2018. augusztus 30. 09:44

„Kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, működésében mindig a tiszta klasszikai alakok körében mozgott, s a mit nála láttam és tőle megtanultam az megmaradt nekem egész életemben” – írta Pollack Mihályról, egykori mesteréről Ybl Miklós. A 245 éve, 1773. augusztus 30-án született Pollack legismertebb alkotásaként számon tartott Magyar Nemzeti Múzeum mellett paloták, kastélyok, bérházak és középületek sora őrzi tolla nyomát.

Írta: Jancsó Ágnes, mai fotók: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

 

Pollack Mihály, a magyar klasszicista építészet egyik jelentős képviselője 1773. augusztus 30-án született Bécsben. Édesapja, Joseph Pollack építőmester volt, aki a kezdetektől fogva igyekezett gyermekét bevezetni az építészet szépségeibe. Pollack céhes ipari keretek között kezdte meg építészeti tanulmányait, 1792-ben pedig beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Hetzendorf von Hohenberg, késő barokk mester tanítványa volt. Ezt követően a céhes képzés befejezéséhez kötelező hároméves, külföldi vándorlás során Itália művészeti vonzerejének engedve Milánóba költözött féltestvéréhez, Leopold Pollachhoz. Itt ismerkedett meg többek között a lombardiai klasszicizmus elemeivel.

Pollack Mihály (Forrás: dr. Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836–1926, 1927)

 

A céhek működését és a képzés kereteit szigorú szabályok határozták meg. Megkövetelték, hogy az inaséveiket letöltött céhlegények építésvezető pallérként vándoréveket töltsenek el külföldi építőmestereknél. A legények vándorkönyvet vittek magukkal, ebben jegyezték fel, hogy melyik városban, melyik mesternél tanultak és itt vezették a mesterek szöveges értékeléseit is. A céh képzés lezárása egy mestermunka elkészítése volt, a felszabaduláskor díszes szabadulólevelet kaptak az ifjú „építészek”.

Insula Lutherana

1798-ban érkezett Budapestre, ahol építésvezető pallérként Krausz János építőmester szolgálatába állt. Krausz hirtelen halálát követően Pollack vette át a Deák téri evangélikus templom tervezésének feladatát – bár a kőművesek és építőmesterek céhébe való felvételére még több mint két évig várnia kellett. Az 1799 és 1808 között épült klasszicista templomot 1811-ben szentelték fel, addig katonai ruharaktárként használták az épületet. „Egykorú tanuk bámulattal eltelve említik a mű nemes egyszerűségét” – írta Lechner Jenő a templomról, melynek dísztelensége és tömörsége megosztó hatással volt mind a korszak építészeire, mind a laikusokra.

A Deák téri evangélikus templom (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

Az 1838-as pesti árvíz idején sok embernek nyújtott menedéket a templom, az 1848–49-es szabadságharc idején azonban jelentősen megrongálódott. Felújítását előbb Hild József, majd Benkó Károly tervei alapján végezték. 1875-ben statikai okokból eltávolították az evangélikus templom klasszicista stílusú tornyát, emellett a dongamennyezetet kazettásra cserélték. A második világháború és a kettes metró építése során is károkat szenvedett templomot legutóbb 2003-ban újították fel. A templomhoz csatlakozó épületekben többek között evangélikus gimnázium, lelkészi hivatal, múzeum és óvoda is működik, így a tömböt Insula Lutherananak („evangélikus sziget”) is nevezik.

A Deák téri templom részletei

 

A Szépítő Bizottmány

1789–90-ben született meg az első pesti városrendezési terv, illetve József nádor közbenjárásával alakult meg 1808-ban a Szépítő (Szépészeti) Bizottmány. Az 1857-ig működő testület feladata a városi építkezések felügyelete és tervszerű irányítása volt. Pollack hamarosan Pest köztiszteletben álló polgára, 1811-ben – Hild János halála után – pedig a város vezető építőmestere lett, így természetes volt, hogy a Bizottmány működésében már az első pillanattól fogva jelentős szerepet vállalt. Nem csupán saját terveivel járult hozzá a város fejlesztéséhez, hanem az egységes elvek alapján épülő város sok száz építkezésének jóváhagyásával és ellenőrzésével is.

A gyorsan épülő Pest akkor a maga egészében sajátságos klasszicizáló jelleget ölt. Régi metszetek tanui annak az egységes, antikizáló, nemes művészeti előkelőségnek, melyet az akkor itt működő kiváló építőművészeknek, Hildnek, Pollácknak, Zitterbarthnak, Kasseliknek és számos tehetséges kortársaiknak keze alatt nyertek a főváros utcái. A berlini és francia, de sőt a bécsi előképektől is elütő, valami különös pesti zománca van nálunk ennek az ízlésnek, bátran nevezhetnők megkülönböztetésül nádor-, vagy palatinus-stílusnak” – olvasható dr. Lechner Jenő Budapest műemlékei című kötetében.

Az ördöglovas és a Sándor-palota

Az 1803 és 1806 között épült Sándor-palota tervezőjének kiléte máig vitatott: Johann Aman, a bécsi Udvari Építészeti Igazgatóság vezetője és Pollack hatása egyaránt felfedezhető az épületen. Egyes források szerint Aman tervezői és Pollack kivitelezői szerepvállalására utal a legtöbb jel – a klasszicista palota belső kialakítása többi művével stílusbeli rokonságot mutat. A főhomlokzat domborműveit (Vénusz diadalmenete, Helikoni ünnep és Sándor Vince lovaggá ütése) Kirchmayer Anton, a belső tereket Maurer János készítette.

A Sándor-palota homlokzata (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

A palota tervezésének és építésének körülményeiről nem maradt fenn sok adat, annyi azonban biztos, hogy a díszes épületet Sándor Vince gróf álmodta meg. Kérésére a Várszínházat és a palotát fedett híd kötötte össze – így még az utcára sem kellett kilépnie egy színházi előadásért. Az alma nem esett messze a fájától, Sándor gróf fia, Móric akrobatikus lovas mutatványaival botránkoztatta meg Pest-Buda és Bécs polgárait egyaránt – egyes legendák szerint még a palotán belül is lóháton közlekedett. Az „ördöglovas” népszerűségét növelte, hogy birtokainak féléves jövedelmét felajánlotta a Lánchíd építésére. A korabeli pletykák szerint Dunára néző, emeletes télikertet építtetett, ahonnan nyeregből követhette figyelemmel a Lánchíd építését.

 

A Sándor-palota homlokzatának részletei (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

Az 1830-as évek elején a Sándor családtól a Pallavicini családhoz került az épület, az 1848–49-es szabadságharcot követően pedig Albrecht főherceg rezidenciája lett. Az 1800-as évek második felében Ybl tervei alapján alakították át a palotát, amely 1867-től a második világháború végéig a mindenkori miniszterelnök állandó lakhelye volt. A háborúban súlyosan megrongálódott épület helyreállítása – az 1822-ből fennmaradt részletes leírás és az 1980-as évek elején előkerült tervrajzok alapján – a rendszerváltás után történt meg, az épület 2002 óta a Köztársasági Elnöki Hivatalnak ad otthont.

Pollack és a nádorkorabeli város

Népszerűségének növekedésével Pollack megbízói között a polgárság és az arisztokrácia tagjai mellett országos hivatalok, egyházi testületek és maga József nádor is felbukkant. Nem csupán Budapesten, hanem vidéken is ismertté vált: megbízást kapott a nagylángi Zichy-kastély homlokzatának átépítésére, a Festetics családtól pedig előbb a dégi kastély, később a budapesti kétemeletes palotájuk tervezésére.

Pollack nevéhez köthető a Váci utca 13. szám alatt ma is álló Schorndorfer-ház, ami valószínűleg a főváros első háromemeletes lakóháza volt. Részt vett a Vörösmarty téren épült, de 1847-ben leégett Német Színház kivitelezésében, valamint a szekszárdi megyeháza és a jászberényi városháza építésében is. Pollack tervei alapján épült 1829 és 1836 között a Ludoviceum Katonai Akadémia, 1840 és 1843 között pedig a Josephineum fiú-árvaház. Összesen mintegy 200 épület tervezésében és kivitelezésében vett rész, de ezek közül csupán közel 50 maradt fenn „eredeti” állapotában vagy kisebb-nagyobb átalakításokkal.

Az egykori Wurm-udvar a Dorottya utca 6. szám alatt (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

A nádorkorabeli Pest rohamos fejlődésének igazi színtere Lipótváros, ahol főleg a polgári lakóházépítés, a kétemeletes bérpaloták építése öltött nagy arányokat” – emelte ki kötetében Lechner Jenő. Kiemelt szerepe volt ebben Pollack Mihálynak, a középületek mellett számtalan lakóház, bérház, palota tervezése fűződik a nevéhez. A Dorottya, az Apáczai Csere János és a Szende Pál utca sarkán álló klasszicista stílusú bérház építésére Wurm József vaskereskedő bízta meg Pollackot 1821-ben. Két telek összevonásával közös homlokzatú, két udvaros ház épült, ami bér- és üzletházként működött. Az épületnek számos funkciót kellett ellátnia: az áruszállítást, a rakodást, sőt egy szekér megfordulását is biztosítania kellett. 1867-ben Dieschler József tervei alapján két további emeletet építettek a házra, így az épület Budapest legnagyobb bérháza lett: 320 fő elszállásolására alkalmas 181 szobával. A földszinten működött a Wurm kávéház, ami – a közeli Lloyd-palotában működő tőzsde miatt – a bankárok és pénzváltók törzshelyévé vált.

Brudern József megrendelésére, 1817-ben Pollack Mihály tervei alapján épült a Ferenciek terén a Párizsi-ház, az első modern üzletház Magyarországon a párizsi Passage des Panoramas mintájára. A kétemeletes, 32 bolttal működő épületet 1909-ben bontották le. Helyén Budapest akkor legdrágábbnak számító telkén épült meg a Belvárosi Takarékpénztár Rt. székháza 1909 és 1913 között, Schmahl Henrik és Lipták Pál tervei alapján.

Táncmulatság a Duna-parton

Pollack elpusztult épületeinek egyike az első pesti Vigadó, más néven a Redoute, ami a pesti polgárság táncmulatságainak helyszínéül szolgált. A Vigadó építéséhez 1809-ben kezdett hozzá a Szépítő Bizottmány, az első tervet Johann Aman készítette el, ezeket Pollack kitartóan, hosszú éveken át, számtalan alkalommal dolgozta át.

A Redoute épülete Pesten (Forrás: Hunfalvy János: Magyarország és Erdély képekben, 1856 – Rohbock Lajos rajza)

 

Végül „1833. január 13-án volt az ünnepélyes megnyitás; az első bál, amelyen nem kevesebben, mint 1828-an voltak jelen, jegyek összesen 2524 frt. értékben keltek el. Néhány nap múlva a nádor fölhívja Polláckot, hogy számoljon be saját tapasztalatairól, hogy mit kíván még változtatni, mi nem vált be. A mester öt hosszú oldalon számol be s javasol egynéhány változtatást bejáratok, világítás és fűtés tekintetében. A nádor tudomásul veszi mindezt és kijelenti, hogy az épületen Polláck beleegyezése nélkül semmi sem változtatható meg. Vajjon kaphat-e ennél szebb elismerést egy építész? Polláck szívén viseli az épület további sorsát, 1833 novemberében felháborodott jelentést nyújt be, hogy az első emeleti étteremben dohányoztak. Nemsokára pedig a Vigadó házmesterének szolgálati szabályzatát készíti el” – olvasható Bierbauer Virgil Pollack Mihály nagy pesti középületei című, 1926-os cikkében. A Redoute, Pest egyedüli koncerttermeként vendégül látta többek között az ifjabb Johann Strausst, Erkel Ferencet és Liszt Ferencet is. Az épület 1849-ben a budai Várat megszálló és onnan a teljesen védtelen Pestet lövető osztrák császári seregek ágyútüzének áldozatává vált. A Vigadó új épületét Feszl Frigyes tervezte, 1865-ben adták át.

A Nemzeti Múzeum épülete (Fotó: dr. Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836–1926)

 

Pollack fő alkotása: a Magyar Nemzeti Múzeum

A Nemzeti Múzeum palotája azok közé a kevés számú műemlékeink közé tartozik, amelyek egymást követő generációk szeretetteljes gondoskodásának örök témái voltak” – áll dr. Lechner Jenő A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836-1926 című könyvében. A közösség nagylelkű támogatása kellett ahhoz, hogy Széchenyi Ferenc, József nádor, Pollack Mihály áldozatot nem sajnálva, akadályt nem ismerve dolgozhassanak a kulturális és tudományos gyarapodás helyszínéül szolgáló Nemzeti Múzeum megteremtéséért.

A Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatának részletei (Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont)

 

A 109 méter széles, 70 méter mélységű múzeum Pollack legjelentősebb munkája volt, „egész erejét ennek az épületnek szentelte” – írta Lechner. „A XIX. század neo-klasszicizmusa ezt a nagyszabású római architektúrát a túlfinomult görög ízlés zománcával vonja át és mégis sem nem római, sem nem görög művészet, amit produkál. […] Pollack Mihály ennek a kornak a szülötte. Az ő kezén ez a friss és modern szellem és önállóság fokozottabb mértékben érvényesül, mint bármely hírneves külföldi kortársánál.” A 10 éven át tartó, kihívásokkal teli munka eredményeképpen 1846-ben nyitott meg a Nemzeti Múzeum, ami Pollack utolsó munkája volt. 1855. január 3-án bekövetkezett haláláig Tahiban, 1810-ben épített, saját tervezésű nyaralójában töltötte idejének nagyobb részét. A tahitótfalui temetőben álló síremlékét tanítványa, Ybl Miklós tervezte.

Pollack Mihály síremléke Tahitótfaluban (Forrás: wikipedia.org)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó