2018. május 2. 14:41

Felújítják a Váci utcát, ami már kétszáz éve is Pest kedvenc korzója volt.

Írta: Osgyán Edina

 

A Váci utcát a XIX. században nemes egyszerűséggel nyitott szalonnak nevezte egy szépíró. Most új kövezetet kap a terület déli szakasza, és környezetet is rendezik.

A Belváros-Lipótvárost átszelő Váci utca déli részének és környékének napokban kezdődő felújítása során térépítészeti, környezetrendezési és arculattervezési munkák kezdődtek. A díszburkolatot egyedi lapkő adja majd, a Nyáry Pál utca, a Molnár és a Váci utca közötti szakasz, a Sörház utca, a Pintér utca, valamint a Havas út járdáját és útfelületét is térkőburkolatra cserélik.

Ennek kapcsán utánanéztünk az utca történetének, melyről kiderült: már a XVIII. században is Pest egyik legismertebb zónája volt.

A Váci utca déli szakasza (fotó: H.P)

 

Buda 1686-os felszabadulást követően, a Pest betelepítéskor készült telekkönyvezés és az úgynevezett I. Zaigler (mutató) szerint a terület romokban állt, néhol még falcsonkok sem maradtak. Helyükön a török időkben faházak álltak. I. Lipót Bécsből irányította az újjáépítést, ám a folyamatot nehezítette, hogy az utcának a Duna felé nem volt kapcsolata, mert a nyugati telkei mögött a hajóhivatal pajtái és udvara volt.

A Nyáry Pál utca környezetét is rendezik (fotó: H.P.)

 

Ekkortájt, 1690-től hosszában Lipót utca (Leopoldgasse) volt a neve, majd az 1750-es évektől északi részét Váci utcának (Waitznergasse) hívták. A Vörösmarty tér és a Piarista utca közötti szakaszt néha Fő utcának (Hauptgasse), a Szabadsajtó út és a Duna utca közötti részt pedig a Rózsa utcának (vagy térnek, Rosengasse/platz) nevesítették. A Szarka utca és a Vámház körút közötti déli szakasz a XIX. században volt a Tyúk utca (Hühnergasse).

Többségében védett vagy műemléki környezetet újítanak fel (fotó. H.P.)

1700 júniusában a városi tanács rendeletet adott ki arról, hogy a háztulajdonosok kövezzék ki a járdát. A közvilágítás később, 1790-ben alakították ki, a városban elhelyezett 300 lámpából ide is jutott, és a lámpák száma hamarosan növekedett. Ekkor még lámpagyújtogatók járták a várost, akik a Városházáról mentek este a gyújtásra, hajnalban az oltogatásra.

A Váci utca a Régi posta utcai kereszteződéssel, 1963 (fotó: Fortepan)

Az utcának több fénykorát is jegyzik. Az első az 1800-as évektől datálható, amikor a Váci utca lassan a „finom holmik” boltjának utcája lett. Ahogyan a Honművész is írta róla 1833-ban: „Pestnek naponkint nevelkedő szépülését nagyon elő segítik ama szép kalmár-boltok is, melyek a Belváros fő utcáiban, minduntalan megnyittatnak, vagy csinosíttatnak. Kalmárjaink (a bécsiek példájára) vetekednek egymással, az egész bolt elejét különös szépségű architectonikai készületekkel díszesítik. Meglepők ama most divatba jött lábnyi nagyságú betűkkel írt címnevek is, melyekkel különféle színekkel s árnyéklattal festenek a bolt feletti táblákra”.

Ez még az északi szakasz: Rotschild-lányok a Váciban, 1965  körül (fotó:fortapan)

A cégtáblák java része, mely a Váci utcát díszítette, német nyelvű volt, vádolta is a Honművész szerzője ezért a magyar cukrászokat, kávésokat, patikusokat. Az áttörés az 1870-es években következett be, és nemsokára a magyar cégérek kerültek túlsúlyba.

A Váci utca déli szakasza, a Nyári Pál utca sarkán a rendbehozatal előtt álló Belvárosi Szent Mihály templom, 1954 (Fotó: Fortepan)

 

Az 1800-as években kialakult a Korzó, és az itt található történelmi épületek jelentős része is az 1800-as években épült. Garay János 1835-ben színes beszámolót tett közzé a Váci utcai „ócsatangolókról, a lányokról és ifjakról, a katonatisztekről és a döcögős tanárokról, akik egymásnak hajlongva köszönnek, és az egész utcaszélességet elfoglalják”. Nagy Ignác újságíró egész cikket szentelt annak, hogy „milyen eleven mozgás uralkodik itt a pompás Váci utcában! Csinos szakácsnék, pompás asszonykák, szurtos szolgálók, zsírtól csepegő vendéglői szolgák, vihartól ostorozott folyam habjai gyanánt űzik egymást előre! Ez is a Váci utca!”.

 A díszburkolatot egyedi lapkő adja majd (fotó. H.P.)

 

Az 1848-as idők nem kedveztek a korzózásnak, majd csak az ötvenes évek vége felé vált ismét nyitott szalonná az utca, ahogyan az író Vadnai Károly lelkesen megnevezi. A divatcikkek, kirakatok előtt álldogáló hölgyek miatt a Pesti Napló 1875. augusztus 12-i számában már a közerkölcs megsértésével vádolják a területet, pontosabban az árusait. A Váci utca második fénykorát a XIX. század végén élte. A kinyílásnak az első világháború vetett véget, és csak a harmincas években tettek a kereskedők javaslatokat a régi korzó felélesztésére. Az utcában ekkor működő járműforgalom megszűntetését is szorgalmazták.

A domonkos rend számára épült templom (fotó: H.P.)

 

Innen jutottunk el a hatvanas-hetvenes évekig, amikor az utca neve másként csengett, hiszen egy darabka nyugat volt, (Rotschild Klára Váci utcai divatszalonjának megtekintése például a diplomáciai látogatások egyik kihagyhatatlan állomása volt) az eleganciához és luxushoz fűződő státuszát sikerült megtartania később is.

Bevásárló-sétáló utca jellege néhány éve kiterjedt a déli szakaszra, a történelmi belváros ugyancsak integráns részére.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó