorámás kis hídfelügyelő-otthon is. De talán ezeken is túltesz a Várkert Bazár előtt álldogáló kis épület emelete, ahol szintén egy gépész lakhatott.

Az épület, amely a Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítvány tulajdonába kerül 10,5 millió euróért, már messziről a szemünkbe tűnik, ha a felújított rakparton, a lassan belakottá váló Várkert Bazár előtt sétálunk. Előtte alkotójának, Ybl Miklósnak a szobra áll: hogy milyen tiszteletnek örvendett az építész, az mutatja, hogy ez az alkotás néhány évvel halála után, közadakozásból emeltetett.

A ma kioszként vagy kaszinóként ismert kis neoreneszánsz stílusú, tornyos épület, nem csalás, nem ámítás, eredetileg bizony szivattyúháznak, vízmű-épületnek készült. Az 1870-es években itt még egy egyszerű, falusias házsor húzódott a szabályozatlan Duna-parton: csak amikor már egy vállalkozó engedélyt kapott az egyik házikó helyén építendő többemeletes bérházra, akkor kapott észbe a város vezetése, hogy a palota előtti területet a királyi rezidenciához méltó módon kéne kialakítani – azaz nem volna ildomos, ha az uralkodó az ablakon kikönyökölve bérházak tűzfalait látná. A régi házsort tehát elbontatták, az új engedélyét visszavonták, és helyükön felépült Ybl nagyszabású lépcsője és kertje, no meg azért két lakóház is a két oldalon (egyik a testőrségnek, a másik viszont bérháznak, mindkettőben ma múzeumot, kulturális intézményeket alakítottak ki).

A rohamosan fejlődő Budapestnek a XIX. század utolsó évtizedeiben az egyik legnagyobb gondja a biztonságos vízellátás és csatornázás megoldása volt. Pesten a körút alatt kiépített rendszer sokat javított az állapotokon, Budán kicsit bonyolultabb volt a kérdés a domborzat miatt. A Vár vízellátását a Duna (is) jelentette, és ahhoz, hogy a víz feljusson a dombra, szivattyúra volt szükség: hát ennek épült ez a kis épület. Hét éve a budai főgyűjtőcsatorna építése során bukkantak rá később arra az eredeti ciszternarendszerre, amit Ybl tervei alapján építettek ki. A kavicságyon átszűrt vizet gőzszivattyú juttatta fel a hegyre, ez a szerkezet foglalta el a házikó alsó szintjének nagy részét. 

Az épület legszebb építészeti megoldása, ha úgy tetszik, egy igazi „geg”: a torony. Első ránézésre ez egy épületdísz, egy romantikus kis plusz a házon, pedig valójában nagyon is prózai szerepe van: ez volt a gőzszivattyú kéménye. Ha közelebbről megnézzük, tényleg látszik, hogy oldalt mindenütt zárt, kupolaszerű teteje pedig valójában egy füstcső vége. Mégis az egész olyan bájos, olyan tökéletes, és mint ilyen, jól mutatja, hogy Ybl bizony nem csak korának jó iparosa, hanem valódi alkotó volt  Egyébként a mester nem csak itt alkalmazta ezt a trükköt, hanem néhány vidéki kastélynál is, ahol szintén az efféle épületeknél elengedhetetlen tornyokba rejtette a gépészeti megoldásokat.

A ciszternás-gőzszivattyús rendszer felett néhány évtized alatt eljárt az idő, így a szivattyúház funkciója is átalakult később: volt itt zenepavilon, kávéház nagy terasszal, a '70-es években egy táncegyüttes is birtokolta. A rendszerváltás után renoválták, és a korszakra oly jellemző módon az újgazdagok bőrkanapés, aranystukkós, üvegcsilláros szerencsejátékterme lett belőle. A 2000-es években a kissé megkopott épülettel kapcsolatban, amely magánkézben volt, számos terv született. De még a Várkert Bazár felújításakor sem sikerült állami kézbe venni, így akkoriban minden díszes avatást egy kicsit elcsúfított a körbekerített, megkopott épület látványa. A legutóbbi időkig fenn volt az ismertebb internetes ingatlanos oldalakon is. Most az Alapítvány azt ígéri, újra megnyitják a köz előtt, rendezvényterme, kiállítóterme lesz. És akkor talán egyszer majd megláthatjuk mi is, milyen volt a gőzszivattyús gépész ablakából a panoráma… 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó