A II. világháború előtt a magyar autóbuszgyártás gyakorlatilag kis szériában állított elő járműveket a hazai, igen korlátozott piac kiszolgálására. A háborúban szinte teljesen elpusztultak az autóbuszok, ezeket pótolni kellett. Azonban a géppark egy része megsemmisült, anyaghiány volt, a kiépülő államszocializmus a magánvállalatokat államosította, hiszen a rendszer egyik alapvetése az állami vállalatok túlsúlya volt.
Ekkor, ilyen körülmények között, 75 éve alakult meg az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár Nemzeti Vállalat, persze nem előzmények nélkül. Az alapja egy karosszáriagyár volt, mégpedig az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyára, amely cég igen régi múltra tekinthetett vissza, hiszen eredetileg 1895-ben alakult meg, igaz a vállalkozást akkor még Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzem néven hozta létre az azonos nevű tulajdonos. Ez a cég – miután a válságban majdnem tönkrement – 1933-tól már mint Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár néven működött.
Az Uhri testvérek, Uhri Imre és Uhri Zsigmond (ők már i-vel írták a nevüket) gyárában autó- és buszkarosszériák is készültek, ez utóbbiak mégpedig a MÁVAG által gyártott alvázakra. Az ő munkájuk volt a háború előtti Budapest meghatározó autóbusza, a köznyelvben „harcsának” nevezett MÁVAG N26/39 autóbusz karosszériája is. A vállalat későbbi sorsát jelentősen megnehezítette, hogy a nyilas-hatalomátvétel után a nyugatra telepítendők közé sorolták a céget, és ugyan megindult a vállalat eszközeinek elszállítása Budapestről, de a folyamat során a berendezések eltűntek, megsemmisültek.
A háború után a céget Uhri Zsigmond – akit 1945-ben rövid időre internáltak is – megpróbálta feltámasztani (testvére Uhri Imre még 1945-ben külföldre távozott, Dél-Amerikában telepedett le), tőkét invesztált a vállalkozásba, de sikertelenül, 1947-re fizetésképtelen lett. Ekkor Uhri Zsigmond felajánlotta a vállalatot a Nehézipari Központnak, azaz az államnak. Azonban a megállapodás nem jött létre, a pénzügyi és a jogi kérdések tisztázása elhúzódott. Uhri Zsigmond még a tárgyalások alatt külföldre, szintén Dél-Amerikába távozott, mert a Magyarországi Szovjet Javak Kezelősége pert indított ellene, arra hivatkozva, hogy a csődközeli cég nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét, 219 teher- és 37 személygépkocsironcs helyreállítását. A kor hangulatára jellemző volt, hogy például a Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle 1948. évi 10. számában ezt írták a vállalkozásról:
„A vállalat 1947 nyarán tulajdonosának bűnös ügykezelése folytán súlyos helyzetbe került. Az Üzemi Bizottságnak és a Magyar Kommunista Párt helyi szervezeteinek fáradozása révén sikerült a BSzKRT hároméves tervében szereplő autóbusz-programm megvalósításába bekapcsolódniuk.”
A céget új vezetés vette át, majd 1948 márciusában államosították. A nehézségeket végül a hazai autóbuszpark felélesztésének igénye oldotta meg, a vállalat már 1947-től bekapcsolódott a hazai autóbuszgyártásba, 1947-ben 50 autóbuszra kaptak megrendelést, majd 1948-ban a már állami vállat további megrendelésekre tudott szert tenni. Az 1948-as év végére már a termelés elérte a napi egy autóbuszt. Azonban a céget más vállalatokkal egybeolvasztották, a kormány új céget hozott létre, az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny 1949. február 5-i számában jelent meg:
„A kormány az 1948: XXXVII. tc. 8. §-a alapján IKARUS Karosszéria- és Járműgyár nv. cég alatt nemzeti vállalat alapítását határozta el. A vállalat székhelye: Mátyásföld, tárgya: gépkocsikarosszériák, járművek, vas- és fémszerkezetek, járműalkatrészek és tartozékok előállítása és javítása, tartama: határozatlan idő, a vállalattekintetében az iparügyi miniszter illetékes.
A vállalat a 8.230/1948. Korm. számú rendelet 3. §-a alapján az Uhri Testvérek autókarosszéria és járműgyár rt., a Repülőgépgyár rt. és az IKARUS Gép- és Fémáru rt. cégekből alakult át. (19/1949. számú minisztertanácsi határozat.)”
Mi volt a másik két vállalat? A Repülőgépgyár szintén az Uhri testvérek vállalkozása volt, a II. világháború alatt ugyanis be kívántak szállni a repülőgépgyártásba. A híres márkanevet eredetileg egy másik, sokkal kisebb, szintén az új vállalatba olvasztott cégtől vették át, az Ikarus Gép- és Fémáru Részvénytársaságtól, amely a céget 1916-ban alapította Erney Móric és Vécsey Jenő, azzal a céllal, hogy repülőgépekhez, autókhoz, de gyakorlatilag bármi máshoz, akár tejeskannához is bádog- és fémtömegcikkeket gyártsanak. A vállalat a két háború között prosperált, de a II. világháború után – amikor az egész ipar iszonyatos anyaghiánnyal küzdött – 1948-ra fizetésképtelenné vált.
Az 1949 elején létrehozott Ikarus-gyár az első években még hazai piacra gyártott autóbuszokat, például a világ egyik első önhordó karosszáriával rendelkező autóbuszát is itt fejlesztették ki. Az Ikarus ekkor még jellemzően a hazai piacra termelt járműveket, a nagy felívelés azután következett be, hogy a szovjet blokkhoz tartozó államok termelését meghatározó szervezet, a KGST a magyar ipart jelölte ki elsődlegesen autóbuszgyártásra, 1968-ban például már évi 4000 autóbuszt állítottak elő.
A Caracasban élő Uhri Zsigmond 1977-ben, megbecsült vendégként visszalátogatott az Ikarus-gyárba. Az „Ikarus”, a vállalati lap 1977. július 1-i száma megkérdezte az akkor 77 éves egykori tulajdonost, hogy mit érzett, amikor belépett az akkori üzemcsarnokba. A lap szerint Uhri Zsigmond ezt válaszolta:
„Büszke voltam! Azt, amit mi elkezdtünk, azt így felfejlesztették! A világ nagyon sok autóbuszgyárát ismerem, de ilyen nagyszerűen fölszerszámozottat, ilyen korszerűen gyártót még nem. Nem véletlenül abszolút konkurenciaképes még Hamburgban is. Amikor Caracasban érdeklődtem dr. Puglitstól, hogy mennyibe kerül egy autóbusz előállítása, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet. Most már értem: ilyen előkészítéssel, ilyen szerszámozottsággal lehet olcsón termelni.”
Amikor 1977-ben Uhri Zsigmond az Ikarusnál járt, a cég a világ legnagyobb autóbuszgyártói közé tartozott, korszerű típusai a bolygó számos pontján (nem csak Kelet-Európában) szállították az utasokat.
Nyitókép: Az 1000. Ikarus 30-as autóbusz. Ez a típus hordozta elsőként az Ikarus márkanevet (Fotó: Fortepan/ Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció