Budapest bérházainak ékességei a régi padlóburkolatok. Ha belépünk a főváros kapuin, sokfelé az előterek, lépcsőházak és a függőfolyosók világának időtálló, sokféle mintázatú és színű, gyakran 100 évnél is idősebb példáival találkozhatunk. A hangsúlyos homlokzatok, a látványos udvarok és korlátok mellett érdemes ezekre is figyelmet fordítani.

A Mai Manó Ház már kívülről is izgalmas látványt nyújt, odabent azonban káprázatos díszítések és persze gyönyörű padlóburkolatok várják a látogatót (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A leggyakrabban három burkolattípussal találkozhatunk: terrazzo, cementlap és mettlachi. A terrazzolap és a cementlap mérete megegyezik, leggyakrabban mindkettő 20x20 centiméteres, a különbség, hogy a cementlapok felületét nem csiszolják fel. A terrazzo burkolatnál találkozhatunk öntött és lapokból álló példákkal is.

Története a XV. századra nyúlik vissza, amikor a velencei márványmunkások a bányában megmaradt törmelékek felhasználásával saját otthonuk teraszait díszítették. A darabkákat kötőanyagba ágyazták, a helyszínen kiöntötték, majd felcsiszolták úgy, hogy a kövek szemcséssége látható maradt.

Budapesten nagyrészt világos alapszínben, fekete, sárga és piros mintájú terrazzoburkolatokkal találkozhatunk, amelyeken gyakran az épület építési évszáma is látható. Különleges és egyedi mintái miatt változatos díszítést ad, rendkívül időtálló, hézagmentessége miatt pedig könnyen takarítható, így érthető, miért találkozhatunk vele sok helyen a fővárosban. 

A Mai Manó Ház kitárt kapuján belépve díszes padlóburkolaton lépdelhetünk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Jó példa erre a Mai Manó Ház bejáratánál látható terrazzo padlóburkolat. Az 1894-ben elkészült épület kapujánál a „Salve” (Légy üdvözölve) felirat köszönti a belépőket. Engedjünk a csalogató felszólításnak, ugyanis az épület a korszak egyik legépebben fennmaradt fényképész műteremházaként látogatható. Az építtető Mai Manó ugyanis császári és királyi udvari fényképészként dolgozott, lakó- és bérházát egyben műteremként is üzemeltette.

A neoreneszánsz stílusban épült ház terveit Nay Rezső és Strausz Muki készítette, az építészmester Mann József volt. Ha figyelmesen szemléljük a homlokzatot, akkor az ott található allegorikus nőalakokban felfedezhetjük az építtetőre utaló fényképészet és festészet alakjait. Érdekes, hogy kívülről nem látható, de összesen nyolc szint bújik meg a kívülről aprónak tűnő házban! Ma a Magyar Fotográfusok Házaként a Magyar Fotográfiai Alapítvány által működtetett kiállítások tekinthetők meg benne.

A Salve (Légy üdvözölve) felirat a Mai Manó Ház bejáratánál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A terrazzolapok technikája olyan, mint az öntött változaté, felületük szintén csiszolt, mintázatukban jelen van a szemcsésség, tartósságban és sokféle rajzolatukban is hasonlóak. A szabályos négyzet alakú lapok előregyárthatósága miatt azonban olcsóbbak voltak.

Ilyen padlóval találkozhatunk a VIII. kerületi Lőrinc pap téren a Jézus szíve templomban is. A jezsuita rend által működtetett templom 1888–1891 között épült Kauser József tervei szerint neoromán stílusban. A fekete-fehér Anjou-liliomos mintázatú padlólapok jól illeszkednek a templom belső díszítéséhez. Az előcsarnokból egészen a szentélyig ugyanilyen mintázatú a burkolat, ami így egységes összképet ad, és kapcsolatot teremt a külső és belső terek között.

A Jézus szíve jezsuita templom a VIII. kerületi Lőrinc pap téren (Mária utca), Pest egyik legszebb részén, a Palotanegyedben található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A templom előterének és belső részének padlóját terrazzoburkolat fedi (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A templom padlójának Anjou-lilom díszei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A cementlapok préselt, csiszolatlan kőburkolatok, melyek eredetileg Dél-Európából származnak. Felületük simább és egységesebb a terrazzoénál, mintájuk rendkívül változatos, országonként is változó. Magyarországon nem mehetünk el szó nélkül Walla József és Melocco Péter neve mellett, akiknek gyárai jelentették a fő beszerzési forrást, termékeikkel az ország számos pontján találkozhatunk.

Állami és magánmegrendelésre is dolgoztak, így például Walla termékei jelennek meg az Országház, a királyi palota, számos főúri palota és vásárcsarnokok, pályaudvarok belsejében. A gyáripar terén szerzett érdemei elismeréséül 1904-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét . A Vasárnapi Ujság 1896-ban beszámolt róla, hogy Walla gyára 1893 után kiterjesztette tevékenységét:

„a termelés kiterjed a cement- és mozaik-gyártás minden ágára s az évi termelés 650.000 darab márvány-mozaik- és cementlapra, […] előállít továbbá a gyár 150.000 méter gránit-terrazzót és 400.000 méter betonmunkát s mindennemű cementgyártmányt.  A gyár állandóan 150 képzett munkást foglalkoztat.” 

A mettlachiburkolat az előzőknél pár centivel kisebb méretű, általában 17x17 centiméteres. Franciaországból eredeztethető, kemény, égetett alapú lapokból áll, melyek felülete fényesebb és finomabb a többinél.

A nemrég teljeskörűen felújított Párisi Udvar a Ferenciek tere ékessége, mellette az északi Klotild-palota látszik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Párisi Udvarban találhatjuk erre az egyik legszebb budapesti példát, ahol eredetileg a Villeroy és Boch cég által készített, mára újragyártott lapokkal találkozunk. Itt a mettlachi mellett mozaikelemek és üvegtégla betétek is láthatóak, amelyek fényt engednek az alsóbb szintekre.

A Ferenciek terén álló lakó- és irodaház eredetileg a Belvárosi Takarékpénztár székházaként üzemelt. A ma látható épületet Schmahl Henriknek köszönhetjük, aki a takarékpénztár által építtetendő új központi épületre kiírt pályázatot 1907-ben megnyerte. Schmahl a tervek készítése során tekintetbe vette a telken korábban ott álló, Pollack Mihály által tervezett üzletház történetét.

A francia példára üzletsori passzázzsal ellátott épületet ugyanis a köznyelv Párisi-házként emlegette, és az új épületbe gyakorlatilag ezt a funkciót újra átültette a földszintre. Így ebben a házban található Budapest legrégebbi passzázsa, amely szerencsére ma már újra régi fényében ragyog.

A Párisi Udvar pazar belső díszítése mindenkit ámulatba ejt, érkezzen a világ bármely pontjáról (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Párisi Udvar padlózatán a mettlachi mellett mozaikburkolattal is találkozhatunk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egy padló is lehet műalkotás! Nem is akármilyen (Fotó: Both Balázs/Pestbuda.hu)​

Látható, hogy a padlóburkolatok fajtái számos variációt jelentenek magukban, a díszítettségük, a mintázatuk a geometrikustól a sokszínű szecessziós-indásig szinte bármilyen lehet. Sok helyen látható sajnos, hogy az épületek belső felújítása során igénytelenebb csempére cserélték őket, de szerencsére Budapest még mindig bővelkedik az eredeti burkolatok változatos felhozatalában. Manapság pedig újra teret hódítanak az otthonok belsejében is a cementlapok vagy akár a terrazzoburkolatok. Figyeljünk rájuk, hogy unokáink is láthassák Budapest fénykorának e sokszínű lenyomatait!

A mintázatok gazdagsága akkora, hogy szinte sosem lehet ráunni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)​

Nyitókép: Részlet a Párizsi Udvarból (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)​