2017. február 14. 21:30

A kiskörúti park nagy idők és fontos események tanúja, jobban megnézve azonban látható: mindenkori állapota nem feltétlenül tükrözte Budapest hangulatát. A megújulás előtt álló Múzeumkert végső terveit február végén nyújtják be, a munkálatok nyár folyamán kezdődhetnek el.

Írta: Bukovszki Péter; fotók: Komporday Tamás, archív: Fortepan, MNM

 

A Múzeumkert ma a nyugalom szigete, valóságos oázis a város egyik legfontosabb és egyúttal meglehetősen zsúfolt része, a Palotanegyed és a Belváros határán. A parkban álló évszázados fákról gyakran hallani madárdalt, itt ugyanis az énekesmadarak nem vendégek, hanem őslakosok; a város más részein ritka feketerigóval itt például bármikor találkozhatunk. Azt, hogy melyek a park legidősebb fái, senki sem tudja biztosan, a szakemberek a törzsvastagságból azonban arra következtetnek, hogy a főlépcsőtől jobbra álló japánakác és két bálványfa lehetnek a legrégebbi lakók. Előbbinek az ültetését 1873-ban bírálták is a lapok, mondván: takarni fogja a Múzeum homlokzatát. Takarja is, immáron több mint száz éve, és mivel állapota engedi, a felújítás után is a helyén marad. A bálványfa egyébként telepítésekor még botanika ritkaságnak számíthatott Magyarországon, ma viszont már veszélyes, invazív fajként kezelik.

Több fa, rendezett sétányok: az új kert terve

Régi terv – mai formában

Tavaly augusztusban derült ki: sikerrel zárult a Nemzeti Múzeum kertjének rekonstrukciójára kiírt ötletpályázat, amelyet a TÉR-TEAM Kft. tervezői nyertek meg. A Szabó Gábor és Szende András vezette csapat eredeti elképzelése a Múzeumkert Petz Ármin, az Orczy-kert egykori főkertésze által 1853-ban elkészített, angolparkos koncepciójának visszaállítása volt.

Noha a győztes pályamű kész alternatívát kínál, a kert leendő formája még mindig nem teljesen végleges, hiszen a másfél évszázaddal ezelőtti kertrendezést nem lehet egy az egyben megismételni. A végső tervet a múzeum sokoldalú egyeztetések eredményeképpen, a hajdani kertrendezés óta eltelt 160 év minden változását figyelembe véve dolgozta ki; a benyújtás határidejéig, február 28-ig azonban még mindig van lehetőség kisebb változtatásokra. Erre adott teret például a február 10-én, a Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett lakossági fórum is, ahol a kertrendezés véglegesnek szánt koncepcióját is ismertették.

Több fa, több lehetőség

A bemutatott tervek nagyrészt megegyeznek a tavaly óta ismert koncepcióval, de kiegészültek az azóta elkészült növényfelmérés eredményével. A park 227 fájából 38 beteg és veszélyes példányt kell kivágni, a növényápolási munkák már január vége óta zajlanak. A tervezők egyik fő szempontja a meglévő növényállomány megőrzése mellett a zöldfelület növelése volt (ez a jelenlegi kb. 8300 m2-ről 11 300 m2-re nő), amit többek között a szükségtelenül leburkolt területek fásításával érnek el. A 38 kivágott, beteg fa helyett újakat ültetnek, aminek köszönhetően a jövőben több fa lesz a parkban, mint eddig. A fafajták kiválasztásakor egyébként – a történeti hűség mellett – a jelen kor időjárási és légszennyezettségi viszonyait is figyelembe vették.

A Múzeumkert kiemelt fontosságú történelmi helyszín, őszinte öröm tehát, hogy a jelenlegi parkrekonstrukció tervezői nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is koncentráltak. A távlati tervek között szerepel ugyanis a Múzeumkert Pollack Mihály térrel való összekötése, amit az indokol, hogy a Rádió volt épületei a Múzeum birtokába kerültek (erről bővebben itt olvashatnak). Egy biztos: a Múzeumkert Ybl Miklós által tervezett kerítése biztosan megmarad, sőt, fel is újítják. A növényállomás megújításán kívül egyébként a park szobrait is restaurálják, és logikusabban, új rendszer szerint helyezik át a kerten belül át.

