Ybl Miklós Duna-parti Vámházából 75 éve lett pesti egyetem

A Vámház téren áll a mai Corvinus Egyetem épülete. Az építmény maga sokkal régebbi, mint az egyetem, hiszen eredetileg ez az épület volt a Fővámház. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz palotát, amelynek tetőszerkezetét az egyik legnagyobb magyar hídépítőmérnök, Feketeházy János tervezte, 1874. május 1-én adták át, és a következő 74 évben valóban vámházként működött. 1879-től külön vasúti szárnyvonal vezetett az épületbe, és az állomás önálló vasútállomásként működött.

Az épület elhelyezése egyáltalán nem volt véletlen, a városnak ebben a részében, az egykori Ferenc József hídtól délre egy sajátos logisztikai-kereskedelmi központ jött létre, hisz itt volt a hatalmas Elevátorház, amely gabonaraktár-gabonarakodó volt, a Dunai Teherpályaudvar, a Közraktárak és a Központi Vásárcsarnok. A II. világháborúban azonban ez a központ, amely addigra eleve vesztett a XIX. század végi jelentőségéből, súlyos károkat szenvedett, a harcok sűrűjébe került, hetekig égett.  Az Elevátorház is megsérült, ezért lebontották. A Vámházról végül döntés született arról, hogy az épületet más célra ugyan, de helyreállítják.

A hazai közgazdászképzés a XX. század közepéig nem önálló egyetemen volt, hanem más egyetemeken, előbb a Királyi Magyar Tudományegyetemen volt önálló kar, de 1934-től átkerült a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez. Folyamatos volt azonban az igény egy önálló egyetem létrehozására. Erre csak a II. világháború után került sor a kiépülő szocialista államberendezkedéssel párhuzamosan. Az új egyetemről törvény született, az 1948. évi LVII. törvénycikk, amelynek 1. paragrafusa kimondta:

„A közgazdasági tudományok eredményes művelése, a magasabb közgazdasági ismeretek tanítása, valamint a tervgazdálkodás követelményeinek megfelelő felsőfokú közgazdasági szakképzés biztosítása céljából Budapesten Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemet kell létesíteni.”

Ehhez természetesen új épület kellett, és ezt a volt, súlyos sérüléseket szenvedett Fővámpalotában találták meg.  Az épület belsejét Halászy Jenő tervei szerint teljesen átalakították, hogy alkalmas legyen az egyetemi oktatásra. Az új belső kialakításról a Világosság című lap 1951. január 4-én ezt írta:

„Az épületben 2500 személyt befogadó aulát építettek, ahol az egyetemi ifjúság ünnepségeit tarthatja. A főbejárattól balra és jobbra előadótermek vannak. Ezek 200 és 500 személyesek lesznek. Az 500 személyes tantermekben filmbemutatókat is tartanak majd. Az alagsorban nagy menza épült, ahol két óra alatt 2500 egyetemi hallgató ebédelhet meg. Az első emeleten már rendezik a hatalmas, 200.000 kötetes könyvtárat. A fölötte lévő olvasóterembe felvonó viszi a könyveket. Az egyetemépületében teke- és céllövőpálya is létesült.”

Az építők, miközben alakították ki az egyetemet, mással is foglalkoztak. 1950-ben, miután korábban az építkezésen dolgozók arról panaszkodtak, hogy az építővállalat elhanyagolja a dolgozói sportmozgalmat, a szocialista munkaszellem jegyében itt is változás történt, így a Közgazdasági Egyetem építkezésének dolgozói megnyerték a kerületi alapfokú röplabdabajnokságot. Természetesen a munkát sem hanyagolták el, a Világosság 1951. február 2-án megnyugtatta az olvasókat:

„A héttagú betonozó brigád (…)  — mondotta Dohár János brigádvezető — átlagban 158 százalékot teljesít. A pártkongresszus tiszteletére a brigád vállalta, hogy egy folyosó betonozását az előírt 11 nap helyett nyolc nap alatt végzi el. Ezt a vállalást már teljesítettük és egy másik betonozást 160 munkaóra helyett 140 munkaóra alatt végzünk el.”

Az új épületet végül 1951. január 25-én adták át, igaz ekkor a menza még nem volt kész. Az egyetemen marxista szellemű közgazdasági képzés indult, ennek jegyében az intézményt 1953-től Marx Károly Közgazdasági Egyetemnek hívták.

Nyitókép: A Fővám palota eredeti állapotában (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.028)