A világ legnépszerűbb sportjának tartott futball kezdetei az ókori és a középkori előzményekre mutatnak vissza, bár ezek a mai labdarúgás szabályaitól távol álló játékok voltak. A kora újkorban a Brit-szigeteken elterjedt labdajáték a XIX. század közepén két sportágra különült, a lábbal játszott labdarúgásra és a kezet is használó rögbire. Angliában az első futballklubok az 1860-as években alakultak meg.

Magyarországon ebben az időben még az atlétikát vagy a tornasportot favorizáló egyesületek szerveződtek, a labdarúgás – magyarul rugósdi – csak az 1890-es években jutott el hazánkba.

A BTC, a magyar futball első bajnokcsapata 1901-ben (Forrás: mlsz.hu)

Hajós Alfréd az 1955-ben írt, Így lettem olimpiai bajnok című könyvében ezekkel a szavakkal mutatta be a magyar labdarúgás megszületését: „Stobbe Ferenc, a svájci származású, de Budapesten működő építésznek, Ray Rezsőnek a munkatársa volt, akinek a fia, Ray Ferenc, a zürichi műegyetemen tanult. A fiatal Ray 1896 telén meglátogatta szüleit s egy futball-labdát hozott magával, hogy a téli szünet alatt is gyakorolhassa legkedvesebb sportját. Ray Stobbe Ferenctől értesült, hogy Magyarországon még nem láttak szabályos futball-labdát. Ezért Stobbe megkérte, hogy látogasson el egyesületének, a Budapesti Torna Clubnak Markó utcai tornatermébe s ismertesse meg tagjaival a játék szabályait. Tornászok, birkózók, ökölvívók fegyelmezetten és szorgalmasan végezték az előírt gyakorlatokat"– olvashatjuk Hajós Alfréd izgalmas visszaemlékezésében. Majd így folytatja:

„Egyszerre csak megjelent a tornaterem ajtajában Stobbe Ferenc fiatal barátjával, aki se szó, se beszéd – minden előzetes bejelentés nélkül – egy futball-labdát hajított közéjük. Egyszerre felbomlott a fegyelem, a rend, mindenki azon igyekezett, hogy magának kaparintsa meg a labdát. Közben a labda a földre került s ekkor ösztönösen lábukkal adták tovább a játszók. Így született meg 1896. december 18-án este a magyar labdarúgás.”

A futballt a svájci építészhallgató sikeresen megismertette pár lelkes fiatal magyarral, köztük Hajós Alfréddal. Olimpiai bajnokunk a BTC színeiben részt vett az első magyarországi mérkőzésen 1897. május 9-én a Millenáris pályán, ahol a Budapesti Torna Club első és második számú csapata mérkőzött meg egymással. Hajós Alfréd játszott a hazánkban rendezett első nemzetközi találkozón is, amelyet 1897. október 31-én a BTC és a bécsi Cricket and Football Club vívott egymással.

Hajós Alfréd 1896-ban 

Erre a mérkőzésre a Millenárist a kor elvárásai szerinti „stadionnak” alakította át a Budapesti Versenypálya Szövetség, amely faszerkezetes kétezer fő befogadóképeségű lelátott létesített.

A zuglói Millenáris pálya 1930-ban (Forrás: magyarfutball.hu)

A bécsiek kétgólos győzelmével végződött összecsapásról a csapatok fényképei mellett kétoldalas beszámolót közült a Sport Világ című hetilap. Nagyon rövid idő alatt a magyar fővárosban az egyik legnépszerűbb csapatsport lett a labdarúgás, amelynek kedveltté válását segítette, hogy szabályai könnyen megtanulhatók, a nézők számára könnyen érthetők.

A XIX. és a XX. század fordulóján Budapesten egymásután alakultak a futballklubok, amelyek közül az 1899-ben létrehozott Ferencvárosi Torna Club tudott sporttörténeti szerepet kivívni magának a későbbi sikereivel. A játék nemcsak egyre több sportolót, hanem még több nézőt is vonzott. Pár év alatt valódi tömegsporttá vált a labdarúgás.

Az FTC-stadion 1925-ben (Forrás: magyarfutball.hu, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Millenáris pálya 2008-ban (Forrás: magyarfutball.hu)

Az addigi barátságos mérkőzések után 1901 elején jött el az idő, hogy kiírjanak nemzeti bajnokságot is. Ahhoz, hogy a helyezésekért való versengést ellenőrizni, szabályok közé lehessen szorítani, szükség volt a Magyar Labdarúgó Szövetség megalakítására. A szövetség alakuló ülését 1901. január 19-én tartották, február 4-én az első tanácsülésen elfogadták a kiírandó, tavaszi-őszi rendszerű bajnokság szabályzatát. Az első bajnokságra csak budapesti csapatok neveztek.

A versenykiírás megengedte, hogy egy játékos egy első és egy másodosztályú csapatban egy időben szerepeljen, így előfordult, hogy egy sportember délelőtt az első, délután a másodosztályban is játszott.

Az első bajnoki összecsapáson a BTC és a BSC (Budapest Sport Club) csapata mérkőzött meg egymással 1901. február 17-én a Millenárison.

Az összecsapás a BTC fölényes, 4-0 arányú győzelmével végződött. A bajnokságot a BTC csapata nyerte, Magyar Úszó Egylet (MÚE) és az FTC együttese előtt. A MÚE tizenegyéből Halmay Zoltán nevét érdemes kiemelni, aki három évvel később mint úszó, a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) sportolójaként szerzett a Los Angeles-i, 1904-ben rendezett olimpián két számban is bajnoki címet.

 BTCFTC, meccsjelenet 1908-ban (Forrás: mlsz.hu)

Az első hivatalos válogatott-találkozót 1902. október 12-én Bécsben vívta a magyar a csapat az „osztrákok nemzeti tizenegyével”. A Monarchia két tagállama közötti összecsapáson a hazaiak játéktudásbeli fölényüket mutató, 5-0-ás győzelmet értek el.

Az 1901-es és a 1902-es bajnokság gólkirálya Manno Miltiades lett, az elsőben 17, a másodikban 10 gólt rúgott, ő a labdarúgás mellett a gyorskorcsolyában és evezésben is bajnokságot nyert. A bajnokcsapat tagjainak 1908-ig nem érmet, hanem bajnoki sapkát adtak. Hajós Alfréd szerepe a magyar labdarúgás történetének első évtizedében kiemelkedő. A magyar labdarúgó-válogatott első mérkőzésén nemcsak támadójátékosként szerepelt, hanem a Sport Világ című hetilapban tudósítást is közölt a találkozóról. A sportpályafutását 1903 végén fejezte be.

Visszavonulása után, 1906-ban a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi feladatát vállalta el, majd egy mérkőzés erejéig mint játékvezető tevékenykedett. Később a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöki tisztét is betöltötte 1920 és 1924 között. Hajós Alfréd utolsó aktív sportolói évében második helyezést ért el BTC csapatával, a képzeletbeli dobogó „legmagasabb fokára” a FTC labdarúgói állhattak, míg a harmadik helyezést az MTK csapata szerezte meg. Ez utóbbi két csapat a XX. század első felének legmeghatározóbb együttese volt,  összecsapásaik örökrangadó néven híresültek el.

A hetvenezer nézőt befogadni képes Népstadiont 1953. augusztus 20-án valódi sportünnepély keretében avatták fel (Fotó: Fortepan/Képszám: 22947)

Puskás Ferenc 1954-ben (Forrás: A magyar labdarúgás, 1955)

Az Aranycsapat 1953-ban: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggol: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula (Fotó: Fortepan/Képszám: 13743)

Emléktábla Lantos Mihályról a zuglói sportközpontnál

A Lantos Mihály Sportközpont a XIV. kerületben (Fotó: mtkbudapest.hu)

Napjainkig az FTC 31, míg az MTK 23 bajnoki címet szerzett. A magyar labdarúgás későbbi története sok sikert, de legalább annyi kudarcot is hozott. A 21. század második évtizedére, minden legalább százéves múlttal rendelkező sportegyesület új, korszerű stadionban játszhatja mérkőzéseit. A labdarúgó-arénák névadói, a magyar sporttörténet álló csillagai: Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Bozsik József, Szusza Ferenc, Illoszky Rudolf. Az aranycsapat és az MTK kiváló hátvédjének, Lantos Mihálynak a nevét viseli 2008 óta a zuglói sportcentrum, amely az atléták és a vívók otthona.

Nyitókép: BTC–FTC, meccsjelenet 1908-ban (Forrás: mlsz.hu)