2017. július 22. 09:48

Itt is, ott is állnak Budán olyan épületek, amelyek mellett évek óta sóhajtva megyünk el, szomorúan látva az épített örökség csendes leromlását. De most mintha valami elindult volna: sorra újulnak meg ezek a házak. Körkép a budai oldalról.

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia

 

Az olyan klasszikus zöldövezetekben, mint Törökvész, Pasarét, Zugliget vagy Hűvösvölgy, bizony könnyen tűnnek el a régi épületek. Tegnap még állt, ma kijön néhány munkagép, holnap már építési telek: tízesével tudnának a környéken lakók ilyet mutatni. A régi villák helyén pedig rendre egyszerű vonalvezetésű, emeletes társasházak épülnek.

De vannak szerencsére védett házak is – azonban sokszor ezek sorsa még szomorúbb. Elbontani nem lehet őket, felújítani pedig nincs pénz, vagy éppen jogi viták állnak a rendezés útjába: így omladozott már jó ideje például a zugligeti egykori lóvasút-végállomás, a Széll Kálmán térre néző Postapalota, a Marczibányi téri egykori Lövölde, a hajdan híres Sándor-villa a Völgy utcában, és így meredezik bizarr torzóként a Rózsadomb tetején a SZOT-szálló. Az alábbiakban összeszedtük, miként fordult jó vagy jobb irányba ezeknek az épületeknek a sorsa.

  1. Zugliget, egykori lóvasút-végállomás

Befejezéséhez közeledik az építkezés a Zugligeti úton. Aki most megnézi az épületet, már láthatja: csodálatos újjászületés történt. A hosszú évekig szomorúan porladó épület egyszerre kapta vissza régi fényét és lesz új funkciójú, modern kiállítótér és közösségi helyszín is.

A Kauser József épülete 1885 óta áll itt, szépségét harmonikus arányain túl a faoromzatos nyeregtető és favázas tornác adta – a korabeli divat ez volt. A lóvasút pályáját 1896-ban villamosították, 1903-ban pedig elkészült az új villamos-végállomás, de nem ez volt az igazán halálos döfés, hanem az, hogy 1977-ben megszüntették az 58-as villamost, amelyet máig sirat a budai közönség. Az épületben működött posta, távirda és telefonhivatal, aztán a felülről fedett, de oldalról nyitott, faoszlopos peron befalazásával bérházat alakítottak ki a közlekedési vállalat munkásainak.

A csendes romlás következtében a rendszerváltás után már veszélyessé váló házból kiköltöztették a lakókat, és onnantól sorsa végképp rosszra fordult. Ha valamelyik eldugott kis utcában lett volna, talán észre sem veszik: de itt, a Libegőhöz vezető út mentén közel húsz éve facsarodott nap mint nap össze az utazók szíve, ahogy a szép épület tönkremenetelét látták.

Most viszont tényleg örülhetünk, az EGT Alapból közel háromszázmillió forintot nyert a megújításra a XII. kerület, amihez a Normafa rehabilitációs program keretében a magyar állam több mint hatszázmillió forintot tett hozzá, a fennmaradó költséget pedig saját forrásból állják. A fejlesztés keretében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria állandó és időszaki kiállításainak, múzeumpedagógiai foglalkozásainak, raktárainak és irodáinak, egy információs pontnak, továbbá egy vendéglátóhelynek biztosítanak helyet.

(A lóvasútról a pestbuda.hu oldalán még itt olvashat)

 

  1. Marczibányi tér, egykori Lövölde

Hasonló stílusú épület, részben hasonló sorssal: hétről hétre szépül a Marczibányi téren a Lövölde (fent, illetve nyitóképünkön). Itt nem állami vagy önkormányzati tőke teszi lehetővé az értékmentést, hanem egy magánvállalkozás – de az örökség megőrzése, a pontos és részletes dokumentáción alapuló megújulás szerencsére ugyanúgy jellemző rá. A régi mesterségbeli tudást őrző, már 70 felett járó szakemberek segítségével pontról pontra bomlik ki az épület szépsége.

A korábbi téglavető helyén 1885-ben épült fel Hofhauser Antal tervei szerint a Budai Polgári Lövész Társaság központja: volt itt a raktártól a bálteremig, kaszinótól a borospincéig minden, és persze lőni is prímán lehetett a domboldalban. Az épület stílusa, amely ezek szerint egy évben készült el a Lóvasútéval, nagyon hasonló, az úgynevezett svájci stílus szép példája, a maga kváderezett sarkaival, téglaborításával, faoromzatos tetejével.

A különbség az, hogy a lövölde lényegében a rendszerváltásig megőrizte eredeti funkcióját. Ez persze azt is jelentette, hogy időről-időre megtoldották valamivel, ami ez épület eredeti harmóniáját kikezdte. Most fokozatosan elbontják ezeket a toldalékokat – a már csaknem kész, az egykori társasági életnek helyet adó, kiállítótérként megújuló Alvinci út felé eső szárny már sejteti a várható nagyszerű végeredményt. De a maga jelenlegi „vintage” valóságában a bálterem is csodálatosan szép. Az építtetők a kert kialakítására, a mívesen kidolgozott kerítés rendbehozására is nagy figyelmet fordítanak – a környékbeliek pedig nap mint nap örülhetnek, hogy egy újabb műemlék menekült meg a pusztulástól.

 

  1. Völgy utca, Sándor-villa

A II. kerületi Sándor-villa gyakran szerepel a jobb sorsra érdemes, de omladozó műemlék-épületek listáján. Sándor – született Schlesinger – Pál a XX. század első felének neves liberális politikusa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület alapító igazgatója volt. Hűvösvölgyben 1912-ben fogott egy nagyszabású villa építésébe – a nyaralót Kemény Mária kutatásai szerint Freund Dezső tervezhette.

A házban elkészülte után a kor értelmiségi és politikai elitjéből sokan megfordultak. A fényes évtizedek és az államosítás után a Budapesti építőmesterek ipartestülete szerezte meg, de a legtöbben úgy ismerik, mint az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (köznyelvi formában: a Lipótmező) egykori Pszichiátriai Osztályát.

Sajnos az épület története a szokásos forgatókönyv szerint alakult: fokozatos leromlás után privatizálás, majd évekig csendes, magára hagyott omladozás. Az elmúlt évben, szintén egy magánvállalkozó jóvoltából itt is megmozdult valami. Egyelőre a kert rendezése, az egykori kertészlak felújítása és a homlokzat bizonyos részeinek restaurálásra történt meg, de remélhetjük, hogy a csendes, alapos munka végén ez a műemlék is újjászületik (utcabeli pletykák szerint magán-egészségügyi intézményként).

 

  1. Széll Kálmán tér, Postapalota

A Postapalota sorsát a pestbuda.hu oldalait folyamatosan követjük. Nem csak mi: mindenki így van ezzel, aki az egykori Moszkva majd Széll Kálmán téren áthalad, hisz látványa uralja a teret. Az 1925-ben elkészült épület a maga korában takarékos, de igényes kialakítású, nagyon modern irodaház volt. Az ígéretek szerint az építkezés végére (talán jövő őszre) egy energiatakarékos, igényes kialakítású, modern irodaház lesz belőle – tehát helyreáll az eredeti állapot. Persze az igények változtak, így lesz háromszintes mélygarázs, helyet kapnak kereskedelmi egységek, és egy kellemes tetőteraszt is. A Pallas Athéné Alapítványok tulajdonában lévő épületen újra feltűnhetnek azok a finom vakolatdíszek is, amelyek az idők során eltünedeztek a homlokzatról.

 

  1. Rózsadomb, SZOT-üdülő

Végül pedig egy ház, vagy inkább egy torzó, ami senkinek sem fog hiányozni. Ezt is látjuk, nap mint nap, de nem a megmaradásáért drukkoltak a budapestiek sohasem. Úgy tűnik, húsz év után végre eltűnhet! Az ígéretek szerint korszerű és energiatakarékos, de mindenekelőtt a tájba is jobban illeszkedő társasház épül az egykori SZOT-üdülő helyén 2019 végére. A kivitelezési munkák július elején már el is kezdődtek. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó