A Hamzsabégi, Ajnácskő, Nagyszőlős és Tornavár utcák által határolt hatalmas területen áll a Kelenföldi Autóbuszgarázs központi épülete, illetve annak részeként a nagycsarnok, amely az építésekor a világ legnagyobb, tartóoszlopok nélküli héjszerkezetű építménye lett. Az épület szélessége 82 méter.

A tervezőkre emlékező tábla (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu) 

A tervezők, Padányi Gulyás Jenő építész és Dr. Menyhárd István statikus vasbeton ívekre támaszkodó, feszített vasbeton héjszerkezetet álmodtak meg, amelyet a háborús időszak ellenére 1939 és 1942 között meg is tudtak építeni, lévén, hogy a beruházást hadászati szempontból is kiemeltnek tekintették. A csarnok nemcsak méretében volt világrekord, de ez volt az első két irányban hajlított héjszerkezet is. A beruházás azonban a háborús nehézségek miatt 1943-ban leállt.

De miért is volt szükség egy ilyen grandiózus csarnokra? A budapesti autóbusz-közlekedés az I. világháború után gyors fejlődésnek indult, és az egyre szaporodó járműparknak korszerű tároló- és javítóbázisokra volt szüksége. Előbb 1930-ban Pesten készült el egy nagyobb központ, a mai Cházár András utcai telep, de az évtized második felére nyilvánvaló lett, hogy Budán is szüksége lesz egy nagyobb telephelyre a bővülő buszhálózatnak. A választás Kelenföldre esett, a Hamzsabégi út melletti területre. 

A garázs az 1950-es években (Fotó: bkv.hu)

Az építkezés 1939-ben el is kezdődött, elsőként a nagycsarnokkal. 1943-tól a felépült csarnokot gyakorlatilag raktárnak használták, illetve buszok tárolása, javítása helyett villamosfényező üzemet kívántak itt létrehozni. A háború után a budapesti közlekedés újraszervezésekor az autóbusz-közlekedés is újraindult, ezért vizsonylag hamar döntés született a csarnok befejezéséről. A garázs végül 1949. január 1-jén állt üzembe, és azóta, bár többször megváltoztatott néven szolgálja ki a budapesti buszközlekedést. 

1949 és 1997 között Fürst Sándor nevét viselte. Fürst Sándor 1928-tól volt az illegális kommunista párt tagja, akit a biatorbágyi merénylet miatt bevezetett statárium alatt tartóztattak le, majd a törvényes rend erőszakos megdöntésére irányuló bűntett vádjával Sallai Imrével együtt kivégezték. 

A garázs 1980-ban (Forrás: bkv.hu)

A 8500 négyzetméteres csarnokot 1977-ben ipari műemlékké minősítették, és 1986-ban teljesen fel is újították. Míg megnyitásakor 100 buszt szolgált ki, ma átlagosan ennek a dupláját, de akár 300 buszt is tudnak fogadni, köztük elektromos hajtásúakat is, sőt a garázsban a PKD-konstrukcióban készülő buszokat is szerelnek össze. (A PKD-konstrukció a buszok „lapra szerelt” változata, azaz a buszgyárban a főbb elemeket gyártják le, de azokat a felhasználónál szerelik össze.) 

A csarnokhoz természetesen kiszolgálóépületek is csatlakoznak, amelyek közül a legérdekesebb az ívelt kivitelű portaépület. A BKV a különleges garázsépületet nyílt napokon a nagyközönségnek is bemutatja. Így volt ez most is a 70 éves évfordulón, amelyet azonban nem januárban ünnepeltek, hanem április 6-án. 

Egy 71 éves TR5-ös busz. Néhány évtizedet egy házba falazva mint lakószoba töltött el (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)

A nyílt napon nemcsak a garázsépületet lehetett megismerni, hanem a budapesti buszközlekedés múltját is a kiállított és közlekedő buszokon keresztül. Olyan különleges buszokon lehetett utazni, mint pl. egy 71 éves TR5 vagy egy Ikarus 180-as csuklós busz. A még orrmotoros – innen a TR rövidítés, mivel e járműveket trambusnak hívják – TR5-össel a telepen belül lehetett menni két kört, míg a veterán IK 180-assal, illetve egy ráncajtós 260-assal a városi forgalomban lehetett nosztalgiázni. A helyszínen több buszra is fel lehetett szállni, vezetett túrán pedig a csarnokban folyó munkálatokat mutatták be. Az irodaépületben kialakított ajándékboltban többféle szuvenírt, így busztáblákat is lehetet vásárolni.

Nyitókép: A Kelenföldi Autóbuszgarázs csarnoka belülről (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)