Írta és fényképezte: Viczián Zsófia

Arany Jánost 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és ezzel az is eldőlt, Pestre kell költöznie, hogy el tudja látni e megtisztelő címmel járó – sokszor nem megtisztelő, hanem inkább lélekőrlőnek érzett – feladatait. Ma már könnyen átsiklik a szemünk e társaság nevén, pedig amit tagjai tettek a magyar nyelvért, kultúráért, az nagyon izgalmas és fontos volt. E társaság elődje, az Auróra-kör már az 1820-as évek második felétől rendszeresen összejárt a Károlyi család egyik pesti bérpalotájában. A korszak vezető értelmiségei voltak a tagjai. Itt olvasták fel először verseiket (mondjuk Vörösmarty), itt vitatták meg a legfontosabb politikai témákat (mondjuk Deák és Fáy), itt találkoztak a színészek, festők, itt vitatták meg a magyar őstörténet és nyelvészet fő irányait, itt találtak ki újabb és újabb magyar szavakat a latin vagy német kifejezések helyett. Néha a „szent öregként” tisztelt Virág Benedek is rászánta magát, hogy átballagjon hozzájuk a hajóhídon Tabánból. A kapu előtt gyakran áll meg valamelyik várva várt vidéki vendég, például Kazinczy, Kölcsey vagy Wesselényi kocsija.

A ház, ahol mindez – a magyar kultúra modern kori alapozása – zajlott, a mai Erkel utca és Üllői út sarkán ma is áll. Az ezzel szemközti házba költözött Arany 1860 őszén (amikor az irodalmi élet szalonok helyett már kávéházakban zajlott).

„Szállást nehéz volt kapnom, mert hamar kellett és rendkívüli időben. Mindazáltal kaptam, nem is drágán, csakhogy nem éppen a város közepén. A Széna tér közelében van, az Üllői út és egy mellékutca sarkán, mely utóbbira a kapu is nyílik, s melynek Három pipa utca az ő classicus neve, szám no. 11.” – írta levelében. A második emeleten egy négyszobás lakásba költözött.

A gangról látszott a Gellért-hegy

A lépcsőkorlát még az eredeti lehet

Erkel utcai klasszicista ház ráépítéssel

Három pipa utcza

Akkoriban – a nagy pesti építkezések előtt – ez még ugyancsak külvárosias hely volt. Az említett Széna tér, a mai Kálvin tér ekkoriban még a város kapujának számított, ahová a nagyvásárok idejére az ország minden részéről érkeztek árusok. A lakás ablakából, ahogy lánya, Juliska leveléből tudjuk, gyönyörű panoráma nyílt a Gellért-hegyre – hiszen a városrészben ekkoriban még jórészt csak földszintes vagy egyemeletes házak voltak. A szemközti házat is, amelyet eredetileg Pollack Mihály tervezett a Károlyi család számára, ekkor toldották meg egy emelettel Ybl Miklós tervei alapján. Az építész egyébként maga is itt lakott 1871-ig, szóval az utcán könnyen összetalálkozhatott Arannyal.

A külvárosias környezet nem volt problémamentes. Az udvarban, az Arany család leveleiből tudjuk, mindenféle vegyes népség élt, akik gyakran ököllel adtak súlyt igazuknak. Őt magát „betűszedőként”, azaz nyomdai munkásként regisztrálták – azzal, hogy újságíró vagy pláne, hogy író, a házmester nem tudott mit kezdeni. Sajnos kamra és padlás is csak szűkösen volt – a vidéki tágassághoz szokott Aranyékat ez is zavarta. No meg a szél, ahogy Juliska írta: „A ház szögletén lévén s körötte apróbb házak állván, nagyon ki van a szél rohamának téve.” Az alföldi ember pedig tudja, hogy a szél veszélyes – különösen, ha az ember olyan aggályosan figyeli egészségi állapotát, mint ahogy azt Arany János tette.

Egyszóval nem voltak teljesen megelégedve az első pesti lakással, tervezték is, hogy tavasszal máshová költöznek. De aztán mégis maradtak évekig. „Naponkint, míg melegebb napok voltak, olcsó kirándulás a zöldbe családommal s egyik-másik jó ösmerősinkkel, fűszerezte a pesti létet; annyira, hogy elmondhatom – kilenc évig nem szórakoztunk Kőrösön annyit, mint Pesten ez egy év alatt. Pedig szegényesen élünk, nem szükséges traktákat adni, pazarolni, hogy az egy ember délutánt kellemesen töltsön” – írta Tompának. A „zöld”, ahová kirándultak, valószínűleg a közeli Orczy-kertet jelentette, ennél messzebbre, pláne át Budára valószínűleg nem jártak.

Arany nehezen barátkozott meg a városi léttel. De a rá jellemző alapossággal látott neki mégis: egy fennmaradt listán kézírásával látható: „Pest város általam ismert és bejárt utcáinak névsora ABC-rendben 1861.” Szisztematikusan feltérképezte a területet.

A ház, ahol lakott, ma is áll, rajta emléktábla is figyelmeztet erre. Kívülről aránylag jó állapotú, belül azonban ma is átérezni valamit a régi zavaros állapotokból. A gangról már nem zavartalan a kilátás, de a lépcsőkorlát még talán ma is az, amelyen egykor a költő is végighúzhatta ujjait.