2018. május 18. 18:12

1908. május 17-én avatták fel a budai Szent Imre Kollégiumot. Az épület történelme során nem csupán diákok otthona volt, de eseményein vendégül látott hercegeket is, rejtegetett francia katonákat és szállást kínált nyaraló fiataloknak. A kollégium falai a gondtalan diákélet emlékei mellett a két világháború lenyomatát is őrzik.

Írta: Jancsó Ágnes, fotók: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

 

A neoromán stílusban épült Szent Imre Kollégiumot 110 éve, 1908. május 17-én avatták fel az egykori Fehérvári (ma Bartók Béla út) 17. szám alatt. „A Szent Imre-kollégium hivatása az lesz, hogy a szó legnemesebb értelmében otthont adjon a vidékről a fővárosba tanulni jövő ifjúságnak. Olyan otthont, a mely folytatása legyen annak a meghitt családi körnek, amelyből a fiatal ember elszakadt és a fővárosban az élet rideg veszedelmes forgatagába kerül.”- idézte a Budapesti Hírlap A Szent Imre-kollégium fölavatása című cikke Prohászka Ottokár, székesfehérvári megyés püspök beszédét az intézmény felszentelésének alkalmából.

Hazánk első – bölcsész hallgatók számára elérhető - Gönczy Pál utcai diákotthonát 1895-ben alapította báró Eötvös József a francia École Normale Supérieur mintájára. (1910-ben épült meg Alpár Ignác tervei alapján a Collegium ma is működő Ménesi úti épülete.) A műegyetemisták lakhatásának problémáját a Szent Imre Kollégium oldotta meg, ami Glattfelder Gyula csanádi érsek, teológia professzor nevéhez fűződik. Az 1900-ban megalakult intézmény eleinte két bérlakásban működött és az 1888-ben megalapított Szent Imre Kör 10 diákjának elszállásolását biztosította. Mivel ez nem bizonyult elegendőnek, Zichy János egyesületet szervezett, amelynek pártoló tagjai és a hívők összefogtak az intézmény bővítéséért. 1906-ban Aigner Sándor tervei alapján kezdődött meg a két éven át tartó építkezés.

Az új épület fölavatásán, mely tágas, minden kényelemmel berendezett, hatalmas otthont nyújt a Szent Imre-egyesület eddig bérházban szorongó diákjainak, a katolikus világ színe-java, egész előkelősége megjelent százakra menő közönséggel együtt.” – számolt be az eseményről a Budapesti Hírlap 1908 májusi száma. József királyi herceg, és felesége Auguszta királyi hercegasszony mellett többek között Apponyi Albert, vallás- és közoktatásügyi miniszter is részt vett a megnyitó ünnepségen.

A Gellért-hegy és a Ferenc József (ma Szabadság) híd szomszédságában található négyemeletes, kétszárnyú épület száz egy- és szintén száz kétágyas szobája összesen kétszáz diáknak biztosított lakhelyet. Az egyszemélyes szoba 800, a kétszemélyes pedig 750 koronába került egy félévre. A praktikusan berendezett intézményben tanulásra és a kikapcsolódásra egyaránt volt lehetőség: olvasó- és zeneterem, családias hangulatú társalgó, négyezer kötetes könyvtár, büfé, teniszpálya, énekkar, zenekar, színjátszó kör és cserkészcsapat állt a kollégisták rendelkezésére. A nyári hónapokban házi estélyeket és jótékonysági bálokat (pl. Imre-bál) rendeztek a kertben. 1934-től pedig már a balatoni nyaralás lehetősége is nyitva állt a diákok előtt, Balatonfűzfőn a saját üdülőben pihenhették ki a tanulás fáradalmait.

1910-ben adták át a budai épület új szárnyát, ami szintén Aginer Sándor tervei szerint épült. Ezt követte a kollégiummal egy egységet alkotó, stílusában megegyező Mészöly utcai sarokház – a terveket Szeszlér Sándor készítette. Ennek helyére eredetileg templomot terveztek - Glattfelder Gyula tervei között szerepelt a Szent Imre-templom és Gimnázium építése is -, azonban az első világháború keresztülhúzta az elképzeléseket. Végül a felépült ház első emeletén a mai napig működő Szent Imre kápolna kapott helyet, ahová egy átlagos lakásajtón keresztül lehet bejutni. (A kápolnához vezető folyosó 40 évig volt befalazva, sértetlenül találták a fal lebontásakor.)

A budait követően 1910-ben a Ráday utcában, 1923-ban Szegeden, 1926-ban Sopronban nyílt Szent Imre Kollégium. A budai 200, a pesti 300, a szegedi és a soproni pedig 100-100 fiú befogadására volt alkalmas. Egészen 1938-ig kellett várni arra, hogy a kollégium 19. számú épületrészében megnyíljon a Szent Imrés Egyetemi Leányotthon.

Az első világháborúval megnőttek a kollégiumi szobák árai – 1300 – 1200 koronára -, a diákok száma pedig jelentősen lecsökkent. A tanévet kezdő 130 diákból a behívóparancsok gyarapodásának következtében csupán 40 fő fejezte be a tanévet. A Tanácsköztársaság idején az intézmény Martinovics Diákotthon néven működött, a helyiségeket rekvirálták.

1925 novemberében a világháborúban hősi halált halt, 46 egykori kollégista tiszteletére állítottak emlékművet a kollégium kertjében. Az ünnepségen többek között József és József Ferenc királyi hercegek, valamint Margit királyi hercegnő is tiszteletét tette. A Gellért-hegy oldalában fekvő kertben felállított emlékművet a Szent Imre herceg szobor két oldalán helyezték el. Az intézmény 1948-as állomosítását követően az emlékművet elhanyagolták, a Szent Imre-szobor pedig elveszett. 2002-ben állították helyre az emlékművet, az új szobor Vigh László alkotása.

A második világháború sem kerülte el az intézményt, Budapest ostroma alatt a 60 kollégistán kívül összesen több mint 300 nő és férfi menekült a kollégium pincéjében kialakított óvóhelyre. 1944 őszén a Szent Imre a svéd nagykövetség védelme alá került, ami jelentős élelmiszer-ellátmánnyal is járt. Október végén a Gestapo megtalálta az épületben rejtegetett francia katonákat, ez nem maradt megtorlás nélkül: Tiefenthaler József igazgató és Simon László prefektus csak 1945 elején szabadult a börtönből – olvasható Biró Aurél A Szent Imre Kollégium története című cikkében.

Az Új Ember 1945. szeptember 30-i számának Hősi legenda Budáról és Angyalföldről című cikke számolt be arról, hogy a kerület egyik legnagyobb forgalmú népkonyháját – Újbudán elsőként – a Szent Imre kollégiumban alakították ki. A munkát önkéntesek, Salvátor nővérek és kollégiumi lakók végezték. Az 500 személyre elegendő ételt az ebédlővé átalakították fogadóteremben tálalták.

Az 1945 szeptemberére helyreállított kollégiumban 170 diák kezdte meg a tanévet. 1948-ban államosították az intézményt, a műegyetem kezelésébe került és Vásárhelyi Pál Népi Kollégium néven folytatta működését. A világháború előtt megszokott élénk kulturális élet folytatódott az intézményben: jótékonysági, kerti ünnepségek, nyilvános beszélgetés a görög filozófiáról, színelőadások, külpolitikai fórum várta az érdeklődőket. A nyári hónapokban a kollégium a túrázó, kiránduló fiataloknak is segítséget nyújtott: a Magyar Ifjúság lapban hirdetették meg, hogy az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodán keresztül olcsó szálláshelyek vehetők igénybe, éjszakánként 20—55 forint közötti árért.

Forrás: BME Óvoda-bölcsőde, Budapest XI. Mányoki út, 5035 Hrsz. terv, Déli homlokzat (tervező: Bitó János, 1970)

 

1969-ben a kollégium Mányoki útig felnyúló kertjébe 40 fős bölcsőde és 75 fős óvoda építését tervezték, a Lechner Tudásközpont tervtárában őrzött dokumentáció szerint a KÖZTI megbízására az FTV végezte a talajmechanikai vizsgálatot. Bár a terület építkezésre alkalmas lett volna, a beruházás végül elmaradt.

Az intézmény 1981-től a Landler Jenő Kollégium, 1991-től pedig a Baross Gábor Kollégium nevet viseli – jelenleg a BME Közlekedésmérnöki karának diákjai laknak itt.

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó