2018. december 29. 22:39

Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepli a keresztény világ. Örömmel számolhatunk be arról, hogy fővárosunk egyik régi Krisztus-szobra is újjászületik ezekben a hónapokban. Restaurátor-műterembe került a városmajori Krisztus-szobor, amely 1725 óta áll a mai Szent János Kórház közelében.

Írta: Flier Gergely

 

Nap mint nap emberek sokasága halad el a hűvösvölgyi villamosvonalon és a környék buszjáratain a Szilágyi Ersébet fasorban egy míves vaskerítéssel körülvett apró kert mellett, melyben ódon mészkőszobor vonzza magához az arra fogékony utasok tekintetét. Így bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a szobor egy ideje hiányzik helyéről.


A XII. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor 14. alatti szobor elszállítása 2018. szeptember 19-én (Gheorghita Borbála felvétele)

A kovácsoltvas kerítés 1905-ben készült, azonban maga a szobor majd három évszázados múltra tekint vissza: Rothe Mária budai polgár állíttatta 1725-ben, így egyike Budapest legrégibb köztéri szobrainak. A szobor a fejét tenyerébe hajtó Jézust ábrázolja: töviskoszorúval, vállán palásttal.


A szoborról készült fénykép Dr. Siklóssy László: Svábhegy című könyvében, 1929

Az alkotás a hagyomány szerint eredetileg a budai vesztőhely szobra volt az egykor Ecce Homo rétnek nevezett helyen. A kivégzettek lelki üdvéért állíthatták. A szobor posztamensén szereplő, mára eltűnt német és magyar nyelvű felirat Jeremiás siralmait idézte: „Óh, ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyeljetek és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam".

A Budapest folyóiratban 1986-ban jelent meg Dr. Radó Dezső írása a Városmajorról, mely szerint „körülbelül a mai fogaskerekű és a villamos végállomás közötti területen négy akácfa között állt valamikor a budai akasztófa”, melynek helyét kereszt jelölte. Ez azért is érdekes, mert régebbi fényképek tanúsága szerint szobrunkat is négy akácfa vette körül, azonban keresztet ma nem találunk ezen a területen. A szobor eredeti helyét a maitól némileg eltérő helyre teszi a hagyomány, ugyanis az említett budai vesztőhely és a szoborról elnevezett Ecce homo rét körülbelül a mai Városmajori Gimnázium területét jelentette.

Varásdy Lipót: A Városmajor egy részének és a mai János kórház környékének szabályozási helyszínrajza, 1869 (Forrás: Hungaricana)

A szobrot általában fájdalmas Krisztusként említik, ikonográfiailag ez azt jelenti, hogy a szobor a keresztre feszítés előtt, megostorozása és a katonák általi gúnykirállyá tétele után ábrázolja Krisztust. Ez, a barokkban igen elterjedt, Búsuló Krisztusként is ismert ábrázolásmód valószínűleg német területen alakult ki, így nem meglepő, hogy az akkoriban nagyrészt svábok által lakott budai területen is találkozunk vele. A szobor kezében eredetileg fémből, valószínűleg kovácsoltvasból készült nádszál volt.

A szobor képe Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái című művéből, 1933

A szobor történetéhez hozzátartozik egy szomorú esemény: 1994-ben barbár cselekedet áldozata lett, amikor Mindenszentek ünnepe előtt fejét és az azt támasztó jobb kezét letörték. Ezt követően, 1995-ben esett át a legutóbbi restauráláson, melyet Plánka Zsuzsanna végzett. Azonban az azóta eltelt több mint két évtized ismét szükségessé tette az átfogó vizsgálatot és restaurálást.

A szobor állapotfelmérése során készült röntgenfelvételen jól látható az 1995-ben kiegészített nyak és felkar csapolásának és belső vázának szerkezete (Horváth Mátyás felvétele, 2018)

Gheorghita Borbála, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója, a szobor restaurátora a pestbuda.hu-nak elmondta, már a szobor eredeti helyéről történt elszállítása is nagy nehézségek árán sikerült, ugyanis megmozdításához daruskocsira volt szükség – azonban a helyszín járművel rendkívül nehezen megközelíthető. Nagyon megindító volt számára az a féltő szeretet is, amivel a környék lakói körülveszik a szobrot: elszállítása miatt többen nagyon aggódtak, remélve mielőbbi visszatérését.

Gheorghita Borbála, a szobor restaurátora a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermében a szoborral (A szerző felvétele)

A szobrot 2018. szeptember 19-én a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermébe szállították, ahol megkezdődhettek a vizsgálatok, melynek során a restaurátor beazonosította a felmerülő problémákat. Ezek közül kiemelte, hogy a szobron nagy számban találhatóak kiegészítések, pótlások. Fény derült a szobor – egyébként több forrásban szereplő – egykori festésének fennmaradt nyomaira is, melyek alapján az egymásra rakódott rétegek elemzése után digitálisan rekonstruálhatóak lesznek az egykori színek. A festékrétegek többsége töredékes, azonban védett helyekről, aláfordulásokból sikerült pár olyan mintát vennie, amelyből különböző korszakokat tudott behatárolni. Volt olyan minta, melyen 14-15 festékréteg volt észlelhető. Azonban egyedül a köpenyen sikerült olyan mintát találnia, amelyen elkülöníthetőek az egyes korszakok. Érdekesség, hogy van olyan festékmaradvány, mely alapján elképelhető olyan időszak, mikor a kőanyag bronz-imitációja volt a lefestés célja.

Sajnos a szobor állapotára nézve kedvezőtlen, hogy eredeti helyén a mögötte húzódó töltés és a burjánzó növényzet következtében aránylag nagy felszálló nedvességnek van kitéve, ami értelemszerűen nem kedvez a csaknem háromszáz éves alkotás anyagának. A kompozíció visszahelyezéséig ennek a problémának a megoldását is keresik. A szobor felületén moha, zuzmó és egyéb növénytelepek voltak találhatók, ezek szintén a kő károsodását segítették elő. Több területen problémát jelent a szoborra olvadt viasz, illetve mécsesekből származó megolvadt műanyag és egyéb szennyeződés is.

A restaurátor kiemelte a szobron aláfordulásokban jelentkező elfeketedett, kéregszerű kőfelületeket, melynek eltérőek az eredeti felülettől. Ezek eltávolítására vegyszeres tisztítópróbákat, valamint mikroszemcse-szórást alkalmazott.

A szobor posztamensén még nagyobb károk mutatkoztak, mint az alakon, több helyen a kőanyag rétegesen levált, amit feltehetően fagykár okozott.

A posztamensben korábban elhelyezett kovácsoltvas csapok korróziója feszültséget okozott a kőben, mely további repedésekhez vezetett.

A szobor a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műtermében. A szobor mögött a posztamens és annak fejezete látható (A szerző felvétele)

A restaurálás 2019 júniusában ér véget, a helyreállítás menete később diplomaelőadás formájában megtekinthető lesz.

Tájékoztató felirat a szobor kerítésén (Gheorghita Borbála felvétele)

A restaurálás befejeztével ismét régi helyén láthatjuk a megújult Városmajori Krisztust, Budapest egyik egyedülálló értékét.

Nyitókép: Káldi Richárd felvétele


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó