2017. február 10. 12:05

Lóvasút, villamos, trolibusz. Három teljesen különböző, kötött pályás közlekedési eszköz, amelyekben egyetlen dolog mégis közös: a zugligeti végállomás, amit pontosan százötven esztendeje kezdtek el építeni a lóvasúthoz. Ezt a villamos is használta, trolibusz viszont azóta sem épült Zugligetre.

Írta: M. Orbán András

 

A zugligeti lóvasút előzményei még a reformkorba nyúlnak vissza, amikor is a modern városi kultúra térnyerésével kedvelt kiránduló és pihenőhelyekké váltak a város fölötti, akkor még szinte egybefüggő erdős területek. Sorra létesültek a kertvendéglők is, így a pihenőövezet megközelíthetősége fontos szempont lett, a fiákerek kényelmetlenek voltak és nem is szolgálták ki a hegyekbe látogatók igényeit.

A lóvasút építése a tervekhez képest csak később, pontosan százötven éve, a kiegyezés évében kezdődött meg. Megépítéséhez elegendő forrást a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) tudott biztosítani: a pálya építésére még a megalakulás évében engedélyt kaptak, és 1868-tól már utasokat szállított a Lánchídtól induló lóvasút. Igencsak megtérülő beruházásnak mutatkozott, akkori léptékkel mérve már az első hónapban is nagyon sokan utaztak rajta.

1896-ban az elsők között villamosították, a korszerűbb járművek (azaz a villamosok) fogadásához a ma is meglévő Szépilona kocsiszínt átépítették.

Az 1900-as a zugligeti vonalon történt az egyik legkomolyabbnak számító villamosbaleset. A fenti végállomáson elszabadult egy kocsi, ami több száz métert tett meg lefelé fékezetlenül, és a Zalai útnál felborult, a balesetben négyen meghaltak. 1903-ban ezért a végállomást feljebb helyezték a későbbi libegő közelébe. Drótkötélpályáról persze ekkoriban még nincs szó, kis kitérőként viszont meg kell említenünk a gőzvontatású fogaskerekűt, ami ugyancsak a kirándulók kiszolgálására létesült és csak jóval később villamosították.

Az új végállomás szintén díszes várakozóhelyet kapott, sőt a két vágány mellé hamarosan egy harmadikat is építettek. Minderre pedig szükség is volt, mert 1907-től abszolút ma is korszerű és sűrű, hatperces járműkövetésről beszélhetünk az akkori 43-as villamoson. Kapott egy betétjáratot is 47-es néven, ami a Széll Kálmán tér közelében lévő Retek utca és a felső végállomás között közlekedett nyaranta.

Érdekesség, hogy nem a trolibusz az első megvalósulatlan álom ezen a vonalon. Az első világháború előtt ugyanis akkora forgalmat vártak, hogy pótkocsis üzemeltethetőség miatt egy föld alatti hurokvégállomást szerettek volna építeni a villamosnak. Erre meg is született az engedély, de a világégés miatt ez a vonal többé már nem ment át a pesti oldalra, végállomása a Széll Kálmán téren maradt és a 81-es számot vette fel. (A lóvasutat még színekkel jelölték.)

Népszerűsége töretlen volt és szerencsére a második világháború sem tett komoly károkat benne. Igen hamar, még 1945-ben újraindult rajta a közlekedés. Az 1950-es években viszont egyre nagyobb teret nyert a fővárosban a trolibusz. Főleg a kisebb forgalmú és a kor vagy inkább pártszellem szerint elavult villamosokat akarták kiváltani vele, viszont a troli az infrastruktúrát és működési előzményeit illetően egyáltalán nem volt honos a budai oldalon.

Trolit ígértek viszont az 1955-től már 58-as villamos helyére is. A sínek állapota is leromlott, bár egy hatvanas évekbeli fotó még vágányfelújításról tanúskodik. A másik nem elhanyagolható ok, hogy a hegyvidéki vendéglők javát államosították és ezáltal a villamos is vesztett a forgalmából. Ugyanakkor a hetvenes években, Pest, Buda, Óbuda egyesítésének centenáriumán elindult a libegő, amihez jó szolgálatot tett (volna) az 58-as, melynek pályája viszont eddigre már tényleg nagyon leromlott. 1975-76-ban épült a ma is ismert Szilágyi Erzsébet fasori dupla sínpár, de a villamosok már ennek az elkészülte után sem érhették el többé az akkor már Moszkva teret. Sőt, a Szépliona kocsiszíntől felfelé vezető szakaszon már csak egy vágányt lehetett használni, később pedig ezt a maradék szakaszt is kettévágták. Hiába volt ugyanaz a vonal, az alsó és a felső „csonkon” egy-egy kocsi ingázott, és át kellett rájuk szállni. Szinte pontosan negyven éve az 58-as villamost ezért leállították, és az 58V jelű buszt indították helyette, ami 158-as számmal véglegesült, a trolibusz pedig azóta sem indult el. 

2008-ban aztán a 158-ast is „megvariálták”, helyette a 291-es jár erre, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem hallgatóira gondolva pedig a 222-es (ami a 22-es „család tagja”) Budakeszi irányába a Zugligeti úton közlekedik. Ahol a villamosremiztől egy darabon még mindig sejthető, kivehető az egykori 58-as helye, nem is nehéz odaképzelni a sárga járműveket. Egy hazai villamosbarát egyébként alaposan utánajárt és dokumentálta a vonalat, és bár a helyiek vágyáról árulkodik, hogy külön Facebook-csoportot is létrehoztak a visszaállításáért, erre sajnos nem sok esély mutatkozik.

Egyvalami azért mégis életre kel a vonalból, mégpedig a már fent is említett egykori lóvasút-végállomás épülete. A XII. kerület felújítja, amivel visszakapja az eredeti jellegét és otthont ad majd a helytörténeti gyűjteménynek.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó