Hálatemplomnak épült, Rákosi leromboltatta – 90 éve szentelték fel a Regnum Marianum-templomot

A cikk angolnyelvű változata: Built as a church of gratitude, demolished by Rákosi – the Regnum Marianum church was consecrated 90 years ago

Írta: Millisits Máté

2021. június 22. 9:30

A magyar Szent Korona másolata mint kupoladísz volt a 90 éve felszentelt Regnum Marianum templom egyik különlegessége. Az 1931. június 14-i felszentelése után húsz évvel a szakrális épületet a kommunista diktatúra lebontásra ítélte, falait felrobbantva tette a földdel egyenlővé. Kevés olyan XX. századi magyar templom ismert a Kárpát-medencei emlékanyagban, amelynek tragikus sorsához oly sok érzelem kötődne, mint a városligeti Regnum Marianum történetéhez.

A Regnum Marianum (Mária Országa), vagy hivatalos nevén Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) nevet viselő 1931 és 1951 között fennállt templom históriája szorosan összefügg a Regnum Marianum közösség múltjával. A Regnum Marianumot, mint római katolikus közösséget, a fiatalok evangelizációjával foglalkozó lelkiségi mozgalmat közel 125 éve hozták létre.

A Regnum Marianum központi háza a Damjanich utca 50. szám alatt 1904-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

A Regnum Marianum egykori székházát 2019-ban felújították (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A szervezet elődjét 1896-ban Prohászka Ottokár (1858-1927) teológiai tanár, későbbi székesfehérvári megyéspüspök szervezte meg Philippinum elnevezéssel. A névválasztással tisztelegtek Néri Szent Fülöp (1515-1595) gyermekmentő munkássága előtt. Gróf Majláth Gusztáv Károly (1864-1940) erdélyi püspök a családi magánvagyonából 1901-ben megvásárolta az erzsébetvárosi Damjanich utca 50. szám alatt található háromemeletes bérházat a papi közösség számára, amely ekkor már a Regnum Marianum nevet viselte. A szervezet elsődleges célja a budapesti, különösképpen az erzsébetvárosi fiatalok evangelizációja volt. Az épület földszintjén kialakítottak egy nagyméretű kápolnát.

A Regnum Marianum központi házának kápolnája a Damjanich utca 50. szám alatt 1904-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

A Tanácsköztársaság egyházellenes időszakában, 1919-ben változott meg a helyzet, amikor Csernoch János érsek leválasztotta az Erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia területéről Erzsébetváros külső, Csikágónak is becézett részét. A Regnum Marianum-kápolnát az önálló plébánia templomává nyilvánította. A kommunista diktatúra bukása után, az 1920-as évek elején elkezdődhetett az adománygyűjtés egy nagyobb templom felépítése céljából. A gyűjtési feladatok jelentős részét Shvoy Lajos (1879-1968), az új egyházközség első plébánosa vállalta el, aki még az Amerikai Egyeszült Államokban is járt támogatókat szerezni a templomépítéshez. Budapest székesfőváros mint kegyúr 1923-ban a Városliget szélén biztosított területet az építkezéshez.

Az adományok gyűjtését segítette, hogy az „Istenházát” nemcsak a plébániai közösség legfontosabb szakrális épületének szánták, hanem egyfajta fogadalmi, „hálatemplomnak” is, amelyet köszönetképpen építettek fel, mert Magyarország  megszabadult a Tanácsköztársaság 133 napos diktatórikus uralmától.

A Városliget szélén, a Damjanich utca által kijelölt tengelyben megvalósítandó templomhoz Kotsis Iván (1889-1980) építészmérnök tervét választották. Az alapkőletétel alkalmával, 1925. október 10-én az egyházi szolgálatot Csernoch János bíboros hercegprímás végezte; megtisztelte jelenlétével az eseményt Horthy Miklós kormányzó is. Az 1926. július 26-án megtartott  „első kapavágási” ünnepséget követően a konkrét kivitelezési munkálatok augusztus 11-én kezdődtek el.

Tervrajz 1925-ből, tervező: Dr. Kotsis Iván

A Regnum Marianum Egyházközség építendő új temploma korabeli képeslapon, 1927.02.07. 

A templom két év alatt elérte a legnagyobb magasságát. Az építkezés teljes befejezésére még három évet kellett várni. Az „Istenháza” ünnepélyes átadása a harangszentelés szertartásával kezdődött, 1931. június 14-én. Serédi Jusztinián (1884-1945) bíboros, esztergomi érsek a templom felszentelési szertartása előtt megáldotta a több mint két mázsás Szent Imre-harangot. Az öntvényt – mivel az eredeti tervekben szereplő 54 méteres, impozáns torony nem készült el – egy 16 méter magasságú, jóval kisebb építményben helyezték el.

Serédi hercegprímás beszenteli és az első szentmisét mondja az uj Regnum Marianum-templomban (Forrás: A Magyarság képes melléklete, 1931. június 21.)


A Regnum Marianum-templom 1936-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 39262)

A templom egyetlen harangját nem a templom védőszentjének tiszteletére, hanem az Árpád-ház szentéletű hercege, Szent Imre emlékezetére öntötték, mivel ebben az időszakban, különösen az 1930-ban tartott Szent Imre-év hatására megélénkült Szent István fiának kultusza a magyar katolikusok körében. A harangszentelést követte az érsek vezette templomszentelési liturgia, az ünnepélyes szentmise „csúcspontján”, az úrfelmutatásnak hívott szertartáskor szólalt meg első ízben az akkor már a végleges helyére függesztett Szent Imre-harang.


A Regnum Marianum-templom 1935-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 62270)

A Serédi bíboros által felszentelt templom korszerű anyaghasználatával és a középkori nyelvezettel mutatta, hogy a magyar szakrális építészet dicsőséges múltjának felidézésével próbálta szembeállítani a jelen szomorú valóságát, amelyet a Magyarországra erőltetett békediktátum, valamint az azzal is összefüggő gazdasági nehézségek jelentettek. A templom választott középkori hangulata egyszerre utalt a magyar kereszténységnek a nyugati római katolikus elköteleződése és a keleti bizánci rítusú egyházi világhoz való kötődéséhez.

Kotsis Iván véglegesnek szánt, de nem teljes egészében kivitelezett tervén a dél-francia és az észak-olasz középkori, román stílusú kupola megoldása mellett erőteljes, vertikális  építészeti jelként jelent volna meg az 54 méter magas torony.

A Damjanich utca felől a szemlélő az épület formai kialakítására figyelve a dél-francia előképek mellett a velencei vagy a padovai bazilikák leegyszerűsített változatára is gondolhatott.

A Regnum Marianum méreteivel keltette fel a figyelmet, de kellő anyagi forrás hiányában nem tudott „versenybe szállni” a környezetében található, a XX. század hajnalán épített keresztény templomokkal. Az erzsébetvárosi Szent Erzsébet- és az Istvánmezőn álló Rózsafüzér királynéja-plébániatemplomok mind külső megjelenésükkel, mind gazdag belső egyházművészeti díszítettségükkel egy korábbi virágzó korszak, a dualizmus gazdagságát képviselik. Erzsébetváros protestáns közösségei a Városligeti fasorban kiemelkedően értékes épületeket tudtak emelni, mivel támogatóik körében jelentős vagyonnal bíró szorgalmas pesti polgárokat lehetett megtalálni.

A Regnum Marianum külsője még az impozáns harangtorony nélkül is egységes, tudatosan végiggondolt tervezői szándékról árulkodott. Belsejében a már sokkal egyszerűbb tér nem a középkort idézte, hanem „puritán” megjelenítésében – még ha az anyagi források szűkös volta is alakította így –, de búvópatakként a korszerű, nagyvárosi templomépítészet lehetősége sejlett fel.

A természetföldrajzi kényszer, a Városliget mocsaras, lápos eredetű talajrétegének ismerete követelte meg az építésztől, hogy magát a templomteret az utcai szintjénél magasabbra helyezze. A templom alatt nagyméretű altemplom kialakítására nyílt lehetőség, amelyet a tervező és az építtető plébánia is fontosnak tartott megvalósítani. Az Amerikai Egyesült Államok metropoliszaiban, a magas telekárak miatt a jobb helykihasználás okán alkalmazták ezt a megoldást; hazánkban elsőként a rákosfalvai református templom épült ilyen térbeosztással 1928 és 1929 között.


A templom egyszerű, puritán belső tere már nem a középkort idézte (Forrás: Magyar Patrióták Közössége)

A Regnum Marianum külső megjelenésének a nagyméretű harangtorony hiányában a magas kupoladobra helyezett lapos ívű kupola volt a leghangsúlyosabb építészeti eleme. A kupola középpontjában emelkedett záróelemként a magyar Szent Korona egyszerűsített másolata. Mivel a templom 25 méter magasan elhelyezett pontján a kereszt nem volt elferdülve, a magyar Szent Koronával ellentétben a kereszt itt egyszerre utalt mindkét királyi szimbólumra, a Szent Korona mellett az országalmára is.

A magyar Szent Korona jelképezte a közel ezeréves keresztény Magyarországot, amelyet az I. világháború után a győztes hatalmak kényszere folytán feldaraboltak, de a nemzet egysége az új „országképződmények” ellenére megmaradt. Az állami hivatali vagy állami tulajdonú cégek megrendelésére készült épületeken több alkalommal megjelenítették a Szent Koronát, így a Nyugati pályaudvar főhomlokzatának középső részét is kiemelt helyen napjainkig ez a szimbólum díszíti.

A Hauszmann Alajos (1847-1926) által megtervezett Budavári Palota új kupoláját 1905-től 1945-ig a magyar Szent Korona másolata díszítette, amely nemcsak a történelmi Magyarországot jelképezte, hanem az uralkodó távolléte esetén – mivel  Ferenc József, valamint az őt követő IV. Károly ritkán tartózkodott a budai palotában – magát a királyt is.

A Szent Korona-szimbólum használatának leghíresebb budapesti köztéri alkotása a Millenniumi Emlékmű Gábriel-angyalszobra. Míg a Hősök tere közepét díszítő szobor esetében a Szent Korona megjelenítésével Zala György szobrászművész az első magyar király, Szent István koronázásához kapcsolódó legendára utalt, a Regnum Marianum-templom kupoláját záró Szent Korona-díszítés esetében másfajta jelentésrétegek nyílhattak meg a templomot figyelmesen szemlélő ember előtt.


A Hősök terén álló oszlop tetején Gábriel arkangyal szobra található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az évszázados hagyomány szerint Szent Istvánhoz kötött, a 2001-től a Parlament kupolacsarnokában őrzött Szent Korona egyedi jelkép a magyarság történetében. Az elképzelés szerint az első magyar király, Szent István fejét is érintette a Szent Korona, ezért az uralkodó állandó attribútumává vált, a mai állapotában bizonyítottan István király koránál későbbi korona megjelenítése.

A király fia, Imre 1031-ben vadkanvadászat közben halálos sérülést szenvedett. Férfi utód híján az uralkodó a Hartvik-legenda elbeszélése szerint 1038. augusztus 15-én, halála előtt felajánlotta Magyarországot Szűz Mária védelmébe.  Az évszázadok alatt Szent István országfelajánlására alapozva Máriának mint a Magyarok Nagyasszonyának sajátos kultusza alakult ki a magyar katolicizmus lelkiségében. A Millennium évében, 1896-ban XIII. Leó pápa a magyar püspöki kar kérésére engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünnepét.

A képzőművészetben a barokk korban már előfordult, de főleg a dualizmus időszakában Szent István országfelajánlását a magyar Szent Korona megjelenítésével ábrázolták, így látható többek között Benczúr Gyula (1844-1920) festőművésznek a Szent István-bazilika számára festett oltárképén is.

A Regnum Marianum esetében a Szent Koronát és az Országalmát egyszerre szimbolizáló jelkép utalt arra, hogy a magyar katolicizmus lelki megújulást remélt a Szent István által meghatározott értékekhez történő visszatéréssel.

Az 1931-ben felszentelt templomot a pesti köznyelv elkezdte Nagy-Regnumnak hívni, mivel a Damjanich utcában továbbra is működött a kápolna, amelyet pedig a Kis-Regnumnak neveztek. A Kis-Regnum a második világháború bombázása, míg a Nagy-Regnum a Rákosi-korszak áldozatává vált, amelyet 1951-ben városrendezési okokra hivatkozva lebontottak. Valójában megsemmisítése az egyházüldözés szimbolikus cselekedete volt. Helyét 1992 óta egyszerű kereszt jelzi.

A rendszerváltozás után Paskai László bíboros-érsek 1991. január 1-jével új területen alakította meg a Regnum Marianum plébániát. A XIV. kerület alsórákosi részén, a Zoborhegy téren 1995-ben megkezdődött az új plébániatemplom építése Illés-Kreutzer Attila tervei alapján. A főhomlokzat dísze, a 33 méteres pengetorony több jelképet is magában hordoz. Magassága Jézus földi életének idejére utal, felső kiképzése a Szent Lélek lángját szimbolizálja. Az egyévi munka után elkészült épületet 1996. október 6-án Paskai László bíboros áldotta meg.

Az 1996-ban felszentelt alsórákosi Regnum Marianum-plébániatemplom (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A toronyba 1999-ben három harangot helyeztek el, melyeket Gombos Lajos (1928-2011) öntött őrbottyáni műhelyében. Az épület a két szakrális téren kívül több közösségi és kiállítótérnek is helyet ad, ahol két évtizeden át, 1996-tól 2016-ig  a régi idők használati tárgyai mellett egyházművészeti emlékek, a pesti Zsolnay-gyárban készült kerámiák és Lohr Ferenc festőművész hagyatéka voltak megtekinthetők, amely tárgyak Hajnal György plébános gyűjtéséből származtak.

A 2016-ig szolgálatot teljesítő plébános a Regnumhoz kötődő fiatalemberként 1951-ben jelen volt a vasbeton szerkezetű templom lerombolásánál, kerékpárral követte a tönkretett épület maradványait szállító tehergépjárművek útját, így szemtanúkánt megfelelő információkkal rendelkezett arról, hol temették el azokat. A templomkertben a régi Regnum-templomból származó építészeti részletek láthatók, amelyeket Hajnal György irányításával tártak fel.

Nyitókép: A Regnum Marianum-templom az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Jó lenne, ha visszaépülne a templom! A lespórolt toronnyal együtt.

Válaszok:
Sándor | 2021. június 25. 10:39

Szekesfehervaron a Prohaszka-templom tornya is lemaradt, pedig a terveken meg szerepelt es sokkal jobban is nezne ki vele.


Nem volt szép a templom. Ráadásul teljesen betonból készült a Tanácsköztársaság leverése emlékére. Rákosiék ezért estek olyan dühösen neki.
Amúgy -ellentétben a Szovjetunióval- a volt szocialista országokban a templomok lerombolása nem volt divatban. Sztálin kicsit óvatosan közelített ehhez a kérdéshez, nem akarta teljesen maga ellen fordítani a meghódított országok lakóit.
Nos:
A háborúban az amerikai bombázók sokkal több templomot tettek földdel egyenlővé, mint az oroszok. Gondoljunk a Várban az egykori helyőrségi templomra a Hadtörténeti Múzeum mellett.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó