2018. március 24. 13:57

Fél évszázada 1968. március 21-én halt meg a két világháború közötti időszak kiemelkedő szobrásza Ohmann Béla.

Írta és fotózta: Ludmann Mihály

 

Budavári szobra

Ohmann Béla neve nem annyira ismert, mint néhány szobrász kortársáé, mint Medgyessy Ferencé vagy Kisfaludi Strobl Zsigmondé, pedig műveivel nagyon sokan találkoztak már. Elég felsétálni a budai Várba és a Bécsi kapun belépve máris találkozunk egy művével, amelyet Budavár visszavívásának 250. évfordulójára, 1936-ban avattak fel.

A szobor szinte mindent elárul az alkotójának művészetéről. A formálás magabiztossága jó iskolára vall: az Iparművészeti Iskolában tanult, ifjabb Mátray Lajos növendéke volt. A klasszikus előképválasztás, a kettős keresztet tartó győzelem istennője, lendületes mozdulatának visszafogott megjelenítése, a test tömegformáinak határozott megjelenítése a korra jellemző neoklasszicista szobrászi gondolkodás sajátja, melyet hazánkban ekkor elsősorban a római művészeti ösztöndíjasok képviseltek. De nem csak rájuk volt jellemző, hiszen Ohmann sem tartozott közéjük. Azt is elárulja ez a műve, hogy már ismert és sikeres művészpálya áll mögötte. Buda töröktől való visszafoglalásáról tartott megemlékezés fontos társadalmi esemény volt, ezt jól mutatja, hogy ekkor épült újjá a Bécsi kapu is. Egy ilyen reprezentatív és költséges mű elkészítését olyan alkotóra bíznak, aki már bizonyított és Ohmann ezt már Szegeden megtette.

Zászlótartó barátok szobrai Szegeden

Szegedi alkotásai

Pályája az 1920-as években indult, ekkor még mesterével együtt készített épületdomborműveket. Ezeknek fontos szerepük volt művészetének alakulásában. Azt ő is tudta, amit ekkor még az építészek is, hogy az épület és plasztika között több ezer éves kapcsolat és összhang van. Ez olyan művekre sarkalta őt, ahol ez az egység jól érzékelhetően megjelenik. Nagy hangsúlyt fektetett a kettő összhatására és így vállhatott kora legjobb épületszobrászává.

Ezt a tudását önállóan először a szegedi Dóm téri építkezéseken mutatta meg. A Dóm tér, az egyetemi épületek Rerrich Béla tervei és nem utolsó sorban Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter álma és alkotása. Az itteni Ohmann-szobrok változatos anyagúak, a Zászlót tartó barátok fehér mészkőből készültek, mert a köztük levő felületeteken a vármegyék címereit is ebből az anyagból faragták, a Püspöki palota homlokzati Gellért püspök szobra vörös pirogránitból, amely rímel a hasonló színű klinkerburkolatra.

A Klebelsberg kezdeményezésére létrejött Nemzeti Pantheon több emléktábláját is szobrászunk készítette, ahol játékos és stílusos díszítő keretezést vagy tagolás adott ezeknek a műveinek, mint a Feszl Frigyes domborművén, amelyen a keretező motívumok a Pesti Vigadó épületének díszítő elemeiből indulnak ki. A Kémiai Intézetben levő színes mázas kerámiadomborműveitől a középkori ábrázolásmód és a humor sem áll távol. Utolsó és szomorú szegedi feladata 1935-ben Klebelsberg gróf síremlékének elkészítése volt.

Emléktábla Feszl Frigyes emlékére

 

Újra Budapesten

Ugyanebben az évben, 1935-ben fejezte be a városmajori Jézus Szíve Római Katolikus plébániatemplom homlokzatán a boltíves kaput két oldalról határoló angyal-domborműveket. (A templomot Árkay Aladár tervezte, akinek a születésének 150. évfordulójáról 2018. február elsején a pestbuda.hu is megemlékezett.) Az angyal reliefek remekül megmutatják a szobrászat és építészet ideális kapcsolatát, aminek Ohmann Béla jelentős mestere volt. Síkszerűségük, kissé geometrikus formálásuk, ahogyan a szárnyak hozzásimulnak a párkány vízszinteséhez és a boltív-párkány közötti mező kitöltése tökéletes egységet hordoz az épület kubisztikus formáival.

Domborművei a városmajori plébániatemplomon

 

A következő évben avatták fel a Budavár visszavívásának emlékére készült művét, amellyel átellenben is helyet kapott egy Ohmann-dombormű. Ez a szerény alkotás Budavár címerének domborműves megjelenítése. Izgalmas szobrászi kihívás, hogyan lehet a síkbeli képet térben megjeleníteni és szobrászi értékkel is felruházni.

Budavár visszavívásánal emlékműve a Bécsi kapu téren

 

A népszerű művész, akit elfeledtek

Ohmann Béla 1890-ben született Budapesten. A legjelentősebb alkotói korszaka a harmincas évekre esett. A szegedi, budapesti megbízások után Székesfehérváron, Szegeden és Debrecenben is jelentős alkotásait is állították fel. A második világháború után a legtöbb olyan művészt, akik a korábbi időszakban jelentős megbízásokat kaptak, igyekeztek háttérbe szorítani. Ez történt Ohmann Bélával is, kevés megbízást kapott és 1950-es nyugdíjazása után már tanítani sem taníthatott. Művei ott állnak a köztereinken és ez az, ami egy szobrász számára igazi elismerés.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó