Kétségtelen, hogy egy film mindig elősegíti a népszerűséget, különösen akkor, ha egy olyan vonzó színésznő a főszereplő, mint Salma Hayek. Frida Kahlóról 2002-ben mutatták be azt az amerikai–kanadai–mexikói játékfilmet, amely a következő évben több díjat is nyert. Sokan ekkor ismerték meg a mexikói festőnő életét, amely valóban minden szempontból rendhagyó volt. Most, a művész születésének 111. évfordulóján 26 festményét és 9 rajzát láthatja a Nemzeti Galéria kiállításán a magyar közönség.

Kicsit hazatért, mert Frida úgy tudta, hogy nagyszülei Magyarországról vándoroltak ki előbb német területre, majd apja, Wilhelm Kahlo, aki 1872-ben született Baden-Badenben, 19 évesen távozott Mexikóba, ahol a Wilhelmből Guillermo lett. Neve azért is fontos, mert sok fényképet készített a második házasságában született négy lányáról, köztük Fridáról is, valamint Mexikó építészeti örökségéről.

Önarckép majmocskával

A törött oszlop

Festői indulása

Frida Kahlo 1907. július 6-án született. Fiatal lányként, 18 évesen, egy villamossal karambolozó buszon utazva súlyos balesetet szenvedett, csodával határos módon azonban a láb-, medence- és gerinctörést túlélte, és lábadozása alatt kezdett el festeni. Nem ő az első a XX. századi művészetben, akit betegsége tett festővé, Henri Matisse is így kezdte.

Kahlót a betegsége azonban élete végéig elkísérte, és így a festészetének is önmaga és a szenvedésekkel teli élete volt a témája. Ennek megjelenítésére egyszerű, könnyen megérhető képi szimbólumokat használ. Néha a szürrealisták közé sorolják a szokatlan és valószerűtlen képi ötletei miatt, de Kahlo képeiből hiányzik a „szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon” élmény, amely a szürrealista szépségeszménynek híressé vált esztétikai meghatározása. Azonban a konkrét és felismerhető tárgyiasság, valamint a dilettáns felületalakítás a naiv festők világához is közelíti alkotásait, és így ez a kettősség keveredik képeiben. Először önarcképeket festett, amelyeken az arc beállítása nagyon hasonló, szinte csak két variációt ismételget. Megjeleníti karakteres arcát, az összenőtt szemöldökét, és néha a nőies bajuszt is ábrázolja.

Amiben változatos, az a hajviselet, öltözet – ebben az indián-mesztic hagyomány nagy szerepet kapott – és az, amivel körbeveszi önmagát, tehát amivel kitölti a felületet. Ezek a háttérmotívumok azok, amelyek sajátosan értelmezhetők. Szereti a majmokat és a papagájokat, de a természet más elemei is felbukkannak nála.

Dadám és én

Diego és én

Házassága és művészi kiteljesedése

Frida Kahlónak közel két év kellett ahhoz, hogy felépüljön, és a lábadozása idején megismert festészet élete meghatározó részévé vált. Emiatt keresett kapcsolatot a mexikói festőkkel, és így ismerkedett meg Diego Riverával, aki Kahlónál húsz és fél évvel idősebb és már ismert művész volt. Házassága 1929-ben Diego Riverával szerencsés fordulatot hozott az életében. Rivera Párizst megjárt és ekkor még kubista műveket alkotó festő volt, aki miután 1921-ben visszatért Mexikóba, monumentális falfestményeket készített állami megrendelésre, amelyek ekkor fellendítették a mexikói murális festészetet. Rivera mellett Orozco és Siqueros is sok középületet díszített. Ez az időszak a mexikói monumentális falképfestészet kiemelkedő korszaka volt. Riverát meghívták a Szovjetunióba, majd amikor onnan visszatért, feleségül vette Frida Kahlót.

Rivera ösztönző hatása, figyelme tette Fridát festővé. Kapcsolatuk Kahlo művészetében is gazdagodást eredményezett. A mexikói Nemzeti Palota lépcsőházát díszítő festményeken, amelyeket Rivera 1929-ben fejezett be, és témájuk Mexikó történetének a legrégebbi időktől a képek megalkotásig tartó időszaka volt, a festő megjelenítette az azték és maja művészet formáit. A mexikói indián kultúra felfedezése hatott Kahlóra, aminek az öltözködésében is hangot adott, és így az önarcképein is megjelent.

A másik szál pedig politikai tartalmú volt. „A prehispán Mexikóban ennek a festészetnek vallásos jellege volt. […] A Mozgalom hajnalán egyikünk sem tudta kivonni magát ennek az aspektusnak a hatása alól, s csak 1922-23-ban – annak eredményeként, hogy kapcsolatba kerültünk a kommunista párttal – kíséreltük meg tisztázni politikai koncepciónkat abban a vonatkozásban is, ami festészetünk tartalmát és formáját illeti” – írta Rivera a szovjet művészeti újság, az Iszkusztvo 1955. 5. számában. Kahlo és Rivera első házassága tíz évig tartott, ekkor jártak az Egyesült Államokban is, ahol Rivera több falképet festett. Művészetük azonban külön utakon fejlődött tovább.

Reményt vesztve

Frida Kahlo festészetében a saját sorsa fogalmazódott meg, beleértve az utolsó évek társadalmi aktivitását is, amikor belépett a kommunista pártba, és a marxizmus lelkes propagátorává vált. Olyan művek születtek, mint a Marxizmus gyógyír a betegségre és a befejezetlen Sztálin-portré. 47 évesen, 1954. július 13-án halt meg. Egykori szülőházában hatvan éve látogatható a nevét viselő múzeum.

Kahlo először más mexikói festőkkel 1937-ben mutatta be a műveit, majd a következő évben New Yorkban és 1939-ben Párizsban volt önálló kiállítása. Az 1954-ben bekövetkezett halála után számos tárlaton mutatták be műveit, Budapesten először most, 2018-ban. Az első napok látogatottsága azt mutatja, hogy Kahlo belopta magát a művészetkedvelők szívébe. Ebben az is szerepet játszik, hogy szinkronitás van az élete és festészete között, képi rejtvényei nem túl bonyolultak, és a festői előadásmódja iskolás jellege miatt könnyen el- és befogadható.

Fotók: Magyar Nemzeti Galéria