2017. október 8. 21:46

Csak elragadtatással lehet szólni Budapest egyik talán legismertebb faóriásáról, az ősplatánról a Margitszigeten. A víztorony mellett, a kolostorromok és a Szent Mihály kápolna közt nő. Illetve mit nő: terebélyesedik, uralkodik, pompázik!

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia; metszet: dunaiszigetek.blogspot.hu

 

Az ősplatán egzakt megnevezése közönséges platán (Platanus x acerifolia), más néven juharlevelű platán vagy egyszerűen platán. A nemrég elkészített tájékoztató tábla szerint az ősplatán csak afféle „becenév”, amire a fa „rászolgált”. 

Valóban: ugyanezen tábla szerint 1823-ban ültették, szóval közelíti a 200 évet. Vannak, akik idősebbnek tartják, hisz az 1838-as jeges áradást csak a megtermettebb példányok élték túl, mások valamivel fiatalabbnak – de afelől nincs vita, hogy ősinek ősi. Már egy 1900-as cikk is óriásként írja le, pedig az már jó száz évvel ezelőtt jelent meg.

1838-as metszet: a margitszigeti fák alig látszanak ki az árból

A platánt valószínűleg József nádor (1776-1847) ültette, aki csodálatos parkká varázsolta élete során a szigetet. A nádor igencsak szerette ezt a növénycsaládot. Olyan sokfelé ültették a XIX. században az ő tevékenysége (meg a párizsi, londoni minták) nyomán, hogy ezt az időszakot a kertészetben „platánkorszaknak” nevezik. Ezekből az évtizedekből származnak Budapest legidősebb platánjai. A fa a mitológiai kor óta tisztelt fa – ami azt is mutatja, hogy a mediterrán vidéken is megnő, sőt, azt szereti igazán. Például az athéni Akadémia is, amelyről utóbb a tudományok fellegvárai kapták a nevüket, valójában egy platánokkal beültetett árnyas park volt. Egyes ókori mondák arról is tudnak, hogy igazán akkor lesz terebélyes a fa, ha borral öntözgetik. (Ki tudja, József nádor loccsintott-e emiatt néha az ősplatánra?) Mivel gyökerét mélyre ereszti, jól tűri a forróságot, de úgy általában véve is ritka szívós a káros környezeti hatásokkal szemben. 

Itt, a Margitszigeten szemlátomást jó helyre került. Törzsének körmérete a hat és fél métert közelíti (ehhez már egy kisebb oviscsoport kell, hogy körbefogja), magassága jó negyven méter, lombja a legszélesebb részen az ötven méteres átmérőt is eléri. Állítólag annyira kivételesen szép példány, hogy már jó ideje mintaként közlik fotóit a kertészeti szaklapok világszerte.  

A platán ámulatba ejtő lombja

Őszi fényben

„Sok-sok órát ültem előtte, mégsem tudtam még szemeimmel sem felmérni. Ez a fa olyan, mint egy nemzeti eposz, mint egy századok eseményeit és hatalmát őrző hősköltemény, az ember szeretne letérdelni előtte, mint egy egekbe nyújtózó templom előtt. Ha pogány volnék, ezt a gyönyörű okos fát elfogadnám istenemnek” – így vallott róla Török Sophie, Babits felesége 1937-ben. (Többek közt őt idézi Bercsek Péter, aki évtizedekig volt a sziget kertésze, és több könyvet is írta Margitsziget természeti kincseiről.) 

A platán az idei felújítások során új díszkivilágítást kapott (10 másik jelentős társával együtt), és egy rövid kétnyelvű tábla is segít beazonosítani. Angol neve: London Plane Tree. Hogy miért? Mert Londonban is volt platán-korszak, éppen a legdurvább szmogos időszakban – és ott azóta is ültetik, hiszen nagyon szívósnak bizonyult. Tehát József nádor annak idején követte az európai trendet, sőt, még az se lehetetlen, hogy nyugatról hozta e facsemetét. 

De van itt még valami nagyon szép titok: valójában ez a faj egy hibrid. Egyik ágon az ősei Észak-Amerika háborítatlan erdőségeiben nőttek, másik ágon pedig Dél-Európában. A kétféle platán a globalizálódó világ hajnalán állítólag egy angliai parkban, Vauxhallban találkozott és szerelmükből lett ez az új, kivételesen szívós juharlevelű platánfaj, valamikor a XVII. század közepén. Az ősplatán tehát tulajdonképpen Kelet és Nyugat találkozása, itt pedig Pest és Buda közt épp középen, egy szigeten nő – kell-e ennél szebb a magyarok fővárosába?

Évszázados ág, összefirkálva

Tavasszal, lomb nélkül

Az új tábla tájékoztat, de nem figyelmeztet a felmászás tilalmára

Sajnos – íme a kijózanító jelen – minden nagyszerűsége ellenére se vigyáznak az emberek rá. A kertészek persze kitüntetett figyelemmel gondozzák, de a sziget látogatói ettől még gond nélkül vésegetnek a sima törzsbe és ágakba szíveket, neveket, vagy egyszerűen csak rá graffitiznek valami vicces „itt jártunk”-at. Meg aztán a lelógó ágak annyira jól néznek ki, hogy nincs, akit ne kísértene meg egy fotó erejéig, hogy rájuk másszon, sőt, rajtuk hintázzon – pedig ez a terhelés nem hiányzik a nagy öregnek. 

Persze bekeríteni kár volna, mert akkor hogyan fognánk körül a nagy törzset, hogyan bámulnánk bele az elképesztő lombba, hogyan karolnánk át az ágakat, simítanánk végig a pikkelyeit, hogyan dőlnénk nyugalmat keresve az oldalának… Nos, tényleg nehéz elragadtatás nélkül szólni róla!

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Csodálatosan szép és fantasztikus, hogy még életben vannak. Igaz, a Margitsziget ideális környezet a számukra. Én Pesterzsébeten élek. Nekünk is van 2 157 éves platánfánk. Beneveztük őket a 2017. Év fája versenybe is. Remélem jó helyezést érünk el velük, akkor állapotfelmérésben és állagmegóvási kezelésben részesülhetnek. Számomra nagyon megható, hogy az út szélén álló két fa szívet alkot. Ráadásul nagyon jól alkalmazkodtak a városi körülményekhez. Bámulatra méltó az élniakarásuk.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó