2018. december 29. 22:39

Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepli a keresztény világ. Örömmel számolhatunk be arról, hogy fővárosunk egyik régi Krisztus-szobra is újjászületik ezekben a hónapokban. Restaurátor-műterembe került a városmajori Krisztus-szobor, amely 1725 óta áll a mai Szent János Kórház közelében.

Írta: Flier Gergely

 

Nap mint nap emberek sokasága halad el a hűvösvölgyi villamosvonalon és a környék buszjáratain a Szilágyi Ersébet fasorban egy míves vaskerítéssel körülvett apró kert mellett, melyben ódon mészkőszobor vonzza magához az arra fogékony utasok tekintetét. Így bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a szobor egy ideje hiányzik helyéről.


A XII. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor 14. alatti szobor elszállítása 2018. szeptember 19-én (Gheorghita Borbála felvétele)

A kovácsoltvas kerítés 1905-ben készült, azonban maga a szobor majd három évszázados múltra tekint vissza: Rothe Mária budai polgár állíttatta 1725-ben, így egyike Budapest legrégibb köztéri szobrainak. A szobor a fejét tenyerébe hajtó Jézust ábrázolja: töviskoszorúval, vállán palásttal.


A szoborról készült fénykép Dr. Siklóssy László: Svábhegy című könyvében, 1929

Az alkotás a hagyomány szerint eredetileg a budai vesztőhely szobra volt az egykor Ecce Homo rétnek nevezett helyen. A kivégzettek lelki üdvéért állíthatták. A szobor posztamensén szereplő, mára eltűnt német és magyar nyelvű felirat Jeremiás siralmait idézte: "Oh, ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam".

A Budapest folyóiratban 1986-ban jelent meg Dr. Radó Dezső írása a Városmajorról, mely szerint „körülbelül a mai fogaskerekű és a villamos végállomás közötti területen négy akácfa között állt valamikor a budai akasztófa”, melynek helyét kereszt jelölte. Ez azért is érdekes, mert régebbi fényképek tanúsága szerint szobrunkat is négy akácfa vette körül, azonban keresztet ma nem találunk ezen a területen. A szobor eredeti helyét a maitól némileg eltérő helyre teszi a hagyomány, ugyanis az említett budai vesztőhely és a szoborról elnevezett Ecce homo rét körülbelül a mai Városmajori Gimnázium területét jelentette.

Varásdy Lipót: A Városmajor egy részének és a mai János kórház környékének szabályozási helyszínrajza, 1869 (Forrás: Hungaricana)

A szobrot általában fájdalmas Krisztusként említik, ikonográfiailag ez azt jelenti, hogy a keresztre feszítés előtt, megostorozása és a katonák általi gúnykirállyá tétele után ábrázolja Krisztust. Ez, a barokkban igen elterjedt, Búsuló Krisztusként is ismert ábrázolásmód valószínűleg német területen alakult ki, így nem meglepő, hogy az akkoriban nagyrészt svábok által lakott budai területen is találkozunk vele. Kezében eredetileg fémből, valószínűleg kovácsoltvasból készült nádszál volt.

A szobor képe Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái című művéből, 1933

A szobor történetéhez hozzátartozik egy szomorú esemény: 1994-ben barbár cselekedet áldozata lett, amikor Mindenszentek ünnepe előtt fejét és az azt támasztó jobb kezét letörték. Ezt követően, 1995-ben esett át a legutóbbi restauráláson, melyet Plánka Zsuzsanna végzett. Azonban az azóta eltelt több mint két évtized ismét szükségessé tette az átfogó vizsgálatot és restaurálást.

A szobor állapotfelmérése során készült röntgenfelvételen jól látható az 1995-ben kiegészített nyak és felkar csapolásának és belső vázának szerkezete (Horváth Mátyás felvétele, 2018)

Gheorghita Borbála, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója, a szobor restaurátora a pestbuda.hu-nak elmondta, már a szobor eredeti helyéről történt elszállítása is nagy nehézségek árán sikerült, ugyanis megmozdításához daruskocsira volt szükség – azonban a helyszín járművel rendkívül nehezen megközelíthető. Nagyon megindító volt számára az a féltő szeretet is, amivel a környék lakói körülveszik a szobrot: elszállítása miatt többen nagyon aggódtak, remélve mielőbbi visszatérését.

Gheorghita Borbála, a szobor restaurátora a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermében a szoborral (A szerző felvétele)

A szobrot 2018. szeptember 19-én a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermébe szállították, ahol megkezdődhettek a vizsgálatok, melynek során a restaurátor beazonosította a felmerülő problémákat. Ezek közül kiemelte, hogy a szobron nagy számban találhatóak kiegészítések, pótlások. Fény derült a szobor – egyébként több forrásban szereplő – egykori festésének fennmaradt nyomaira is, melyek alapján az egymásra rakódott rétegek elemzése után digitálisan rekonstruálhatóak lesznek az egykori színek. A festékrétegek többsége töredékes, azonban védett helyekről, aláfordulásokból sikerült pár olyan mintát vennie, amelyből különböző korszakokat tudott behatárolni. Volt olyan minta, melyen 14-15 festékréteg volt észlelhető. Azonban egyedül a köpenyen sikerült olyan mintát találnia, amelyen elkülöníthetőek az egyes korszakok. Érdekesség, hogy van olyan festékmaradvány, mely alapján elképelhető olyan időszak, mikor a kőanyag bronz-imitációja volt a lefestés célja.

Sajnos a szobor állapotára nézve kedvezőtlen, hogy eredeti helyén a mögötte húzódó töltés és a burjánzó növényzet következtében aránylag nagy felszálló nedvességnek van kitéve, ami értelemszerűen nem kedvez a csaknem háromszáz éves alkotás anyagának. A kompozíció visszahelyezéséig ennek a problémának a megoldását is keresik. A szobor felületén moha, zuzmó és egyéb növénytelepek voltak találhatók, ezek szintén a kő károsodását segítették elő. Több területen problémát jelent a szoborra olvadt viasz, illetve mécsesekből származó megolvadt műanyag és egyéb szennyeződés is.

A restaurátor kiemelte a szobron aláfordulásokban jelentkező elfeketedett, kéregszerű kőfelületeket, melynek eltérőek az eredeti felülettől. Ezek eltávolítására vegyszeres tisztítópróbákat, valamint mikroszemcse-szórást alkalmazott.

A szobor posztamensén még nagyobb károk mutatkoztak, mint az alakon, több helyen a kőanyag rétegesen levált, amit feltehetően fagykár okozott.

A posztamensben korábban elhelyezett kovácsoltvas csapok korróziója feszültséget okozott a kőben, mely további repedésekhez vezetett.

A szobor a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermében. A szobor mögött a posztamens és annak fejezete látható (A szerző felvétele)

A restaurálás 2019 júniusában ér véget, a helyreállítás menete később diplomaelőadás formájában megtekinthető lesz.

Tájékoztató felirat a szobor kerítésén (Gheorghita Borbála felvétele)

A restaurálás befejeztével ismét régi helyén láthatjuk a megújult Városmajori Krisztust, Budapest egyik egyedülálló értékét.

Nyitókép: Káldi Richárd felvétele


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó