2017. november 30. 14:55

Épp 150 éve ért véget az 1867-es párizsi világkiállítás, az első világra szóló ipari-gazdasági seregszemle, amin több mint 300 magyar kiállító vett részt, zongoráktól a gyapjún át a borokig.

Írta: Domonkos Csaba

 

150 éve, novemberben ért véget az 1867-es párizsi világkiállítás, az első igazán nagy szabású, valóban világra szóló ipari-gazdasági seregszemle. A XIX. század második felében a világkiállítások voltak azon fórumok, ahol az országok megmutathatták gazdasági, technikai fejlettségüket a többi hatalomnak. Az első kiállítást 1851-ben Londonban rendezték azzal a céllal, hogy a haladást szolgáló minden produktum egy helyen legyen látható, és mindenki nemcsak megnézhesse, hanem tanulhasson is belőle.

Az 1867-es világkiállításnak a második császárság dicsőségének teljében (3 évvel annak összeomlása előtt…) Párizs adott helyt április 1. és november 3-a között. A Mars mezőn – ahol ekkor még nem állt az 1899-es kiállításra „ideiglenesen” felépített Eiffel torony – egy hatalmas, 9 gyűrűből álló ellipszis alakú épületet húztak fel, amely 450 tonnányi vas felhasználásával, 15 millió szeges beverésével készült el. Az ívek mentén a tematika, a sugarak mentén a nemzetek helyezkedtek el. A hatalmas épületbe a föld alatti vezetékeken juttatták el a friss levegőt az akár 80 ezer látogatónak. És ez az irdatlan épület nem is tudott mindent befogadni! 7 hónap alatt a kiállítást 15 millió ember kereste fel. Valóban az egész világot szerették volna a szervezők bemutatni, mivel nem csak az egyes nemzetek ipari termékeivel lehetett megismerkedni, hiszen pl. a kiállító nemzetek étkeit is meg lehetett ismerni. A magyar csárdáról a Vasárnapi Ujság 1867. április 14-i számában így írnak:

A magyarcsárda kissé csinosabb kiadásban hű mása a magyar parasztháznak. Az eresz, a szalmafödél, benn az asztalok és székek, minden eredeti, még a kukoriczacsőveket és dohányt sem feledték el, melyek száritásra lógnak ki a padlásablakból, sőt gémesgutat is készítettek mellette, hogy a magyar ember kicsiben egészen feltalálja itt kedves alföldjét. E csárdában méreti Jalics a jó magyar bort, és pedig a lehet legolcsóbb áron, hogy versenyezhessen a franczia borokkal.”

A világkiállításon a gépeké volt a főszerep, amelyek közül mindenféléket láthatott a közönség, köztük 100 km/órára képes angol gőzmozdonyt, Pasteur bacilustenyészetét; de nemcsak békebeli eszközöket, hanem fegyvereket is, például Poroszország számos modern fegyvert, hátultöltős vontcsövű ágyúkat, puskákat is bemutatott.

Annak ellenére, hogy a Mars mezőn egy hatalmas palotát állítottak fel, amelyet a Vasárnapi Ujság tudósítója gázgyárhoz hasonlított, nem fért el minden az épületben, ezért sok nemzet saját pavilonnal vonult fel Az egész világ bemutatásának igénye hívta életre az olyan látványosságokat, mint például francia munkáslakást, orosz parasztházat vagy tuniszi épületet, holland tejgazdaságot, kínai pagodát.

Ugyan a magyar ipar nagy fejlődési szakasza még nem következett be, hazánk termékei is képviseltették magukat e világkiállításon, ahogy a korábbiakon is. De míg 1851-ben csak 32 magyar résztvevője volt a londoni kiállításnak, addig Párizsban már 363 résztvevő állított ki. Ekkor még önálló magyar indulásról nem lehetett beszélni, Magyarország Ausztriával együtt szerepelt a világkiállításon. Ugyan 1865-66-ban az előkészületek alatt készült olyan előterjesztés, hogy Magyarország önállóan induljon, de ezt hivatalosan nem hagyták jóvá. Valamelyest mégis elkülönültek a magyar termékek, a magyar anyaggal – jórészt mezőgazdasági termékekkel – berendezett termek felett a magyar címer és a Magyarország felirat szerepelt. Voltak „összevont” kiállítási ágak, ahol Ausztriával együtt jelent meg hazánk, ilyen volt például a „munka történelme” témakör, ahová a Nemzeti Múzeum állított össze kisebb kiállítást ötvösművészeti alkotásokból. A XIX. századi világkiállításokon – versenyen kívül, azaz ezeket nem jutalmazták – külön voltak művészeti kiállítások, itt – szintén Ausztriával együtt – 12 képpel képviseltette magát az ország. Mindezek mellett külön kiállítás szólt a magyar történelemről, amelyet oly illusztris vendégek is megtekintettek, mint Kossuth Lajos és immár magyar királyként Ferenc József. Természetesen a volt kormányzó és a regnáló király nem egy időben vizitált.

De milyen termékekkel jelentkezhetett Magyarország, hiszen 1867-ben a magyar ipar még eléggé le volt maradva a nemzetközi élvonaltól? Elsősorban mezőgazdasági árucikkekkel, így nagy számban állítottak ki magyar gabonát, lisztet, bort, dohányt, gyapjút (amely aranyérmet nyert) és más mezőgazdasági termékeket, magyar gőzmalmokat, de például magyar gyártmányú Beregszászy-féle zongorát is.

Ipari eszközök tekintetében néhány jelentős alkotással képviseltette magát hazánk. A korábbi kiállításokon is sikerrel szereplő Herendi Porcelángyár ismét aranyéremmel tért haza, nagy sikert aratva nemcsak a látogatók, hanem az európai arisztokraták és királyi udvarok között. Fischer Mór, a tulajdonos, III. Napóleontól Becsületrendet, Ferenc Józseftől pedig nemesi rangot kapott. A Ganz gyár, amely ekkorra kis öntőüzemből már jelentős gyárrá növekedett, de még nem volt a későbbi évtizedek ipari óriása, termékeivel bronzérmet nyert. Jól szerepelt az Óbudai Hajógyár a kiállított makettjeiével vagy a Magyaróvári Mezőgazdasági Tanintézet taneszközeivel.

A kiállítási épülethez közel, a Szajnán, a Jena hídnál horgonyzott le Széchenyi Ödön Hableány nevű magyar gyártmányú hajója, amellyel elsőként szelte át a kontinenst a belső vízi utakon. E tettéért a hajót aranyéremmel jutalmazták, Széchenyi Ödönt pedig III. Napóleon Becsületrenddel tüntette ki.

A Zaretczky Gyufagyár a termékbemutató mellett egy érdekes tárggyal jelent meg a kiállításon, egy 400 ezer (!) gyufából kirakott színes képpel, amely a gyárat mutatta madártávlatból. A képet a kiállítás kémiai és gyógyszerészeti termékeket szemléltető részlegében állították ki. A kép túlélte az elmúlt 150 évet, és ma a Műszaki Tanulmánytárban lehet megtekinteni. A kiállításról a Zareczky termékek ezüstéremmel tértek haza.

A 363 magyar résztvevő tekintélyes számú elismerést gyűjtött be, hiszen 13 arany, 35 ezüst, 52 bronz, azaz összesen 100 éremmel és 38 dicsérő oklevéllel térhettek haza. A magyar sikerek ellenére a kortársak felemás érzésekkel élték meg a kiállítást, általánosan az volt a vélemény, hogy a magyar termékek nem megfelelő súllyal jelentek meg, és a jövőben tenni kell azért, hogy magyar ipar és mezőgazdaság produktumai önállóan, mint egy független nemzet termékei legyenek láthatók az eljövendő kiállításokon.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó