2019. május 15. 08:42

A város múltja iránt szenvedélyesen érdeklődő ember tudja: ha valahol a Belvárosban megnyílik egy amúgy zárt kapualj, oda be kell nézni. Vagy ha lehet, be is kell menni, sőt, fényképezni, kérdezősködni kell, hátha feltárul egy újabb izgalmas történet a város múltjából. Éppen ez történt velünk a Vámház körúton. Amit találtunk, az egy kivételes, szép példája Pest egymásra rakódó évszázadainak, építészeti örökségének.

Írta: Viczián Zsófia

Kívülről már sokszor megakadt a szemünk a Vámház körút és a Királyi Pál utca sarkán lévő házon. Elsősorban azért, mert olyan kedvesen, öregurasan régimódi itt a város szívében. Látszik, hogy még sokkal inkább a reformkori Pesthez tartozik, nem pedig ahhoz a későbbi világvároshoz, amelyet Budapestként csodáltak és csodálnak ma is. 

 

Kívül-belül egyszerűség

Mindössze két emelete van. Formái a letisztult, nyugodt, egyszerű klasszicizmus formái: odalenn félköríves záródású kirakatok, felette nagy, téglalap alakú ablakok, klasszikus osztással, az első emeleten kissé díszesebb, a másodikon szerényebb keretezéssel. Az egész épület harmóniát sugároz, egy magabiztos kor nyugalmát. És ami még extra: talán egyedüliként még itt olvasható a Tolbuchin körút kifejezés, hisz a ház sarkára a szép vésett kő utcanévtáblát még a rendszerváltás előtt helyezték fel, és azóta se került le a homlokzatról.

Egyszerű kapuzat női fejjel (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A régi utcanév is még ott áll a homlokzaton (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

De mi lehet benn? A kapu ígér is, nem is élményt: egyszerű, de még eredeti formáját őrző darab. Kicsi, diszkrét díszítése van a félkörív közepén, egy női fejjel ékesített zárókő. Ajtószárnyai masszívak, a kilincs is eredetinek tűnik, látszik rajta másfél század megannyi tenyerének fényesítő nyoma. És megvannak még a kerékvetők is, melyeknek az volt a célja, hogy védjék a sarkokat, de egyúttal sárvetőként is beválhattak.

No de mi van benn? A félhomályos kapualjon egy kis udvarba jutunk. Balra valamiféle raktárhelyiség lehet, oda hoztak épp árut, ezért nyílt meg a lehetőség. Az ételszagból és zajokból ítélve ide nyílhat az utcafronti étterem (a Pesti Sörcsarnok) konyhája is. Amúgy csend van, meglepően nagy a körúthoz, Kálvin térhez képest. Ritkás, nem igazán rendezett növényzet fogad, az épület magasságát már részben túlnőtt fákkal, köztük egy egész szép platánnal.

A falon használaton kívüli falikutak sorakoznak, körben mindenütt eredeti ablakkeretek, a függőfolyosó rácsozata is annak tűnik, érdekességképp pedig egy régi Budapest térképet is találunk kitéve – más, várostörténet iránt érdeklődő személy is járt már ezek szerint itt. A lépcsőház is régi arcát mutatja, finom ívű, diszkrét korlátokkal, a lépcsőkön az egykori szőnyegleszorító nyomaival.

 

A meglepetés odabenn

És van itt még valami: a régi pesti városfal. Plusz előtte a városárok.

A borostyánnal befutott fal a XV. századi pesti városfal (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Erre azért nem számítottunk. Pedig logikus, hisz a szomszédos ház aljában, a Királyi Pál utca 13/b alatt működik a Városfal Múzeum, ahol már többször is jártunk. Tulajdonképp az ott látható falszakasz másik oldala látszik itt. Csak erről a házról nem szokott olyan gyakran szó esni a témával foglalkozó összeállításokban, azok inkább a Múzeum körúti udvarokat vagy a Bástya utca játszóterét ismertetik.

Régi időkbe repít vissza minket a látvány. Pest erődítésére a XV. században került sor, nyilván a közelgő török veszély miatt. Meg azért is, mert a korabeli haditechnikai szinten ezt még érdemes volt felhúzni – igaz, éppen csak, mert pár évtized alatt korszerűtlenné is vált a lőfegyverek fejlődése miatt. A fal a Dunától a Dunáig húzódott a Deák Ferenc utca–Károly körút–Múzeum körút–Vámház körút vonalán belül (azaz lényegében a kiskörút ennek a vonalát követi ma is). Három kapun (Váci, Hatvani, Kecskeméti) lehetett ki-bejárni rajta, de ezeket már jó régen elbontották, helyüket rendre tábla jelzi.

A falnak magának viszont meglepően nagy része megvan, legalábbis a déli felén. Itt ugyanis a jól megépített kőfalat többnyire nem bontották le, hanem kívül-belül hozzáépítették a házakat. Vagy egyszerűen csak maradt a fal, határvonalként a szomszéd telek felé, legfeljebb egy kaput vágtak rá. Még az újabb házakban is ott a nyoma, például a Magyar utcai garázs falában.  

Történelmi városérkép a belső udvaron (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nemesen egyszerű lépcsőház, eredetinek látszó korláttal (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A középkorban és a török uralom idején a városfal mellett természetesen még nem lehetett építkezni. Ám a veszély múlttával és a terebélyesedő várossal megkezdték ezeknek a telkeknek a kiosztását is, először csak a városfal belső részén, majd a XVIII. század második felétől a külső oldalán is. Az 1700-as évek utolsó évtizedeiben már két új átjárót is nyitottak az eredeti Kecskeméti utcai kapun túl, a Duna felé eső szakaszon: az egyiket éppen itt, a Királyi Pál utca vonalában (a másikat a Váci utcánál). Hild János 1805-ben készült városrendezési tervén szerepel a mai Veres Pálné utca meghosszabbítása is a mai Vámház körútig.

 

Egy kis építéstörténet

A nagy árvíz már lassan feledésbe is merült, amikor ezen a saroktelken felépült a ma is látható lakóház. Egyes adatok szerint 1860-ban, mások szerint 1862-ben készült el. Tervezője a kevéssé ismert Gottgeb Antal építőmester lehetett. 

Így nézett ki a környéke 1956-ban (Forrás: Fortepan)

És így 1973-ban, még a felújítása előtt (Forrás: Fortepan)

Igaz, ha utánaolvasunk kicsit ennek a névnek, máris kiderül, hogy egy kiváló alkotóról van szó, aki jelentős mesterek mellett, jelentős épületek kivitelezésén és tervezésén dolgozott. Mesterei: Hild József és Ybl Miklós voltak, utóbbival együtt kivitelezte a Pesti Első Hazai Takarékpénztár ma is álló impozáns székházát és bérházát. Gottgeb az 1850-es évektől tűnt fel a szakmában, és hamarosan jó nevet szervezett azzal, hogy az ő vezetésével újult meg a Kálvin téri református templom tornya és a mellette lévő iskolaépület is.

Valószínűleg még ezen dolgozott, amikor a szemközti telekre megkapta a felkérést. Amúgy a 60-as évek elején rengeteg pesti bérház tervezésében, néhol kivitelezésében is részt vett. (S ha már a mesterek: Ybl két szép bérháza éppen ezzel az épülettel szemben található, a Vámház körút másik oldalán.)

Ma, ha Gottgeb Antal műveit kéne megnevezni, valószínűleg elsőként a Gerbeaud-házat említenénk, illetve a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Budapesti és Magyar Építész Kamarának otthont adó bájos székházat az Öt Pacsirta utcában. (Eredetileg ez Almásy Kálmán palotája volt.) Egyszóval az első (vagy második) pesti nagy építészgeneráció jeles tagja volt, mi több, a törvényhatósági bizottság tagja, az építőmesterek ipartársulatának elnöke is. Ki hitte volna, hogy épp egy ilyen figura nyomára bukkanunk a kapualjba besurranva…

A sokat látott kilincs (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

És a még többet látott kerékvetők...  (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A Vámház körút–Királyi Pál utca sarkán álló házat Gottgeb még a pályája elejét jellemző késő klasszicista stílusban tervezte (később ő is nyitott az újabb irányzatok felé), ezért azt az irodalomban tévesen néhányan Hild József munkájának is vélték. Régen azért valamivel díszesebb lehetett, de az idők során sok minden eltűnt a házból. 

Ha jól gondoljuk, még a hátsó traktus is. A régi térképek és a háborús légifelvételek is ugyanis zárt udvaros, körfolyosós háznak mutatják az épületet, nem pedig olyan U-alakúnak, ahogy ma kinéz. Valószínűleg a világháborúban semmisülhetett meg ez a hátsó rész: és így vált újra láthatóvá az egykori pesti városfal, sőt, így lett előtte még az árok is helyreállítva. Utóbbi miatt egyébként nem is lehet egészen közel menni a falhoz. 

Marad hát az elmerengés: az eltelt évtizedek során hányféle lakó fordult meg itt, hány életsors, hány vállalkozás kötődött hozzá. (Régi újságokat böngészve utóbb találtunk is sokat, vendéglőtől kezdve porcelánlerakaton át közértig, és gyorsírás-tanfolyamtól némettanításig mindent.) De már szólnak is a rakodómunkások, mit is keresünk tulajdonképp odabenn az udvaron, így ideje továbbállnunk…
 

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Egy időben, boldogult ifjú koromban, amikor egy kerékpár ellopásáért letöltendőt adtak (Igen, a hatvanas-hetvenes években..) akkor nem voltak bezárva a kapuk este 10 előtt. Nos akkor át lehehett sétálni a Városfalon vágott nyíláson a Múzeum krt. és a Károlyi kert között. Anno nagyon sok régi lépcsőházat láttam. A szoborfülkék sokfelé üresek voltak, a vallásos témájú szobrokat eleve eltüntették. Atyám mesélte, hogy a ruszki katonák 1945-ben azért vertek szét szobrokat mert ezek "fasiszta" alkotások. A kovácsoltvas korlátok többnyire a "Gyűjtsd a vasat és a fémet" jelszóval kerültek a MÉH-be. Iszonyúan sok érték pusztult el a "szocializmus" idején a lépcsőházakban. A márványból készült, megsérült burkolatokat leverték, és vakolt, meszelt fal van a helyükön.
Később jött a modernizálás.. Gyönyörű, diófából készült tükrös liftfülkéket dobtak ki, és a kovácsoltvas ajtók helyére vörösszínű "modern" liftajtó került.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó