Kossuth Lajos az 1832–1836-os pozsonyi országgyűlésen vált újságíróként és lapszerkesztőként igazán közismertté, mikor 1832. december 17-től kezdődően Országgyűlési Tudósítások címen rendszeresen hírt adott magánlevelezés formájában a diétán folyó tanácskozásokról. Az első 68 szám kézírásos formában jelent meg, amiben fiatal jurátusok, országgyűlési ifjak voltak a segítségére, akik másolták és sokszorosították az országgyűlés érdemi tanácskozásairól szóló közleményeket. Kossuth 1833. augusztus 6-án Bécsben kőnyomatos gépet szerzett be, és a 69. számtól kezdve a 82. számig azzal sokszorosította az egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó tudósításait. Ez már a bécsi hatalomnak is szemet szúrt, és 1833. október elején a nyomdagép elkoboztatásához vezetett, így a további 232 szám ismét kézírással készült.
Az országgyűlés 1836 tavaszi bezárása után Kossuth folytatta a lapszerkesztői tevékenységét. Az Országgyűlési Tudósítások 1836. május 15-i utolsó számával együtt egy jelentést is küldött, amelyben azt közölte, hogy ezt követően a törvényhatóságok, azaz a megyék politikai életéről és tanácskozásairól szeretne hírt adni. Ezzel a reformellenzék nézeteit szerette volna népszerűsíteni, másrészt, a közvélemény érdeklődését akarta a köz- és politikai élet iránt továbbra is fenntartani, és a társadalmi erőket a reformgondolatok mellé állítani.
A lap címe Törvényhatósági Tudósítások lett, amelyet a cenzúra megkerülése érdekében Kossuth ugyancsak kézirásos formában terjesztett, mivel az akkori törvények csak a nyomtatott termékek előzetes vizsgálatát írták elő. A reformeszmék népszerűsítése ellen a bécsi udvar a hazai konzervatív táborral együtt ismételten fellépett, és a lapot 1837 májusában betiltották, Kossuthot pedig a május 5-ére virradó éjjel a svábhegyi Isten szeme nyaralóban letartóztatták, és katonai kísérettel a budavári József laktanyába szállították.
A letartóztatást követően Kossuth pesti, Fürdő utcai lakásában – ahol szüleivel és két húgával, Lujzával és Zsuzsannával élt – házkutatást tartottak, az iratait lefoglalták. A lakás az akkori neves kávéház, a Kávéforrás Hild József tervezte épületének második emeltén volt, a mai József Attila utca 3. szám helyén.
A Törvényhatósági Tudósítások miatt Kossuthot 1839-ben hűtlenségi perbe fogták, és négy év börtönre ítélték, de 1840. május 10-én közkegyelemmel sikerült kiszabadulnia, ami ismét megnyitotta előtte a közéletben való aktív részvételt. Mivel az eddigi lapszerkesztései jó jövedelmet biztosítottak a számára, ügyvédi pályájának folytatásán kívül ebben is gondolkodott. Szentkirályi Móriccal, a korábban Kultsár István szerkesztette Hazai és Külföldi Tudósítások lapot akarták először bérbe venni, később pedig már önálló lap elindításában gondolkodtak.
Végül Landerer Lajos nyomdatulajdonos és Heckenast Gusztáv könyvkereskedő ajánlatát fogadta el Kossuth, akik az újonnan induló Pesti Hírlap szerkesztését bízták rá. A lap első száma 185 évvel ezelőtt, 1841. január 2-án, szombaton látott napvilágot, és hetente kétszer, szerdán és szombaton jelent meg. A lap szerkesztősége a Szép és Hatvani utca sarkán álló (ma Kossuth Lajos utca 3. szám) Horváth-ház első emeletén működött, a Hatvani utcára néző oldalon.
Az első számban Landerer a következőképpen kommentálta Kossuth Lajos megbízatását: „Most, midőn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesíthetni a’ tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam, mi által a’ lap érdekességét emeljem, és szíves szándékomat, a’ közkívánatnak megfelelni, tettleg bizonyítsam. Úgy vélem, e’ szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatom, mint az által, hogy a’ szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg, kit ezennel a’ t. közönségnél, mint e’ lapok szerkesztőjét, bemutatni hazafiúi szíves örömemre szolgál.”
A Pesti Hírlapot Kossuth rövid idő alatt igen sikeressé tette. Indulásakor 60, februárban 1300, a nyár végén már 500 pest-budai és 3670 vidéki előfizetője volt, a következő év novemberében pedig 4112 példányszámban adták el a lapot.
Azonban nemcsak a közélet terén hozott változást Kossuth életében 1841 januárja, hanem a magánéletében is. A lap megindulását követő héten, január 9-én – ugyancsak szombaton – házasságot kötött egy dunántúli katolikus nemesi családból származó szegény árva leánnyal, Meszlényi Teréziával, akivel a börtönből való szabadulást követően, 1840 nyarán ismerkedett meg. A lapszerkesztés ezért is volt fontos a számára, mert így biztos megélhetést és egzisztenciát tudott teremteni jövendő családjának.
Kossuth nagyon készült a nősülésre és a családalapításra, s alig várta a boldogító igen kimondásának pillanatát. Eredetileg már 1840 december végén szeretett volna frigyre lépni Terézzel, de a karácsonyi ünnepkör miatt erre csak vízkereszt napját követően kerülhetett sor. A következőket írta 1840 novemberében barátjának, Szemere Miklósnak: „Kívánj nekem szerencsét e lépéshez, melly engem egy hőn szeretett nő karjain boldoggá teend, boldoggá mondom, mert nincs ember, ki a családi viszonyt gyöngédebb érzettel tekintse, mint én tekintem, nincs ember, ki annak semmi mással nem pótolható becsét tisztábban felfogja, mint én fölfogom.” Kossuth és a Meszlényi család között azonban szorosabb viszony is fonódott, ugyanis Kossuth Lajos húga, Zsuzsanna Meszlényi Rudolfnak, Teréz bátyjának lett a felesége nem sokkal Kossuth házasságát követően, 1841. május 1-jén.
Kossuth sohasem tagadta meg önmagát és politikai nézeteit. Esküvői tanúi a pesti liberális, szabadelvű ellenzék közismert tagjai voltak, Fáy András, Ráday Gedeon, Szombathelyi Antal és Szentkirályi Móric táblabírók. A január 9-én megtartott esküvői szertartás azonban mélyen felkavarta Kossuth Lajos és Teréz érzéseit. Egyházi szertartás helyett ugyanis csak pár perces passiva assistentia, azaz tudomásul vétel történt. A házasság ugyanis, mivel Teréz katolikus, Kossuth evangélikus vallású volt, vegyes házasságnak számított, s katolikus pap előtt köttetett. Kossuth pont abban a kritikus időszakban lépett frigyre Terézzel, amikor a vegyes házasságok ügye és az egyházpolitikai kérdések az 1839–1840-es országgyűlést követően a közéletet leginkább foglalkoztatták és a politikai kedélyeket borzolták.
Az akkori püspöki utasítás értelmében ugyanis csak reverzális ellenében lehetett kiszolgáltatni az egyházi áldást, vagyis csak akkor, ha Kossuth vállalja, hogy születendő gyermekeit katolikus vallásban fogja neveltetni. Kossuth erre nem volt hajlandó. Ezért az őket eskető Feichtinger Domokos, Pest belvárosi plébánosa megtagadta mind a templombéli, mind pedig a menyasszony házában történő esketést. Ehelyett a parókia oldalszobájában az egybegyűlt nászsereg előtt pár perces ceremónia keretében, szertartás, áldás és imádság nélkül, ünnepélytelen, egykedvű hanyagsággal csupán csak tudomásul vette a házaság létrejöttét, s hogy mind a házasság, mind pedig a születendő magzatok törvényeseknek tekintendők. Kossuth megalázónak tartotta ezt a rövid, személytelen ceremóniát, ami Teréz női szemérmességét is mélyen sértette. Az esetből az esküvői tanúk révén a vármegyénél feljelentés és hatósági ügy lett, de Kossuth – bár kezében volt a sajtó nyilvánossága – nem kívánt a magánéletéből közügyet csinálni. A vegyes házassággal kapcsolatos élénk politikai vitáknak helyet adott a lapban, de a személyes érintettségét sohasem hozta szóba.
Teréz nem tartozott a kor szépségei közé, és a házasságkötés idején a maga 32 évével már fiatalnak sem számított – igaz Kossuth is a 39 évével már az érettebb korúak, mintsem a fiatalemberek közé tartozott –, de férjét rajongásig szerette, ami Kossuth részéről sem maradt viszonzatlan. A házasságot követően néhány hónappal később, 1841 áprilisában a következőket írta Teréz a barátnőjének: „Lajosom naponkínt jobban ösmerve, ő oly rendkívüli kedves líny, hogy nincs hozzá fogható, és tőle oly igen [nagy] szeretet, mi ehhez fogható boldogság, nincs a földön.”
Terézről a kortársak többségének nem volt jó véleménye. Kissé nyersnek, kevésbé megnyerő modorúnak, kiállhatatlan személynek tartották. Jósika Miklós maró gúnnyal Őfelsége III. Lajosnéként emlegette. Kétségkívül egy erős, határozott – mondjuk azt „kalapot viselő” – teremtés lehetett, aki szeretetével együtt sokszor aggódott is férjéért. Szívesen avatkozott akkoriban a „férfiak dolgába”, ami a kortársak rosszallását váltotta ki, s volt, hogy Kossuthot az ellenfelei rajta keresztül támadták.
Ám Teréz egy olyan szilárd és kiegyensúlyozott családi hátteret tudott biztosítani Kossuthnak, ami az eredményes szerkesztői munkához elengedhetetlenül szükséges volt, Kossuth pedig a munkájával egy stabil polgári életet és biztos egzisztenciát nyújtott a családjának. A házasságkötésüket követő évben Kossuthék Pesten, a Szép utcában laktak, egyes források szerint a Pesti Hírlap szerkesztőségének is helyet adó Horváth-ház, mások szerint a mellette álló László-féle ház első emeletén. Később a Pest közeli Tinnyére költöztek, 1842 és 1846 között az itt vásárolt kúriában laktak, ahonnan Teréz a férje által bérelt fogattal utazott a városba teendői elvégzésére.
Kossuth 1844-re háromgyermekes családapává vált: Ferenc 1841-ben, Vilma 1843-ban, Lajos Tódor 1844-ben született. A Pesti Hírlap előfizetőinek a száma 1844-ben már 5200 volt, ami túlszárnyalt minden eddig megjelent magyarországi hírlapot. Kossuthnak azonban 1844-ben meg kellett válnia a lap szerkesztésétől, és ezután a Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta hangzatos cikkeit. Ekkor is mellette állt a felesége (miként a későbbi emigrációban is). Teréz rajongó szerelmét Kossuth igen nagyra becsülte, s ő maga is ugyanúgy viszonozta. Leveleiben angyalnak szólította, s Teréz halála (1865) után úgy értékelte, hogy „kevés ember képes csak sejtetni is a viszony bensőségét, amely engem elhunyt nőmhöz csatolt volt. Annak jelzésére az emberi nyelv még szót nem ismert. Mi ketten egy lények valánk. Egymásnak, egymásban élünk.”
Nyitókép: Kossuth Lajos 1841-ben Eybl Franz grafikáján, részlet (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TK Grafikai Gyűjtemény, 2041 lt. sz.)
