A Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom építésének gondolata az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után merült fel. A kezdeményezők, mások mellett neves közéleti és egyházi személyiségek az 1918–1919-es bolsevik önkényuralmi rendszerek bukása iránti hálából kezdeményezték a templom építését. A kalocsai érsek az adománygyűjtést támogató körlevelében így fogalmazott:

 „Ezen templom nemcsak egyszerű plébániai templomnak készül, hanem Szent István király ezeréves »Regnum Marianum« gondolatának országos szimbóluma akar lenni, mely éppen a szocialista munkásnegyedben, honnan a kommunizmus romboló munkája megindult, akarja hirdetni Mária országának törhetetlen tradícióit.”  

A Regnum Marianum-templom az 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A közadakozásból épülő templom terveit Kotsis Iván aradi születésű építészmérnök készítette el. A kivitelezési munkálatok 1926-ban kezdődtek, és 1931. június 14-én szentelték fel a templomot. A önkényuralmi rendszertől való megszabadulás iránt érzett hála a templom alapító okiratában is megjelent:  

„Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát.”

Nem véletlen, hogy a II. világháború után visszatérő kommunista diktatúra el akarta pusztítani a templomot: 1951-ben döntés született arról, hogy városrendezési okokra való hivatkozással a templomot fel kell számolni. Bár az állami vezetők megígérték, hogy új templomot adnak, erre nem került sor.

Hetzmann Róbert a Regnum Marianum-templom története című kötetében azt írja, hogy a templom bontásának hírét hallva az utolsó vasárnapi szentmisére összesereglettek a hívek. A szertartás után a falnak dőlve sírtak, könyörögtek, imádkoztak, nehogy lerombolják a regnumiak nagy művét. Végül már az átadásáért felelőssé tett regnumi atyáknak kellett őket kiterelniük a templomból, kérlelni, hogy menjenek el. Más források szerint  az ÁVH-t is kivezényelték, hogy feloszlassák a templomot védő tömeget. Az ávósok riasztólövéseket adtak le, ezzel elérték, hogy az emberek eltávozzanak.

A lerombolt templom maradványai (Forrás: Hetzmann Róbert: a Regnum Marianum-templom története)

A már említett Hetzmann Róbert tanulmánya szerint a templomot eredetileg nem akarták felrobbantani, nehogy „túl nagy zajt csapjon”. Ám az eredetileg mocsaras területen felépült templom megerősített falait nem tudták lebontani, ezért felrobbantották. De még így is maradtak pillértömbök, amelyek földarabolása hosszú időt vett igénybe. Utoljára már csak egyetlen pillércsonk magasodott ki a földből, amelyet végül nem távolították el. Erre épült később a tanácsköztársasági emlékmű, amelyet 1992-ben távolítottak el. A Regnum Marianum-templom helyét ma egy kereszt jelzi a Városliget szélén.

A tanácsköztársasági emlékmű a templom helyén 1970-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 1979)

Nyitókép: A Regnum Marianum-templom a Városliget szélén állt, a Damjanich utca tengelyében (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)