Az egykori Árpád Kórház története egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor is özvegy Heil Józsefné született Bencsik Borbála végrendeletében meghagyta, hogy húszezer korona értékű ingatlanjának felhasználásával Újpesten kórházat létesítsenek szegény gyermekek részére. A felajánlott ingatlan azonban önmagában nem bizonyult alkalmasnak kórházi funkcióra, bár egyes feljegyzések szerint az akkor meglévő épületben, kezdetleges körülmények között már ápoltak gyermekeket.
Özvegy Heil Józsefné végakaratának teljesítését végül dr. Fuchs Ignác főorvos és Höberth Béla, a Római Katolikus Egyházközség világi elnöke karolta fel: 1905. augusztusában létrehozták az Újpesti Szegény Gyermekkórház Egyletet (más források szerint Újpesti Szegény Gyermekkórház Egyesület). Céljuk egyértelmű volt: társadalmi összefogással, adományokból és közösségi támogatásból valóban felépíteni azt a kórházat, amely biztonságos ellátást nyújthat a gyermekeknek az akkor már városi rangért folyamodó Újpesten. (Az egyesület egészen 1948 áprilisáig működött, akkor miniszter általi feloszlatással szűnt meg.)
Kezdeményezésük hamar támogatókra talált, az összegyűlt adományokból már 1906. december 16-án megnyílt a gyermekkórház első épülete a Lőrincz utcában. Ez az utca ma már csak a régi térképeken létezik; nyomvonala nem esik egybe a mai utcahálózattal, leginkább a jelenlegi Latabár Kálmán utca vonalához kapcsolható.
A korabeli sajtó elismeréssel szólt az új intézményről. Az Újpesti Közlönyt idézve az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2021. júniusi száma kiemeli, hogy „Zák Alajos építészmérnök igen dicséretes munkát végzett, amikor a rendelkezésre álló aránylag csekély összegből a modern követelményeknek teljesen megfelelő kórházat megépítette”. A beszámoló szerint az épületben világos kórtermek, magánszobák, az ápolást végző apácák lakóhelyiségei, irodák, konyha, éléstár és orvosi lakosztály kaptak helyet. Az intézmény felszerelését pedig gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kétezer koronás, valamint más nagylelkű adakozók részben természetbeni, részben pénzbeli adományai tették lehetővé.
A gyerekkórház kezdetben húsz ággyal működött, de már az első év után szükségessé vált, hogy ötven ágyasra bővítsék. Az egylet 1907-ről készült beszámolójában az is olvasható, hogy „kórházunk Árpád úti részén a fertőző betegek osztályát is felállítottuk, két szobával 10 ággyal felszerelve, így ágyaink létszáma jelenleg 60-at tesz ki.” Feltehetően a bejegyzés arra a pavilonra utal, amelyet külföldi missziók támogatásából létesítettek.
A növekedés azonban folyamatos anyagi küzdelmekkel járt együtt. Miközben évről évre egyre több beteg gyermek szorult ellátásra, a kórház működésének anyagi fedezetét jellemzően továbbra is csak adományok biztosították. Állandó, rendszeres támogatást Újpest városától nem kaptak, így az intézmény fennmaradása sokáig a közösségi összefogás erején múlott.
Az 1911. évről készült egyleti beszámoló – amelyet az Ellenzéki Lap 1912. márciusi száma idézett – érzékletes számokkal mutatta meg a terhelést. Abban az évben 587 fekvőbeteget láttak el, összesen 17 480 ápolási nappal. A bejáró betegek száma elérte az 5058-at. A jelentés nem hallgatta el a veszteségeket, a 27 halálesetet sem. A beszámoló arra is kitért, hogy öt év alatt a gyermekkórházban összesen 2254 fekvőbeteget kezeltek 67 341 ápolási nappal.
Szintén ez a jelentés számol be arról, hogy gróf Károlyi László két, egyenként húszezer koronás telket ajándékozott az Újpesti Szegény Gyermekkórház Egyletnek, miközben az elnökség az Árpád út 96. szám alatti szomszédos telek felét 15 000 koronáért a kórház céljaira lekötötte. Ezek a lépések megnyitották az utat az intézmény további bővítése előtt.
A fejlődés következő mérföldkövét az 1922-es esztendő jelentette, amikor az egyesület megvásárolta az Árpád út 124–126. szám alatti telket, rajta két földszintes épülettel. A terület megszerzésével a kórház befogadóképessége tovább növekedett, ám egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az alkalmi épületek helyett egy átgondolt, korszerű kórházi épületre van szükség.
A tervezési feladatokkal a kor közegészségügyi intézményeinek neves építészét, Jendrassik Alfrédot bízták meg. Hírnevét azzal alapozta meg, hogy 1911-ben megnyerte a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése által meghirdetett, a modern kórházépítés alapelveinek megírására kitűzött pályázatot.
Az építkezéshez egy holland tőkecsoport által biztosított hitel nyújtott fedezetet, és az egyesület külön engedélyt kapott arra is, hogy Rákospalota és Újpest területén pénzbeli adományokat gyűjtsön. Mindeközben a korabeli lapok élesen bírálták a kormányt, amiért az sem közvetlen támogatást, sem kamatmentes kölcsönt nem biztosított az építkezéshez, jóllehet egy közegészségügyi szempontból kiemelkedően fontos beruházásról volt szó.
A nehézségek ellenére a munka végül nem akadt el. Hosszú évek küzdelme után 1930-ra elkészült a főépület, amelyet ma is látunk az Árpád úton. Jellemzője, hogy a homlokzaton a nyerstégla burkolatot dekorációs céllal alkalmazták. Ez egyfajta újpesti hagyomány, több más helyi köz- és magánépületen is megtalálható. Az épületről a leírások azt is kiemelik, hogy a funkcionalizmus korai példái közé tartozik: a belső térszervezés és az alaprajzi rend logikája az épület külső megjelenésében is visszaköszön.
Az új kórházban már 120 ágyon tudták fogadni a betegeket, akiknek gyógyulását az igazgató főorvoson kívül tizenöt orvos, nyolc segédorvos, egy világi ápoló és 22 apáca segítette. A földszinten gyermekosztály, az I. emeleten belgyógyászat, a II. emeleten sebészeti osztály működött. Újpest város anyagi segítségével a kórház a harmincas években tovább bővült. 1934-ben fejezték be a főépületre merőleges szárnyat, amelyben a szülészet-nőgyógyászat, valamint a csecsemő- és gyermekosztály kapott helyet. Ekkor már 214 ággyal működött az intézmény.
A kórház története 1939-ben újabb fordulóponthoz érkezett. Mivel az ellátás súlypontja addigra túlnyomórészt a felnőtt betegek irányába tolódott el, a Szegény Gyermekkórház Egylet átalakult, és Újpesti Kórház Egyesület néven működött tovább. Az intézmény pedig ekkor vette fel az Újpesti Árpád Kórház nevet, amelyen a következő évtizedekben ismertté vált.
Az Árpád Kórház hosszú időn át nemcsak Újpest lakóit szolgálta – főként, hogy 1950-ben, Nagy-Budapest kialakításakor Újpestet is a fővároshoz csatolták –, hanem a szomszédos városrészek – Rákospalota, Újpalota – és az agglomeráció betegeinek ellátásában is fontos szerepet játszott. A szintén újpesti Károlyi Sándor Kórház telephelyeként még az 1990-es években is bővítették, 1998-ban épült meg a Központi Intenzív Terápiás Osztály. Majd a 2007-től megkezdődött a különböző osztályok bezárása, 2012-ben megszűnt az egészségügyi ellátás. Az épület azóta gyakorlatilag üresen áll.
Míg egykor az egyleti beszámolók az ellátott betegek számával, az ápolási napok hosszával és az osztályok működésével jellemezték a kórház mindennapjait, addig ma egészen más adatok kerülnek előtérbe. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. licithez készített leírása ugyanis már nem őrzi meg a kórház történetét. Mindössze annyit rögzít, hogy a közel egy hektáros telken lévő ingatlan „két utcafronttal rendelkezik, szabálytalan alakú, kerített, részben szilárd felszínű sík terület”. A leírás szerint a területen összesen nyolc felépítmény található, amelyek „korábban együttesen kórházként üzemeltek (Árpád kórház)”.
Nyitókép: Az újpesti Árpád Kórház épülete (Fotó: ujpestmedia.hu)