A Múzeum klasszicista kertészházából (egy kisebb bővítés után) kávézó-cukrászda lesz, ahol nyugodtan megpihenhetnek majd a Múzeum utca felőli sarokban kialakítandó játszótér kisebb-nagyobb vendégei és a park többi látogatója is. Ez utóbbi igen fontos változás, hiszen valódi élettel töltheti meg a kertet, jelenleg ugyanis a park hátsó részén nincs semmi, ami miatt érdemes volna idesétálni.

Sokakat érinthet a park Kálvin tér felőli sarkán lévő, régóta lezárt nyilvános illemhely felújítása és beüzemelése is, ez ügyben a Múzeum már tárgyal az illetékes Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.-vel.

Az egykori kertészlakból a tervek szerint hangulatos kávézó és cukrászda lesz

Vesta elvadult papnéja

A Múzeumkertre manapság úgy szokás gondolni, mint nagy múltú, jó adottságú parkra, amit csak az elmúlt évtizedekben hanyagoltak el. Ez nagyrészt igaz is, mindemellett azonban a korabeli sajtó már az 1800-as évek végén a park méltatlan állapotán sajnálkozott. A Vasárnapi Újság 1864. szeptember 11-i számának melléklete például azt írja a múzeum kertjéről, hogy „aki kora reggeli sétára egyszer véletlenül oda téved, aligha fogja másodszor is fölkeresni”.

Hogy miért? A lap rendkívül érzékletesen mutatja be a kertben tanyázó embereket, kezdve az egyik padon végignyúló, „az éjjel tizenhat korcsmából kivert alaktól”, aki ráadásul olyan erősen horkol, „hogy a kedves madárkákat örök időkre elriasztaná, ha vércséken és varjukon kívül egyéb szárnyasnak is kerekednék kedve e helyre röppenni”. Egy másik padon „Vestának valami elvadult papnéja ábrándozik, s csorba fésűdarabbal igyekszik rendbe hozni az éjjel összekuszált hajzatát”, de a kert egyéb részein találkozhatunk borotválkozó sihederekkel, facér lakatoslegénnyel és otthagyott szappandarabbal is, amelynek gazdája éppen a kert egyik kútjában mosdik.

A park ma, amellett, hogy a városlakók kedvelt pihenőhelye, szövődő szerelmek helyszíne is, a néha tragédiát okozó heves érzelmek azonban régen sem kerülték el: a Fővárosi Lapok 1865. július 12-i száma például arról számol be, hogy „a múzeumkertben egy 20 éves kereskedőlegény szurkálta össze nyakát nem viszonzott szerelem miatt, s igen szánalomra méltó állapotban vitték a kórházba”.

Békebeli hangulat - a Múzeumkert a Múzeum utca sarka felől az 1910-es években

Régi szép idők után

Mint láthatjuk, a „régi szép idők”, bár réginek régiek, egyöntetűen szépnek csak távolról látszódnak. A Múzeumkert azonban több mint másfél évszázada színtere a legkülönbözőbb eseményeknek, több forradalmat, háborút és átépítést átélt, s eközben mindig a nyugalom szigetét jelentette az idetévedt látogatóknak.

A Múzeumkert rekonstrukciója az eddigi tervek alapján úgy tűnik, igazán méltó lesz az ország egyik legrégebbi, 1802-ben alapított intézményéhez (a három legnagyobb történelmi egyházon kívül csak a Nemzeti Levéltárat alapították régebben) és 1847-ben épült palotájához is. Külön öröm végre olyan hozzáállást látni Budapesten, amit a Múzeum a projekttel kapcsolatban képvisel: az elmúlt hónapokban láttuk, hogy a beruházással kapcsolatos lakossági és szakmai érveket valóban megfontolták és ha kell, változtattak a terveken; a folyamat ráadásul szinte teljes egészében átlátható, nem bukkannak fel hetente elhallgatott részletek, mint más nagyberuházás esetében.

Fontos azonban a jövő is: csak folyamatos ápolással lehet elérni, hogy a – tervek szerint idén december végéig elkészülő – park ne kerüljön többé olyan méltatlanul elhanyagolt helyzetbe, amibe az elmúlt hetven év hanyagsága sodorta. Reméljük, hogy így lesz.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó