2017. március 21. 17:28

Most már tényleg itt a tavasz: kivirágoztak a Gellérthegy mandulafái, látszik messziről, ha felnézünk a hegy déli oldalára. Na de hogy is kerültek ezek a fák ide?

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia; archív képek: fortepan.hu.

 

Minden olyan városban, ahol jelentős turistatömeg mozog, vannak olyan helyek, ahová a helyiek már kevésbé járnak. Budapesten talán a Citadella környéke a leginkább ilyen, ahol magyar szót alig hallani. Pedig most érdemes a Szabadság híd felől felkapaszkodni a kereszthez és aztán tovább is, a Szabadság szoborhoz.

Az amúgy is páratlan városi panorámát ugyanis most nagyon megdobja, hogy kezdenek virágba borulni a fák. Különösen a mandulák. 

Kinek ne derengene Janus Pannonius verse: igen, a mandula régi szimbóluma a reménynek, az új kezdetnek, a megújhodásnak. (Annyira, hogy ez már a Bibliában is benne van.) Szóval a tavasznak.

Na de nem emiatt van belőle annyi a Gellérthegyen. Hanem azért, mert a hegy déli lejtője valamikor híres szőlőtermő vidék volt, még a filoxéra-vész előtt. Nem véletlenül van itt a kertészeti egyetem (hivatalosan Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar), ennek az őse is egy vincellérképző volt tulajdonképpen. A fákat már utóbb tervszerűen telepítették a Gellérthegyre, előtte inkább csak gyepes, sziklás hegyoldal volt, ahogy régi képeken is látszik. 

Az 1870-es években nem csak fák, de még Újbuda egy jó része se volt meg, helyén a Duna folyt

Délnyugati lejtő, 1918-ban

Mandulák már 78 éve is virágoztak itt

 

És ahol megnő a szőlő, ott jó a baracknak is. Barackot pedig legjobb mandula alanyba oltani – ez ugyanis különösen is szívós növény. Kerkápoly Károly, a XIX. század második felének ismert politikusa és a szőlészet nagy barátja a kissé elvadult déli oldalon olcsón szerzett egy nagyobb birtokot, és ott gyümölcsöst telepített. És persze alanynak mandulákat. Sajnos ebből ma már aligha maradt valami: a szőlő kiveszett, a barackfák is, meg amúgy is beépült az egész hegyoldal.

Csak a szívós mandulák maradtak és terjedtek el, jó mélyre eresztve gyökereiket a dolomitban. És most virágoznak, a legnagyobb örömünkre.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó