2017. május 16. 08:02

Hogyan lehet érdekessé, kortárssá, és mégis tartalmassá tenni egy reformációs megemlékezést? És hogy lehet eljuttatni az emberekhez, hogy észre is vegyék? Sétáljon egyet a Kálvin téren, és megtudja!

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia

 

„Itt állok, másképp nem tehetek” – olvashatja egy betonkockába öntve az, aki mostanában a Kálvin téren a villamosra vár. Nem egy újabb városi partizáncsapat gegje ez, finom iróniával a tömegközlekedésre, hanem idézet, ott is áll alatta: Martin Luther. Ezt mondta, amikor a kor leghatalmasabb vezetői elé citálták, tudva, az életével is felelhet állításaiért. Súlyos mondat, minden történelemkönyvben ott a helye.

Ha valami, ez összefoglalja, mit is jelent hinni, meggyőződve lenni az igazságról és bátran vállalni is azt. Egy modern Európa kezdőmondata, a reformáció tömör foglalata. Na jó, és igen, geg is, vicc, mert hát tényleg mi meg itt állunk a megállóban, 500 évvel később, és nem az igazunkért küzdünk, hanem a szabad helyért, hogy legyen hova letenni a szatyrot. 

Ez a mondat az első abból a 95-ből, amit a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából betonba öntve elhelyeztek a Kálvin tér (K-betűket mintázó) kövezetébe ágyazva. Hol ritkásabban, hol sűrűbben tették a díszburkolatba, most pedig hivatalosan is átadták a városnak.

A kockákon egy-egy klasszikus mondat olvasható a reformáció nagyjaitól, illetve egy-két sor a magyar irodalomból, amely arra reflektál valamiképpen. Kálvin (itt eredeti írásmóddal: Calvin), Luther, Melanchton vagy Zwingli mellett, azokra merőleges irányban felsorakozik Kazinczytól Nádas Péterig, Móricztól Kányádi Sándorig számos szerző. Nem csak írók, költők, hanem a protestáns egyházak legnagyobb hatású prédikátorai is, beleérve a legutóbbi időket is: Méliusz Juhász Pétertől kezdve Ravasz Lászlón át Cseri Kálmánig. A két szöveg – a tervezői szándák szerint – együttesen fejezik ki a reformáció globális és lokális hatását.

Az installáció alkotói dr. Szabó Levente és Polgárdi Ákos voltak, de munkájukat még sokan mások is segítették. Az ünnepélyes átadáson Hafenscher Károly, evangélikus püspök, a Reformációi Emlékbizottság miniszteri biztosa és Balogh Zoltán, emberi erőforrások minisztere („civilben” szintén református lelkész) is beszélt. Az  alkotók is szót kaptak: dr. Szabó Levente az installáció koncepcióját ismertette, hozzátéve, hogy a magyar identitás, a magyar kultúra és nyelv sem volna a Biblia-fordítások nélkül. De, mint mondta, az általa példának kiemelt 69-es számú kövön ugyanolyan erős és aktuális Luther megállapítása: „Nincs nagyobb ellenségünk önmagunknál”, mint (a történetesen katolikus) Esterházy Péteré: „Luther kérdése az volt: találok-e egy irgalmas Istent. Az én kérdésem: találok-e egy irgalmas embert”. Polgárdi Ákos pedig arról szólt, hogy reformáció a reneszánsz humanizmustól a felvilágosodásig ívelő európai kultúra fontos pontja, és egyben a magyarság európaiságának záloga is. 

És hogy ne csak Kálvin álldogáljon szoborba öntve, a téren megjelenítették Luthert is, élőszoborként (lásd fent) – ez egyúttal az arra járó turistákat is jól szórakoztatta. A fehér alak azokon a térsíkból kiemelkedő kockákon állt, amelyeken a koncepció két mondatba sűrített lényege angolul és németül is olvasható: így a figyelmesebb vendégek talán még ezt is el tudták olvasni, ha már megálltak bámészkodni a mozdulatlanságba merevedő férfi előtt. 

Jó lehetett részt venni ennek az installációnak a megvalósításában. Keresni a klasszikusok írásaiban a lutheri tételek számához igazodva 95 jó mondatot, és mellé a magyar irodalomban is ugyanennyit. Óriási munka ez (erre az alkotók is utaltak). Olyanok mondatokat, amiket egy átlagos járókelő anélkül is el tud olvasni, hogy igazán lassítania kéne, de amelyektől mégis kap valamit. Talán van közte olyan is, amiért még meg is áll egy pillanatra. De persze lehet elmélyedni is bennük, kőtől kőig menni, megtalálni a szövegek izgalmas intertextualitását, olykor körbe nézni, hogy a pozíció talán reflexió is az elhelyezésre. (Mind megtalálható egyébként a reform500.hu oldalon.) Vagy csak figyelni a hatást. 

A betonkockák, rajtuk az írógépelt szövegekre emlékeztető tipográfiával új minőséget hoztak a városnak erre a részére. Megtépázott helyszín a Kálvin tér az egykori városfalon kívül: mai formájában egy meglehetősen eklektikus pontja a városszövetnek: lehet, hogy ezért se baj, ha inkább a lábunk elé nézünk. Az installáció élete pedig még nem fejeződött be. A tervek szerint idén október 31-ig az alkotás (fentebb jelzett) honlapján közintézmények és gyülekezetek örökbe fogadhatnak egy-egy kockát: a másolatok azután szétrajzhatnak szerte az országba, sőt, a határokon is túl. Mint egykor a reformáció eszméi.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó